Hamvas Béla egyszer azt mondta:”A feladat száz könyvet megmenteni.Most mindegy,hogy az ostromlott városból,vagy az ostromlott világból.Olyan száz könyvet,amelyből,ha minden más könyv elveszne,az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyrs lehetne állítani.”

Számtalan át nem aludt éjszakán töprengtem azon,hogy hol lehet az a száz okmány,dokumentum,írás,könyv,amelyből,ha már más minden dokumentum elveszett,a barcasági csángómagyarok igaz történelmét mégis meg lehetne írni.

Hisz a természeti katasztrófák és emberi butaságokon kívül történelmünk írásos dokumentumait hamisította és pusztította Róma,a frankok,az erdélyi szászok,a törökök,az osztrákok,a szerbek,a románok,a szlovákok,az oroszok,az izmusok és hadd ne soroljam tovább.

Jó lenne,ha a vatikáni könyvtár több kutatónak nyitná meg kapuit,mert akkor remélhetnénk néhány történelmi esemény tisztázását.Pál Zoltán Arvisura című könyve,jó segítség volt a múltbéli adatok tisztázásában.

És most lássuk a barcasági csángómagyarok rövid történetét.

Az ékírás az ókori Közel-Kelet legelső nyelvemlékeinek írásából,a vonalas írásból fejlődött ki.Ezen írás legkorábbi emlékei az erdélyi Tordosról kerültek elő nagy számban.Torma Zsófia (1840-1899)régésznő volt a Tordos őskori telep felfedezője és a káld-sumir,valamint a magyar nép művelődéstörténeti kapcsolatának első képviselője.A vízözön utáni Mezopotámiában kialakultak és önállósultak a városállamok.Minden városállamnak megvolt a maga istene,istenköre,de mindenik elismerte Enlél(a lélekisten),a káld-sumir főisten mindenhatóságát és városának Nippurnak a vezető vallási szerepét.Sumer városállamaiban szakrális királyok(lu.gal.azaz nagy emberek) vagy papkirályok(páteszik) uralkodtak,akik Istennek tartoztak számadással népükért,népük fejlődéséért,boldogságáért.Ez volt a feladatuk a magyar Árpád-házi uralkodóknak is.a Babilontól északra fekvő Djemdet Nasr dombból több,a Kárpát-medencéhez kötődő lelet,írásos emlék került elő.A XIX.században e lelőhelyekről az egész műveltséget és kort Djemdet Nasrnak nevezték el.Uruk város feltárásakor Djemdet Nasr korabeli leletek is előkerültek.

Szulgi,Úr-Nammu fia idején Mezopotámia határait kirejesztette az elamita Szuzától a szír Alalakhig.Elérte Zargos hegységét és felvette a „négy világrész ura” címet.Fontos megjegyezni,hogy ugyanez volt a címe Attilának a hunok és magyarok királyának is.Kr.e. 1532-ben a Zargos hegységből Mezopotámiába özönlő kassiták elfoglalták,és ötszáz évig uralták Babilont.Ragozó nyelvük kaukázusi eredetű és népük a szkítasághoz tartozik.Ezt bizonyítja a kassita uralkodók és az egyiptomi fáraók közti levelezés is.

A kálid-sumir utód mezopotámiaiak és a kassiták nyelve közt nem volt nagy különbség.Erre utalnak a lótenyésztéssel kapcsolatos szavak és a személynevek(Gandás,Karaindás stb.)is.A kassita kor az utána következő elámival azonos.Írásuk rendkívüli szép,kezdetben függőleges,később enyhén dőlt ékjelekkel írtak.A kassiták használták először a kudurruk-at a feliratos,figurális,domborműves birtokjelölő határköveket.A médek és a szkíták Kr.e.612-ben létrehozzák a Káldeus birodalmat Babilon fővárossal,így megalakult a kétezer évvel korábbi Sumer utódállama.Fénykorát Kr.e.609-ben éri el Nabopalassar és Nabukadnezar idején.Káldea utolsó uralkodója Nabonid volt.Az első ékírásos leleteket 1844-ben találták meg.A legkorábbi táblák a Kr.e.IV.évezredből valók.A leletek szerint Mezopotámia északi és északkeleti részén(a mai Djemdet Nasr domb környéke)kezdték használni a káld-sumirko a képíráshoz hasonló vonalas írást,ami a Tigris és Eufrátesz vidékén rohamosan elterjedt.A káld-sumir jelrendszert három évezredig minden közel-keleti nép használta.

