Ahhoz, hogy egy nép valós ősi származásának a mai történelemtudományban is bizonyítható eredetét meghatározhassuk, egy teljesen új tudományos módszert kell választanunk. Nem folytathatjuk történész elődeink hibás gyakorlatát, hogy a bizonyítás nehézségei okán ismeretlennek és homályba veszőnek definiáljunk egy kérdéses nép eredetét. Ha odáig jutott egy nemzetrész a mai világunkban, hogy a népek tengerében a teljes beolvadás lehet a sorsa, egy erősebb nemzet körében, a tudománynak akkor is kell lenni módszerének, mellyel meghatározható a pontos eredetük. Különösen, ha még élnek csoportjaik és él nyelvük.
A mai élő történelemtudomány sajnos igen körültekintő módon dolgozik. Ami kézzel foghatóan, vagyis régészeti, antropológiai stb. és korhű írásbeli bizonyítékokkal nem igazolható, azt nem fogadja el hitelesnek. Tehát, ha egy népcsoport nem hagy maga után valami fizikai, vagyis értékelhető nyomot, vagy ezeket a nyomokat megfejthetetlennek ítélik, akkor a származásuk, ködbe vész kifejezéssel nem bizonyíthatóvá válik. A mai történelemtudomány az igen körültekintő kutatási módszere következtében, mégis elkövet egy mondhatni szarvas hibát a tevékenységében. A régészetről nem szólva, a tudósok az írásos bizonyítékokat jelentőségüknél fogva, sokkal nagyobb súllyal veszik figyelembe a kelleténél. Pedig az írás, már keletkezésekor is az emberi beszéd szerkesztett változatának fogható fel. Vagyis a leíró tudását és tartalmi elkötelezettségét fejezi ki. Akár hamis is lehet. Senki sem tudja megfejteni a leíró szándékát. Természetesen a tudósok szűrik az írások mondanivalóját, de az is lehet, hogy az írás megfejtői tévesen olvassák el, és helytelenül értelmezik a szöveget.
Különösen érdekes, hogy ameddig a beszélt nyelvek írásos emlékeit elfogadják bizonyítéknak, addig magának a beszélt nyelvnek a tartalmi felépüléseit már kevésbé. Hogy pontosítsam mondanivalómat, a jelen esetünkben mivel nem sikerült megfejteni magából az élő nyelvből a csángó kifejezés pontos jelentését, e nép ősi eredetéről senki sem volt képes valóságos bizonyítékokat feltárni a törzsfejlődésükről. Sokkal egyszerűbbnek mutatkozott a nyelvrokonság alapján a magyar nemzet egy a Moldvába odaszivárgó népelemeként meghatározni őket. Pedig minden önálló névvel elkülönült nemzetrésznek kell lenni saját történetének. Az önmegnevezés minden esetben a valós származását kódolja a néprészeknek. Ha ennek a tudása bármely okból feledésbe merült, már csak egy lehetőségünk marad, a legjellemzőbb névváltozataik összehasonlító nyelvészeti és etimológiai vizsgálatainak az elvégzése.
Az ilyen oknyomozó vizsgálatoknak azonban van egy fontos elméleti dilemmája. A legritkább esetben ad egzakt bizonyítékokat. Tehát, az írás helyett csak a szó egy sokszor már nem is könnyen felismerhető változatából kell a kérdést megfejteni. Ezért nagyon fontos lenne a történelemtudományokban leszögezni, hogy az ilyen összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokat ugyanolyan bizonyító erejű dokumentumoknak kellene elfogadni, mint az egykori írásos emlékek megtisztított bizonyítékait. Különösen, ha az egyéb földrajzi, régészeti, biológiai, történelmi vizsgálatoknak nem mond homlok egyenesen ellent az eredmény.