A Kr.e.előtti VII-VI. Században hatoltak be a Kárpát-medence keleti és déli részébe az Iráni-magasföldről származó szkíták.A velük rokon agathürszökkel együtt az Erdélyi medencében a Kr.előtti 525-ben telepedtek meg.Kr.előtti III:században a kelták is megjelentek.Érdekes,a magyar és a kelta-ír népmesékben a tündérek hasonlósága.Ellenben csak a magyar népmesében van Üveghegy.Az Üveghegy a valóságban is létezett a mai Irak területén,de az amerikaiak lebombázták.A római birodalom keleti határát képező dunai limesre az időszámításunk kezdete körüli időkben ránehezedett a barbárok egyre szorítóbb nyomása.A Kr.utáni első évtizedekben,különösena gemánok harcias néptörzse,a markomanok jelenetettek veszélyt,és az iráni eredetű szarmaták egyik törzse a jazig.Ekkor épültek az Olt völgyében található várak is.Ahunok általmegindított népvándorlási hullám számos más népet is sodort a Kárpát-medencébe,így az iráni eredetű alánokat és a türk eredetű prorobolgárokat is.Majd jöttek a kvádok,vandálok,roxolánok,gepidák,gótok,szlávok.

Herodotosz írásaiban említi a barcánokat,mint a Barcaság ősnépét.

A belső ázsiai hunok őshazája feltehetően a Hoang ho kanyarulatának síksága,illetve Ordosz környéke lehetett.Mint belső-ázsiai törzsszövetség,már a Kr.előtti első évezred elején részben türk,részben iráni,részben altaji-tehát zömében europoid testalkatú-és más népek szövetségéből állt.Birodalmuk a Kr. előtti II.században a Tárim-medencétől az Iszik közig,a Szaján-hegységtől a Bajkál-tóig magában foglalta a mai Mongólia területét;határai állandóan változtak.A hun birodalom a Kr.előtti I.században váglegesen kettévált.Nagyobbik fele egyúttal a hunok többségét is magába foglalta,Csi-csi vezetésével függetlenségét megőrizte,elhagyta a hun nép ősi észak-mongóliai szállásterületét és onnan nyugat felé vonult.Csi-csi főkirály ezen elhatározására indította meg a nagy nyugati irányú népvándorlást,mely sok megtorpanás után,évszázadok múltán elérte Belső-Ázsiából kiindulva az Atlanti-óceánt.Pannónia 433-ban lett a hunok szállásterülete.Attila(453)halála után a hunok maradékai a mezőségi Csigle-mezőre mentek,innen pedig a székelyek védelmére,és így székelyekként benépesítették Erdélyt is.A hunok embertani megjelenése hasonló az avarokéhoz és az Árpád népéhez(turáni,taurid,pamír,stb.típusok).Hasonló következtetésre jutott László Gyula történész is a hármas honfoglalással.

Badinyi Joós Ferenc történész szerint sumér rokonságunkból kiindulva,hármas honvisszafoglalásról beszélhetünk.

A kínai Évkönyve íróinak tanúsága szerint a hunok nem hasonlítottak a mongolokhoz,inkább türk és perzsa kinézetűek voltak.

A huokkal érkezhettek a Barcaságra és több kárpát-medencei peremvidékre a csángúrok, a csángók ősei,az újgúrok rokonai.Ezt népművészetünk is bizonyítja.1960-ban kínai történészek érdeklődtek a csángók iránt,de a kádárista történészek”már nem tudtak rólunk.”

Az avarok ötvöződésének idejét a belső-ázsiai türk birodalom alapítása előtti időkre tesszük.Az avarok a törökség legősibb,a hunok után nyugatra vándorolt ogur csoportjához tartoztak.

A kínai krónikák a zsuanzsuanokat először a Kr.utáni 185.évben említik,akik ekkor Kelet-Turkesztánban,Turfánban éltek;kánságuk Mandzsuriától a Tárim-medencéig terjedt.Az V.században alapított birodalom egy részét a hua törzs alkotta,amelynek a korábbi kínai kiejtáse a var volt.Egy másik nézet szerint a kínai források által vár-hunoknak(heftalitáknak vagy fehérhunoknak )nevezett nép Közép-Ázsiában az Altaj vidékéről érkezett.

Önálló államukat Baktriában Kr.után 350.körül hozták létre,majd ők voltak azok,akik 463 táján megindították a szavir-ogur népmozgást.

Itteni birodalmukat a türkök és a perzsák 558-ban megdöntötték.

Az avarok első csoportja 568-ban fogalta el a Kárpát-medencét.Az avarok híres kagánja Baján volt.Az avar birodalom fénykora idején a Dontól a Bécsi-medencéig terjedt.

Az avarság második nagy korszakának kezdetét,a 670-es évekre tesszük,amikor új rokon nép érkezett a Kárpát-medencébe.E mozgás hátterében Kuvrat egyik fia Küber népével az avar kagán fennhatósága alá költözött Pannóniába.Küber hamarosan tovább állt,de népe,az onogurok népe itt maradt.

A források az avarokat államuk megszűnése után nem nevezik avaroknak.Egy 860-ban kelt oklevél „avari,qui dicuritur ungari”kitételt alkalmazza rájuk.

Árpád honvisszafoglaló magyarjai 895-ben újraszervezik a Kárpát-medencét.Stratégiailag megerősítik a peremvidéket,az átjárókat.Így Hétfalu lakossága védősáncokkal(Tatárhányás,Ósánc)és földvárakkal(Bolnoki vár,Ósánc-vár,Szentpéteri várrendszer,Nyéni várrendszer,Tömösi várrendszer,Cenki várrendszer,Bolonyai várrendszer)védelmezték a rájuk bízott Barcaságot,amit állítólag az Árpád-kori Barca vezér kapott ajándékba.

A honfoglalás után a Szent István nevéhez fűződő államalapítás előtt főleg a keleti lovas népet,a besenyőket fogadták be..Először Taksony engedte be őket 960 körül,majg 1074 körül jöttek nagyobb számban a gyepűk védelmére.Majd jöttek az úzok is,akik a besenyőkhöz hasonlóan a nyugati türk birodalom népei közé tartoztak.

A besenyők sumér neve ki.en.gi(Föld Én Küld),kingi,kangli volt.Lásd Afganisztánban Kandavar és Iránban(Lurisztánban)pedig a Kandahar ismert neveket.A Testő tó vidékén a besenyőket kangar szóval illették,ami Hunfalvi szerint magyarföldi embert,azaz Dentumagyar-i embert jelent.

Egy kínai forrás a besenyőket pejzsunak nevezi.A bese szó,a török nyelvben sólymot jelent.A besenyő az első történetileg ismert kipcsak-török nyelvet beszélő nép Európa történetében.Az ezredfordulón a magyarok és a lengyelek országaikat a nyugati kereszténységhez csatolva,államot alapítottak.A nomád gazdálkodásban rekedt besenyőknél az államszervezés feltételei nem jöttek létre.Amikor a XI.század közepén a nomád népek vándorlásának újabb hulláma elérte Európát,a besenyők nem tudták feltartóztatni az úzok keleti támadásait.Az egész nép továbbvándorlására már nem volt lehetőség;a környező letelepedett és megszervezett népek államainak gyűrűjében a besenyők lassan felmorzsolódtak.

A besenyő fejedelmi székhely Fejér megyében volt.A barcasági csángóság is sok-sok időn keresztül Gyulafehérvár fennhatósága alá tartozott.A királyi birtokon élő,kollektív szabadságot élvező besenyők katonai szolgálattal tartoztak a királynak.A besenyők többsége vizenyős,rétes,legelőkben gazdag területeket foglalt el,melyek ősi életmódjuknak jól megfeleltek,és amelyekre a magyaság nem tartott igényt.A legrégibb erdélyi helyneveink egy része a besenyőknél maradt fenn.

A Barca,Tölcs,Tömös,Zajzon,Tatrang,Brassó(Bara-szu=fehér víz),besenyő eredetű nevek.