A moldvai csángók eredetvizsgálata különösen jó példája lehet a fentieknek. Eddig a napig senki sem tudja történelmi hitelességgel megrajzolni a csángó magyarok életútját. Pedig mindenki előtt ott lehet az a középiskolai történelmi térképlap, amely feltárja, hogy milyen nemzetek éltek a moldvai tájon visszafelé a kérdéses évszázadokban. A ma is ott élő más nemzetiségű és önmegnevezésű népeket figyelmen kívül hagyva, az ezredik évforduló körül négy jelentősebb, egymástól önmegnevezésben eltérő törzset találhatunk e térségben. A 9. században a magyarokat Etelközben, közvetlen utánuk a besenyőket egészen az Al-Dunáig, majd a 11. században az úzokat és a kunokat. A csángók magyar nyelvűsége okán az időben távolabbi eseményeket első vizsgálatban figyelmen kívül hagyhatjuk. Ha e törzsek között megtalálható a csángó név eredete, akkor a kérdést megoldottnak kell tekintenünk. Ha megvizsgáljuk, hogy e törzsek közül melyik mennyi ideig használta szállásterületének Moldvát azt kapjuk, hogy a besenyők mintegy háromszáz évig, amikor is a tatárjárás időszakában nyomtalanul eltűntek. És a helyükön minden előzmény nélkül a tatárjárást követően feltűnik, ugyanazzal a szállásterülettel a csángók népe.
Ha előzetesen megvizsgáljuk, hogy nyelv- összehasonlítással melyik törzsnek a nevéből eredhetett a csángó népnév, akkor a magyart, az úzt és a kunt első ránézésre ki lehet zárni. Egyedül maradt a besenyő név, mely összecsengést mutat a csángó névvel. Ha a besenyők nevéből elemzéssel levezethető a csángó kifejezés, máris a megoldáshoz érkeztünk el. Aprólékos munkával, minden történelmi kiadványból ki kellett gyűjteni a besenyő és a csángó ókori bizonyítéknak látszó nyelvemlékeket. A lehetőségeim korlátai okán kevés besenyő nyelvemlékkel találkoztam. De a mégis megmaradt fogalmak elegendőnek tűnnek a sikeres vizsgálatok elvégzéséhez.
Elsőként nézzük a besenyő név etimológiai felépülését. A szó felbontható a bese + nyő szórészekre. Az első szórész jelentése: bese = sólyom török nyelven. De mint rövidesen látni fogjuk, érdekes módon magyarul is ugyanazt fogja jelenteni, csak kissé kibővítve. A második szórész régies ejtéssel: n-jao-ős, mely a nép-jó-ős, fordított szórendben az ősi-jó-nép eredményt adja. Vissza kell térni a bese szórészhez, mert jól érzékelhető, hogy ez a szórész is egy összetétel. Ha úgy írjuk le, hogy be-se, akkor egy kis ősnyelvészeti gyakorlattal már látnunk kell a képződését. A „be” szótag Mezopotámia környékén a bel vagy bál termékenységi istenség névrövidítéséből, a „se” pedig a sas vagy sólyom fogalmának a nyelvjárás szerinti illeszkedésének rövidítéséből ered. A két szótag összeolvasva: teremtő-sólyom jelentéssel bír. Most már megkaptuk a fogalom teljes jelentését, mely: besenyő = teremtő-sólyomisten-ősi-jó-népe. A ókori mitológiákból jól ismert az egyiptomi Hórusz sólyomisten vallási leírása. Ha egy törzs az időben a régebbi mitológiából vezeti le a néveredetét, akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy az őskorban abból a kultúrkörből is eredt. Fontos hangsúlyoznom, hogy a besenyők Hórusz és a magyar Turul eredetvilága egy és ugyanazon egyiptomi kultúrkörből merítkezik.
Ha nyelv-összehasonlító vizsgálattal is kimutatható a besenyő → csángó névfejlődés, közel járunk a megfejtéshez. Történelemkönyvekben leírják, hogy a besenyő népet a 9-10. századokban becseneg formában is hívták. Ha felírjuk a következő szófejlődési folyamatot: besenyő → becseneg → cseneg → csángó, azonnal érthetővé válik a csángó néptöredék hiteles története. Ők a besenyők népének, egy ősi büszke törzsnek a maradványai, akik a 9. századtól a moldvai országrész lakói. E szállásterületet azóta sohasem hagyták el. A népvándorlások pusztításai elől elbújva, vagyis elcsángálva, de mindig fenntartották lakóhelyeiket. A tatár pusztítások után annyira megfogyatkoztak, hogy a magyarok által ismert besenyő népnév háttérbe szorult, és annak egy népi változata a csángó szilárdult meg. A jelentősen elpusztult lakosság helyébe egyre több román és szláv törzs települt be, mely a mai néprajzi formákat eredményezte.
A besenyő nép ősmagyar kultúrkörből eredő származására a megcáfolhatatlan történelmi bizonyítékot maga Bíborbanszületett Konstantin császár szolgáltatja számunkra. A birodalom kormányzása című művében (Kr.u. 952-ben) írja, hogy a besenyő népet korábban kangarnak is nevezték (Magyarország Története, 1984, 592. old.). A népnév etimológiája: kangar = kan-nagyúr-népe. A kan, kán fejedelmi név eredete szintén az egyiptomi termékenységi vallásra vezethető vissza, ahol inkább a men, mén mitológia Ápisz szent-bikakultuszával egyezik. Vallási elvonatkoztatásban tehát a kan, kán fogalma a teremtő-nap-atya értelmet hangzósítja. Ebből a megközelítésből érthető meg a török kán uralkodói méltóságnév eredete is. Fennmaradt a besenyők egyik uralkodójának a neve. Az előbb jelzett történelemkönyvben található, hogy a besenyők egy törzse Tonuzoba királyuk vezetésével 955-ben beköltözik Taksony Magyarországába. Egykori néveredetben a Tonuzaba = „disznó-apa” jelentéssel bír. Pontosabban a kan-disznó, mint teremtő hím, a termékenységi vallási mitológiákban ismert motívuma.
Ha egy kicsit belemélyedünk a besenyő és a magyar nép eredetkérdéseibe,az eddigi leírásból is jól kivehető a közeli testvérnépi keocsilat.Ha összevetjük a kangar és a magyar népneveket nyelvtörténeti vonatkozásban,talán a legfontosabb tudományos bizonyítékát kapjuk a közös eredetüknek.Ha elemeire bontjuk a két népnevet,a kan-gar és a ma-gar(az y lágyító betű nélkül)felbontást kapjuk.Azonnal szembetűnik,hogy a kan,mint a hímnem,és a ma mármint a mama a nőnem biológiai elkülönülését fejezi ki e névképzési gyakorlat.Mama,a Mú,a Mát foglama a mitológiában,mint az ősanya,a magyar kultúrában a Nagy Boldogasszony(Szűz Mária)eredet mondáinkból közismert.A két nemzet közös eredetének aza tudományos magyarázata,hogy amíg a magyar törzsek alkották az egyiptomi őskultúrában a központi anyatiszteletű hétúr magját,addig a kan,vagyis a termékenységi vallást hordozó törzsek a magnépet védő,vagyis harcos nemzetrészét.Még területileg is jól elkülöníthető e két vallási felfogás.A központi mag törzs Felső Egyiptom fehérmagyar lakosságát alkotta Théba fővárossal,melybe beletartozott Asszuán(Asszonyhon)körzete.Alsó Egyiptom lakossága volt a harcos vörös hunok(hunmagyarok)lakossága Memphisz(Menfisz)fővárossal,ahol a Hórusz(sólyom)termékenységi istenkultusz volta meghatározó.A két nemzetrész együttélése feltehetőleg az időszámítás előtti második évezredben válhatott szét a népszaporodás és a hódító(Asszír)terjeszkedés következtében.Az eddigieket összefoglalva kijelentehetem,hogy acsángó nép egészen pontosan a hunok leszármazottaiként,másként az Attila hun király népéből az i.u. 5. század körüli események hatására önálló néppé válva jelentek meg a történelem színpadán.Pontosan úgy,ahogy a székelyek népe.E tanulmányban csak annyit róluk,hogy a székely és a csángó nép a legközelebbi testvérnépei egymásnak,és mint feljebb írtam a magyaroknak is!Befejezvén a hun és magyar nemzetrészek őstörténetének idetartozó tömör leírását,azért szögezzük le,ha egy őshazából származónak írtam le az eredetüket,az anyanyelvük azonosságához sem férhet semmi kétség.