A XI.-XII. Században a Tömös-,Tatrang-és Zajzon-patakok mellett,a szorosok bejáratánál csángúr,székely,magyar és besenyő határőrök szállásai álltak.Ezekből alakultak ki Bácsfalu,Türkös,Csernátfalu,Hosszúfalu,Tatrang,Zajzon,Pürkerec falvak,gyüjtőnevükön Hétfalu.

A régi hun nyelv szerint Brassó jelenthet bikaszarvat:Bara (bika)-szo(szarv),és jelenthet lándzsamarkolót(kézfejet):Bara(lándzsa)-su(kézfej).De jelentheti fejedelen vagy vezér nevét is.A Barcaság jelentheti a kiváló szellem hegyét is:Bara(kiváló,jó)-chá'á(szellem)-jagh(hegy),de jelenthet fejedelmi birtokot is,és jelenthet szent helyet is.

A Tömös tiszteságot jelent,Tömös-vize,tiszta vizet jelent,a Tömös-völgye,tiszta áttörést,tiszta átjárót jelent.

Barcaság vizenyős,rétes,legelőkben gazdag területe idevonzotta a besenyőket,valamint a határvédői katonai szolgálat is.

A hét besenyő törzs vezérének egyikét Kosztának hívták.Ez ma is elterjedt családnév Tatrangon.A hét magyar törzs,a hét besenyő törzs,a Hétfalu helységnév nem véletlen.

A magyar számrovás 100-ig szerkezetileg is pontosan megegyezik az etruszk számrovással,és ami a legfontosabb ezt a számsort pásztoraink napjainkig megőrizték.Az etruszk számrovást a latinok teljesen átvették,és csak később hajtottak végre rajta kisebb változtatást görög mintára.A pelazg és etruszk rovás között alig van különbség.A sruktúrák folytonossága megtalálható a föníciai,egyiptomi,subar,sumér,a szíriai Árpád városának leletei közt,a hunok,az avarok írásain keresztül egészen a magyarokig.Mindenütt a hetes szám isteni eredetre vall:hét mennyország,hét tündér,hét fiú,hetvenhét unoka,hét nap,hétfejű sárkány,het nyelven beszélő,hét alma(csakra)stb.Ismeretes,hogy a magyarság sokáig a hetes számrendszert használta.

Szurgent József szerint:”A finnugor-türk,török-tatár népvándorlás legutolsó raja volt a csángóság,mely elkésve érkezett a már megalapított magyar birodalom határához,ahol a székelyek,a hű őrszemek álltak őrt.Kun-besenyő néppel rokon faj volt a csángó,de nem azonos velük.A székelységnek sok baja volt velük,mert mindenáron be akartak nyomulni az országba,s bár nagyrészüket sikerült visszatartani,csekély töredékük mégis meghúzódott az ország keleti határában,felajánlotta szolgálatait a székelységnek,s evvel együtt harcolva,élve,összeházasodva,a mai napig megőrizte a fajiságát.Akkoriban még changok(kétféle olvasás szerint:khangok vagy orrhang nélkül khánok,csángók)alatt éltek,innen a nevük is.Mint ural-altáji nép csakhamar magyarra lett nyelvben,felfogásban,sok lelki tulajdonságban is,de sokban még a mai napig is elüt a tiszta magyar fajtól.”

Térjünk most vissza a Kárpát-medence peremvidékeit védelmező csángúrokhoz.A csángúrok lakta vidékek földrajzilag nagyon hasonlóak.Évszázadok alatt a hozzájuk telepedett népek nagyszámú magyar kifejezést,helységnevet örökítettek meg mondhatjuk,hogy nagyon”magyarosan” beszélnek.

Egy azonos kor leleteiként még ma is jól megfigyelhető mindez a Nyugati havasokban lakó mócoknál,avasi románoknál,a máramarosi románoknál,a kárpátaljai huculoknál,a felvidéki goráloknál,a horváth krasoványoknál(Krassó-Szörény nyolc falva),a szerb sajkásoknál.

Berzencei László Kossuth kormánybiztosa a moldvai csángóknál értesül arról,hogy a fentiek egy joseni diák szerint rokonok az ungurokkal.A Bogdán falván lakókat fekete csángóknak pacinacitáknak (besenyőknek) nevezték.A Babarunka sumér-besenyő-ősmagyar fordításban szép tisztást,szép lankást,szép rétet jelent.Ősi beavatási hely,ahol a borica mellett rég elfelejtett táncokat is gyakoroltak.Ide jártak Mária-búcsúra őseink,akiké volt ez a föld.

A Tatrang vize fölötti két nagy csúcsot Nagy-Báb és Kis-Báb név illeti,ami régi kultikus hely az itt épült kolostorral együtt.Hasonló kultikus hely létezett a Tömös-völgyében is.Hisz most is létezik a Bucsecs(Főcsúcs) hegység Babbaelle(szépszülött) beavatási helye.Ide tartozik még a mindkettőt összekötő a Nagy-Kőhavas Kőbáb-csúcsa.

Kezdetben Hétfalu vidéke a Cenk-hegyi(cenke=kutya,rossz ember),Brasovia-királyi várhoz tartozott.(Ady Endre nyelvezetében a cenkekért azt jelenti semmiségekért,badarságért.)

A többi határnépekhez hasonlóan a hétfalusiak falvakban éltek,szántóföldek,rétek,erdők és legelők voltak tulajdonukban.Mindezeket közösen használták,földjeiket egyszerű eszközökkel művelték.Szántóikat előbb fatönkkel,annak ágcsontjai által dörzsölték fel és vetették be,majd gerendélybe illesztett fakampóval,és vaskampóval hasogatték fel.Kasza,sarló,favilla és csép voltak a leggyakoribb gazdasági eszközeik.Gabonájukat darálón,kézi malmon őrőlték meg.Az állattartás és legeltetés mellett a háziipar foglalta el idejüket.A fakitermelés csak szükségleteiket fedte.Lakásul,az egyszobás boronaház szolgált,amelyek melegét az ételek készítésére használt,a sütőkemence előtti nyílt tűzhely,a süti adta.

A Barcaságot 1211-ben kapta meg a Templomos Lovagrend.A Kárpát-medencében nagyon sok barca,perce,pörce,börce stb.leőtagú település,domb,dűlőnév van.A barca névnek keleti előzményei vannak,amire ráépült a francia is.A perceval ófrancia(talán provancal)nyelven szép völgyet jelent.Innen a Parzifal név is.A francia templomosok szellemi atyja Szt.Bernát a Clairvaux-i apátságban élt,amelynek a neve szintén szép völgy volt.A templomos rend a megengedett földvárak helyett Marienburg(Földvár) központtal öt kővárat épített egykori magyar telepek helyére.A Barcaság ekkor kivonta magát az erdélyi püspökség hatásköréből,mert a Kunmániában(Moldva)székelő milkovi püspökséghez tartozott.A lovagrendet kezdetben ország,király és az egyház is kedvezményekkel halmozta el.1213-ban Vilmos Erdély püspöke megengedte,hogy az ott lakó székely és magyar nép kivételével a többi lakostól beszedett dézsmát a lovagok szedjék.A vidék egyik fontos búcsú helye a Cenk tetőn lévő Szent Lénárd kápolna volt,a Brasovia királyi vár mellett.

A lovagrendet önkényes viselkedése miatt Endre király kiűzte az országból.

1241. tavaszának Húsvét napján,Büdzsik vezér tatár serege a Barcaságra tört.A gyepük eltorlaszolása nem tarthatta fel az óriási sereget,ezért iszonyatos pusztítás érte Hétfalut.Sokan a hegyekbe menekültek(Len mező)és itt élték túl a tatárok pusztítását.

Hasonló veszteségek elkerülése végett IV.Béla király(1235-1270)várakat és megerősített városokat tervez.Így kerül Hétfalu és vidéke az 1377-ben épült törcsvári várhoz.

Iv.Béla a tatárdúlás után a barcaságra betelepíti a szászokat,akik kis idő elteltével ott folytatják,ahol a lovagrend abbahagyta.1392-ben az egykori magyar kegyhely helyére a szászok megépítik a Fekete templomot.

A helybeli munkaerőn kívül Bolgárszegre telepítenek bolgárokat,majd ide elnyomás elől más népek is.A kőfaragók a Porondra telepedtek.A hétfalusiak voltak a szekeresek.Brassó városa fejlődésnek indul.