A csángó nép eredetében az a legfontosabb,hogy ők mindig magyarul beszéltek,ráadásul pontosan ott találhatóak,ahol a besenyők éltek a 9-12. századokban.Más névbizonyítékokról a továbbiakban szólok.Ha az okfejtésem elfogadtatható a hivatalos történészekkel,megoldott a csángó fogalom teljes törzsfejlődésének a tudományos leírása.Az előző bekezdésekből jól érzékelhető,hogy a fogalom egy értelemrövidülésen,és egy hangzóváltáson ment keresztül.Mondhatjuk,hogy egy tájszólási jelenséggel állunk szemben.Magának a besenyő név megrövidülésének a tudományos magyarázata a "c2betűnek a szóba történt beilleszkedése vizsgálatával válik érthetővé.A magyar ősnyelvben a c betű különleges szerepére irányítanám röviden a figyelmet.Ez a betűnk kifejezi a család,a közösség és annak a azent helynek a jelét,ahol a közösségi életük folyt.Kleopátra királynő(i.e. 30.)királyi jelvényei közül az ulralkodói bot oly jellegzetes?(ómega)fejét,melyet,ha kilencven fokkal elfordítunk egy valódi magyar"c" betűt jelenít meg.Pontosabban a vallási központok templomainak az ősi jelképét,vagyis az egyik oldaláról nyitott bejáratú kerek templomok jelét.Erdélyben még mai napig fellelhető a "tanór kapu" ,vagyis a kerek-templom kapuja kifejezés.
Arról,hogy a csángók mindig is magyarul beszéltek,a további helytörténeti vizsgálatokból válik teljesen bizonyítottá.A kutató Domokos Pál Péter:A moldvai magyarság.Magvető Kiadó,Budapest,1987.könyvének alapulvételével jeleníthető meg,hogy a csángó helynevek eredete szintén az első írásos feljegyzések előtti korba,vagyis az első ezredforduló körüli időszakra,vagy még régebbre tehetőek.Mátyás király a lengyeleknek kifejti:"Ama földnek a joga a mienk a legrégebbi,megszakítás nélküli idők óta",mely a királyi címben is felfedezhető.Ezekre a helynevekre jellemző a magyar ősnyelvűségből való eredetük.Tehát,ha további adatokkal lehet bizonyítani a moldvai helységnevek ősi eredetét,ez a csángó népnek a magyar ősnemzetbeli származásának további tudományos bizonyításához vezet el.Minden ellenérvelés ellenére teljes mértékben megfejtetté válik a valódi ősiségük.E tanulmányban csak néhány jellenző helynevet említek további példaként.
Elsőként Moldva helynév történetét kell elemeznünk.Az említett könyvben a név feljődésére az alábbi szóalakokat találjuk:Moldauba,Moldauva(i),Moldva.E szófejlődés egy nagyon fontos történelmi bizonyítékra hívja fel a kutató figyelmét.Mégpedig a szóvég-ba szótagnak az átváltása -va szótaggá.A magyarázata annyi,hogy amíg a ba szótagforma még az ősmagyar nyelvi kifejezés,a va szótag-már a latin írásmód b-v váltásának a következménye.Tehát pontosan bizonyítható,hogy mikor váltotta fel a térség ősmagyar nyelvűségét a római katolikus vallásgyakorlásának latin nyelvű terjedése.Kezdetben a vallás latin írásbelisége 1227-től válik meghatározóvá,az ekkor megalakuló milkói vagy kun püspökség következtében.Első püspöke Theodoric dominikánust követően,mintegy 300 év múlva kezdi a latin nyelvűvé váló növekvő számú román nemzetiség többségi térhódítása.A folyamat az 1500-as évektől válik egyre meghatározóbbá,a keleti,bizánci(görög katolikus)egyház térhódításával.