Hétfalu,mint királyi birtok,az egykor Erdély egész déli részét magában foglaló Fehér vármegye része volt.Lakói várjobbágyok voltak:királyi védelem alatt álló katonák,akik a várbirtok földjéből,örökös használatra kapott földön kisbirtokosként gazdálkodtak,s ennek fejében katonai szolgálattal tartoztak a királynak.Vármegyei magyar eredetük magyarázza sajátos eredettudatukat:a székelyektől megkülönböztetve ma is csángó-magyaroknak tartják magukat(Az egykori várhunok?).

Mivel a falvaknak fontos védelmi szerepük volt,a XIV.század közepéig nem képezték adományozás tárgyát,s így nevük oklevelekben nem jelenik meg,csak 1366-ban,amikor a király Hétfalut Ztanislaus nemesnek adományozza.A XIV.-XV:század folyamán többször cserél gazdát Hétfalu.

A szász telepeseket és Brassó városát egyer jobban foglalkoztatja e falvak tulajdonjogának a megszerzése.

1498-ban II.Ulászló tíz évre zálogba adja Brassónak Törcsvárat.

Újabb kölcsön árán 1500-ban a király a várhoz tartozó falvakat is Brassó városának adja zálogként.

1508-ban újabb 25 évre elzálogosítja a törcsvári uradalmat a pénzügyileg megszorult király.A király utódai 25 év múlva elfelehtették kiváltani a zálogot.Brassó,így egyre több szabadságjogától foszthatta meg a csángó lakosságot,s a XVI.század folyamán a szabad várőrséget jobbágysorsba süllyesztették.Hiába pereskedtek évszázadokon át,de Brassó városa sem tudta igazolni törvényes jogát a csángó falvak felett az erdélyi országgyűlésen.Sajnos a szászok ravaszságát és szívósságát siker koronázta:1651-ben II.Rákóczi György törvénybe iktatta Brassó tulajdonjogát a törcsvári uradalomhoz tartozó falvak felett.Ennyire érdekelte a magyar államot a határvédő csángómagyarok sorsa.Ettől kezdve Hétfalu fokozatosan Brassó jobbágyfalujává vált.A reformáció idelyén a brassói szászok Honterus vezetésével evangélikus hitre tértek.Hasonló sorsot erőltettek az addig zömében katolikus hétfalusi magyarokra.Egyik napról a másikra,akaratuk ellenére evangélikus vallásúak lettek.Ez nem volt elég.A magyar tanárokat szász tanárokkal kezdték felváltani.Az erdélyi fejedelemség megszűnéséig a brassói tanács eltűrte,hogy csángó jobbágyainak református iskolát végzett iskolamesterei és papjai legyenek,kaki még őrzik kálvinista mivoltukat,magyar tudatukat és kapcsolatot tartanak a gyulafehérvári katolikus és a kolozsvári református kollégiumokkal.

A Habsburg-uralom berendezkedésével azonban gyökeresen megváltozott a helyzet:gyökeresen megváltozott a helyzet:azután csak késmárki,pozsonyi,győri,soproni és brassói vagy szebeni gimnáziumot végzett szász,illetve érzelmű tanítókat,iskolamestereket alkalmaztak,akik a csángóság anyagi és szellemi felemelkedését csak gátolták.Helybéli evangélikus értelmiségi réteg csak a XVIII.században alakult ki.

Hétfalu 1241 és 1441 között,valamint 1518 körül a kumániai(a későbbi moldvai)milkói püspökséghez tartozott.Ebben az időszakban majdnem húszezer kun tért át a katolikus hitre.Sok kun harcos szerződhetett Hétfaluba is a határvédelemre.Ez világít rá a Bákó környéki csángóság hun-avar-magyar-kun eredetvilágára,nyelvjárására,mondavilágára,népdalaira.

Brassó és Predeál között 1879-ben megindult a vasúti forgalom,ami hátrányosan érinti a fuvarozást.Ezután a lakosság egy jelentős része Regátba megy dolgozni,s nagyon sokan ott is maradnak,és elrománosodnak.1869-1910 között 4000 evangélikus csángó-magyar vándorolt ki Hétfaluból.

Szomorú végű,de egyben dicső fejezete a hétfalusi csángók történetének az 1848-1849-es szabadságharc.