A román nemzet történelmének a megfejtéséhez szintén az előbb felvázolt ba-va szótagváltás adja az igazi bizonyítékot.A mai történelemkönyvek leírják,hogy 1239-ben a magyarokhoz betelepülő kunok helyébe a Balkánról macedó,megleno és úgynevezett vlachok vándoroltak fel a mai Moldva területére.Ezek a történelemkönyvek a vlachokat a román néppel teszik azonossá.De nézzük,mit is jelent a vlach fogalom?Ha úgy írjuk le,hogy a mássalhangzóváltást figyelembe vesszük,akkor blach,de még inkább a balach(bálok)a helyes fogalom.Az etimológia szerint tekintve e szavakra,azonnal szembetűnik,hogy a vlach=balach,fogalmak jelentése ősmagyarul a bel,bél,bal,bál ősi termékenységi vallást hordozó nép néveredetére utalnak.Úgy,ahogy a besenyő névetimológiánál írtam.Még annyit,hogy a magyar Béla királynevek szóalapját is a bel termékenységi istenség neve adja.Tehát,pontosítva a vlach=balach,mely a bál-nép-országa kifejezéssel azonos.Gondoljunk a magyar Balaton földrajzi fogalmára,mely hasonlóan a bál-isten-országa kifejezést hordozza.
Milyen következtetés vonható le az előbbi bekezdésből?Ha a vlachok a román nép ősei,akkor ők még 1239-ben nem románul,hanem magyar-latinul beszélő,szintén a magyar ősnemzetből származó testvérnépeink voltak.Ha egy kicsit messzebbre tekintünk vissza a történelemben,az időszámításunk kezdete körüli időkben a dákok lakták a déli területeket.Ha feloldom a dák szórövidítés jelemtését,akkor a dák=szent-bál(ok)-országa jelentést takarja.Ennyi nyelvészeti feldolgozás után már egyértelmű,hogy a mai román nép eredetét pontosítottuk,és a dák vlach román folyamatot tártuk fel.Végkövetkeztetésként definiálhatjuk,hogy a mai románok szintén az ősmagyar kultúrkörből kivált dák majd vlach népből erednek,akik ellatinosítása már a római korban elkezdődhetett,és amely folyamat az 1500-as éveket követően válik teljessé.Vagyis az egységes román nemzet csak a 15.századot követően alakul ki a mai lakóterületeiken.E folyamatot a Moldva terület névtörténetében még érintem.A további bizonyításért értsük meg a román=ro-mén kifejezést,ahol a ro=rovó ami író,de inkább köröket rovó rajzoló értelmet,és a napisten mén termékenységi vallását követő népnevet hangzósítja felénk.E fogalom eredete kisázsiai dák-magyar szállásterületek kultúrvilágára jellemző,visszavezetve a Párthus Birodalom államalkotó népeiig,onnan pedig az egyiptomi Ré(köristen)napvallásig.
Moldva helynévtörténete is pontos bizonyítását adja a címben foglaltaknak. Nagyon röviden nézzük a terület névtörténetét az ezredfordulótól:
• Besenyőország: a 896. évi magyar honfoglalást követően;
• Kunország: a 11.századtól a kunok és az úzok uralják a területeket. 1227-től IV. Béla magyar király felveszi a Rex Cumanie, Kunország királya címet;
• Ungrovlachia (Ungro─Vlachia): 1324-ben még magyar hűbéri terület, élén Károly Róbert király Basarab vajdája áll. 1330-ban a poszádai csatától számítják a havasalföldi román történelmet;
• Kara Bogdánia: 1359.-ben I. Bogdán, Máramaros vajdája uralkodásától;
• Moldvai Vajdaság: 1400-1432-ben Jó Sándor (Alexandru cel Bun) uralkodása idején, felesége Losonczy Margit támogatásával épül fel 1410-ben a katolikus moldvabányai katedrális. Az ötödik római katolikus püspökség megalakulását követően a tartomány neve fokozatosan Moldvára változik, és ez marad napjainkig.
Elsőként elemezzük a Moldva név jelentését. Ha az ősmagyar nyelv segítségével olvassuk el a fogalmat, akkor a Moldva = Ősanya-él-szent-teremtő népe jelentést kapjuk. Vagyis a fogalomhoz hozzá kell kapcsolni a népe vonatkozó névmást, hogy a teljes ősi kifejezés jelentéséhez hozzájussunk. Teljesen egyértelmű, hogy e tájat valamikor a magyar ősnemzet szétvált törzsei változtatták kultúr területté. További bizonyítás érdekében szeretném röviden felsorolni a moldvai terület előbb felsorolt névváltozatainak az ősi jelentését:
Besenyőország = teremtő-sólyomisten-országa;
Kunország, másként Cumánia = Mén-ország-ária (a mén egyiptomi termékenységi vallás azonos a kun, kan termékenységi vallási felfogással), pontosabban a teremtő-napisten-népe;
Ungrovlachia = Magyar-körország-és bál-ország-népe, mely fogalom azonos a napország teremtő népével;
Kara Bogdánia = Napisten-országa Bál-ősnagy(isten)-szent-népe (ária, vagyis az őshazából kiáradott nép).
Jól ismerjük az ókori vallások mitológiai felépülését. Az előbbi névetimológiai megfejtés minden eleme abból a kultúrkörből ered, ahol a napistent imádó civilizáció élt, és ahol a termékenységi vallás kifejeződése a mén, kan, sólyom teremtő isteni mivoltukat imádták. Jól ismert, hogy a magyar nemzet is a tűzimádó ősvallásból származik, mely megfelelője a napisten mítosza. Tehát teljes körűen bizonyítottnak vélem, hogy a moldvai tájegységet az időben visszafelé a középkortól a magyar nemzetből más-más időpontokban kivált testvérnépeink lakták. Az európai történelem fejlődéseként ezek a nemzetrészek az évezredek változásainak okán, mint a román példán látjuk, eltérő nyelvű más nemzetekké váltak. Az ősmagyar törzsek alapnépességére rátelepülő latin római hódítás, majd a római latin kereszténység következtében a nyelvük megváltozásának vagyunk tanúi. Eleinte magyar-latin, majd egyre inkább latinná váló románság a 15. századtól már önálló nemzetként jelenik meg a történelem színpadán. Egyedül a besenyők csángó leszármazottaik próbálják a saját anyanyelvüket fenntartani, de már nem sokáig. Ha nem lesz hathatós segítségük, a nyelvük rövidesen el fog veszni.