Hétfalu népe igyekezett visszavenni az erdőségét,megtagadta a hűbéri szolgáltatásokat.Brassó katonaságot küldött a lázadók ellen,s vezetőiket letartóztatta.A császárpárti brassói szász patriciúsoknak sikerült elhinteni a bizalmatlanság és gyűlölet magját az addig testvéri egyetértésben élő hétfalusi magyarok és románok között.

Az Agyagfalvi Székely Nemzetgyűlésen Hétfalu csatlakozik Háromszék hősi önvédelmi harcához.A hazaérkező csángó küldöttséget Brassó letartóztatja.A küldöttség tagjai voltak:Borcsa András és Gócza János(Bácsfalu),Kuvacz András,Jakab Mihály és Kiss András(Türkös),Borcsa István és Plása András(Csornátfalu),Veres Gaudi János,Magdó Samu,Csukás György,Giró János és Dávid János(Hosszúfalu),Csabai István,Jakab Mihály,Váncsa János és Miklós György(Tatrang),Foris István és Miklós Samu(Zajzon),Papp István éds Piroska Márton(Pürkerec),Sala Idtván,Mózes Miklós és Jakab Samu(Krizba),Bölöni Imre,Szebeni Miklós és Szentpáli József(Apáca),András Márton és Pál István(Barcaújfalu).Több Hónapi zaklatás és fogda után Bem tábornok felmentő serege szabadította ki őket.

A polgárhábórú kitörése után Brassó fizetett martalócai és a román tribunok 1848.december 14-én és december 23-án megrohamozták a védtelen Hétfalut,51 csángó vértanút mészárolva le.A lakosság egy része a Kőba völgyében található sziklaodúba menekül.

A vértanúk névsora a következő:Jakab János,Mezei István,Lőrinc István,Veres János,Blőz István,Papp Mihály,Tóthpál János,Musát György,Vereske János,Gödri István,Simon János,Mezei János,Benedek András,ifj.Benedek András,Falnagy Mihály,Bacsó András,Veres Mihály,Antal István,Tóthpál István,Marin János,ifj.Szászgyörgy István,Behes István,id.Papp János,Szászgyörgy István,Antal Bacsó Mihály,Vereske Mihály,Molnár János,Buda András,Szász Kurucz János,Székely Pajor Mihály,Csarmazi Márton,Dénes János,Soós Márton,Szász György,Deák Józsi Péter,Bölöni Lajos,Köpefalnagy András,Tóth Mihály,Sávai János,Vajda Csabai Márton,Czigány György,Csukás András,Dávid István,Váncsa Péter,Csere Péter,Csere Mihály,Páva János György,Kajcsa József,Szonda Tamás,Váncsa Samu,Sükösd Sámuel.

A megpróbáltatások 1849.márciusában érnek véget,amikor Bem tábornok elkergeti a császári seregeket Brassóból.

A hétfalusiak ekkor szervezik meg a 126.honvéd zászlóaljat,mely 1849.június 19-20-án Kiss Sándor vezetésével (1500 főnyi sereg)megküzd Lüders cári generális(28000 főnyi)orosz seregével.A csata kimenetelét szász árulás gyorsítja ellenünk.

Alig száz csángó honvéd két napig védte Brassó várát Lüders serege ellen.Két csángó század Törcsvárat védte ée egy csángó század Fogarasnál állította meg Lüders seregét.

Hétfalu részvétele a szabadságharcban,hozzájárult a megalázott,évszázadokon keresztül jobbágysorba taszított nép önbizalmának megerősödéséhez,felemelkedéséhez.

Az ide telepedett magyar tanítóknak köszönhetően a csángók anyagi és szellemi jóléte gyors fejlődésnek indult.Nem csak olvasni tanították a gyermekeket,hanem felébresztették nemzeti öntudatukat is.Iskola működött minden faluban.Türkösben,katolikus elemi iskola is volt.

A csángó oktatásról az első okirat 1542-ben tesz említést.

1862-ben megalakult a Népfőiskola,amely 1872-ben Faragászati iskolává alakult át,(ezt végezte el Istók János szobrászművész is)és országos hírű iskolaként működött.1883-ban mindenik faluban óvoda is működött.

1891-ben elindult a kisvasút,Brassó és Négyfalú között(ezt 1957-ben felszámolták).

1910-ben Hétfalunak 12000 magyar lakosa volt.

Bencze Mihály