Ha kissé megvizsgáljuk a csángó települések helység néveredetét, ugyanolyan eredményt kapunk, mint a tartományi névváltozatoknál kaptunk. Példaként kiemeltem néhány helységnevet, és etimológiailag megfejtettem ősi jelentésüket:
Csángó települések néveredete
Mai településnév
Első írásos emléke, éve Ősi jelentése mai
magyar nyelven
Stanfalva
Mánfalva
Turul
Bákó
Domafalva
Leontinfalva
Ungurén
Szemes
Balomirest
Klézse
Karakló
Baia Estanfalva, 1410
Měněsti, Maneste, 1393
Turluj, 1408
Bacao, 1439
Demufalva, 1455
Leontinesty,1399
Ungureani, 1409
Zeamestii, 1443
Balomir, 1428
Klesia, 1700 körül
Caraclei, Karakleu, 1700 után
Baia, 1423 Isten-falva
Nyugati ménfalva
Turul-új(falu)
Teremtő-országős
Szent-éganya-falva
Nyugati-oroszlánok-falva
Magyar-Ré-honi
Nyugati-zent-ég-anyai
Bal-isten urai
Országvédő-oroszlán-ős-fia
Napország-oroszlánjai
teremtő-apa-jó-népe
A Baia településnévhez hozzáfűzöm, hogy van egy magyar megfelelője, mégpedig a mai Baja város nevében. Etimológiailag mindkettő ugyanazt jelenti. Baia történetéhez hozzátartozik, hogy a területén található az 1423-ban felszentelt katolikus Szent Péter és Pál Katedrális romjai. A templomot Jó Sándor építette, akinek a felesége Dobokay Klára magyar hercegnő is itt van eltemetve.
A felsorolt településnevekre, de a könyvben szereplő minden helységnévre jellemző, hogy van egy magyarul jól érthető ősi jelentésük. Másként a mai névváltozatuk egy ősi megjelenési forma tartalmi rövidítésének foghatók fel. A származásukra utaló bizonyítékot ennek az ősi jelentésnek a megfejtése adja. A csángók magyar valóságának a tudományos alapját teljes körűen kielégíti e megfejtések bizonyító ereje. A román nyelvi átvétel másodlagossága azzal bizonyítható a legjobban, ha a kérdéses településnév román nyelven nem ad további etimológiailag értelmes feloldást. Pontosabban, a nyelvészeti vizsgálatokban a másodlagos kialakulású nyelvekben az értelmes szótagokra bontás tudományos lehetősége már nem vizsgálható, mert csak azon az egy ősi nyelven adhat valódi etimológiai felbontást a kérdéses fogalom, amelyiken a maga idejében keletkezett. Esetünkben minden helységnévnek van logikailag felbontható magyar jelentéstartalma. Ezért kijelenthetem, hogy a moldvai földrajzi egységben a magyar nemzet ősi törzsei voltak az elsődleges kultúrnemzetet megalkotó népesség. Akiknek egyik utolsó képviselői, a minden nehézségeik ellenére megmaradni akaró besenyő-magyar csángók.
Összefoglalva a tanulmány tudományos jelentőségét,néhány fontos megállapításra szeretnék kitérni.A feltárt bizonyítékok egyértelművé teszik,hogy a csángó néptöredék egykor a területen élő besenyők népének leszármazottai.A besenyők népe nem egy elmagyarosodott néptöredék,hanem származásuknál fogva mindöröktől fogva a magyar nemzet testvértörzseként magyarul beszélő emberek voltak.Ők nem egyszerűen a moldvai térségben váltak magyarrá,hanem a 9.századtól odatelepültekként élnek ott.Nem hiába nevezte II.Endre király "a mi embereink"-nek a korabeli moldvaiakat,megkülönböztetve őket más nemzetek tagjaitól.A legnagyobb tudományos jelentősége a magyar nyelvűségükben az,hogy megdőlni látszik egy túlhaladott történelmi vélekedés.Mégpedig bizonyítottnak vélem,hogy a magyar honfoglalást nem egy egyedülálló barbár hét törzs szövetsége,hanem az ősi magyar nemzet térségi integrációja hajtotta végre.Ebből kifolyólag lehet,hogy az úgynevezett magyar honfoglalás eredetileg mégis magyar honegyesítés volt?A csángó magyarok feltárt nemzetisége feltörni látszik ezt a történelmi dogmát.
A történelemtudomány nemzetközi közvéleményének fel kell ismernie,hogy a beszélt nyelvek szókincse a legpontosabb bizonyítékokat szolgáltatja egy nép eredetéről.Pótolni képes a hiányzó írásos emlékeik bizonyságát.Akárcsak az írásoknál,az élőbeszéd fogalmait a nyelvösszehasonlító és etimológiai vizsgálatokkal kell pontosan elemezni.Ha hozzátehetjük a nyelvtörténeti vizsgálatok pontos eredményeit,a mai magyar nyelvben kódolt sok ezer éves ősi tudás dekódolásával,a kérdéses feladat sikeresen elvégezhető.
A csángók besenyő származásának feltárásával egy olyan élő bizonyíték került a történészek kezébe,mellyel átírhatjuk a magyar honfoglalás teljes történetét a valódi honegyesírés történetére.Ez a szemléletváltás nem csak a magyar,hanem a világtörténelem átírására is perdöntő bizonyítékként szolgélhat.Mégpedig abból a szempontból,hogy a magyar nemzet mát a honfoglalás korában az őskeresztény vallást vallotta a magáénak.a csángók azért tudtak magyarként fennmaradni,mert ők az idetelepülésük idejében már szintén őskeresztény vallásúak voltak.a római kereszténységnek csak a latin nyelvű katolikus újkeresztény hitre való áttérésre kellett a hittérítést alkalmaznia.a román nyelv és a románok ortodox keresztény egyházának a térhódítása a fentiek egyenes következménye.a beköltöző román nemzetiségűvé váló moldvaiak túlszaporodtak az őslakossággal szemben és fokozatosan kialakultak a mai nemzetiségi viszonyok.A szlávokról e tanulmányban nem szólok!
A csángó magyar nyelv háttérbe szorulása ellen nagyon sürgősen cselekedni kellene a keresztény Európának.Nemcsak a magyar nemzetnek,hanem a világ közvéleményének is határozottan fel kellene lépnie a további elrománosítás ellen.Hangosan szétkiáltva a világ közvéleménye elé kell tárni,hogy a történelmünk legfontosabb élő bizonyítéka eltűnésének vagyunk a tanúi.Ha Európa népei szeretnék megismerni az indoeurópai történelmük valóságát,akkor e legfontosabb népi bizonyítéknak a megmentése számunkra is mindenek előtt való feladattá kellene válni.A megoldás egyszerű,csak magyar,pontosabban csángó magyar lelkészeket,papokat kell a kérdéses falvakba felszentelni.És kizárólag az ő még csángóul tudó,legalább középiskolát végzett gyermekeikből.Néhány év alatt megfordulna a trend,és soha nem látott mértékben visszamagyarosodnának a mág nyelvüket alig beszélő csángók.Azt is fel kellene tárni mi az oka,hogy azerednendően magyar nemzetiségű dák-románok miért olyan ellenségesek-a közeli testvéreik-a csángókkal szemben.Egy ortodox vagy görög katolikus keresztény felekezetnek is alaptörvénye a megértés és a testvériség gyakorlása.a románoknak sem szabadna letérni a kereszténység e tanításának az útjáról.
Végezetül a legfontosabb felkiáltásommal zárnám tanulmányomat.Kérem azokat,akik a csángó nép identitásának a fennmaradásáért képesek valamit tenni,soha ne felejtsék el,hogy a csángókat nem egyszerűen magyarnak kell megtartani,hanem besenyő-magyar-csángóknak.Tehát,anyanyelvükben a csángó magyar kiejtés fennmaradásában kell őket támogatni,mert a csángók archaikus magyar nyelvénél szebbet ezidő tájt nem találhatunk a világ ősmagyar nyelvei között.Bátorítsuk őket,hogy nem szégyelleni való a csángó tájszólás,legyenek büszkék nyelvjárásukra.Ha a küzdelmük elvész,vele együtt elveszhet az egész magyar nemzet történelmi megújulásának a lehetősége.Hassunk oda,hogy európa a féltő szemeit egyszer már a csángókra is rávesse!
Vége
Tácsi István írása
Vaskút, 2005. 11. 22. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
