Gavallér János
A fagy-halott mécses
/egy hajléktalan halálára/
Riadtan fut a vad,
megbúvik az idő,
csak a hideg csíp
senki a szeretőd.
Szél se fú, hó se hull,
a madár se dalol,
kidobott maradék
csak a vigasztalód...
Más rongyában alszol,
más megunt kabátja
és senkinek a vágya
lóg testedre akasztva.
Sem ember! Sem állat!
Odúlak s utálat...
Reggel, délben, este
kivetett a tested.
Hozzád bú az állat
melegítni egymást;
Isten és a jászol
szemedben áldomás.
Kövek közt az álmok
örökre összetörnek...
Elnyelnek barlangok,
emberek nem gyötörnek.
Nem támad az állat
védtelen életre,
kutya-sors és eb-hit,
melenget a véletlen.
Otthon helyett otthon
a végtelen semmi,
még egy keveset élni
a vágyad csak ennyi.
Meleget érezni
belül a szívedben:
Örülni! Enni! Inni!
Ember szeretnél lenni.
A világon egyedül
a setét korcs-jelen,
s a végtelen küzdelem
ölelt csak magához.
Gyengébb vagy, vagy büdös,
szegény szerencsétlen,
mindegy a napellenzős
gőgös úri népnek.
Másé a világon
minden, ami öröm,
hordozd a batyud,
vigad a káröröm.
Könnyet reggelizel,
könny fő majd ebédre,
s ha megéred, majd este
könny hull a szívedre.
Belül kopik éned.
Sem nézet, sem átok
nem ölel magához,
púp vagy a pénzvilágon.
Szán suhan, csengő szól...
Karácsony-Isten bújt
didergő szívedbe,
s a fagy-halott meggyúlt.
2007.12.21.
*********************************************************************
Majd megtudod
Majd megtudod, ha nem leszek!
Ha nem töröm érted a két kezem!
Ha nap, mint nap csendben meghalok,
s mint te a tetteket mímelve hallgatok.
Majd megtudod, ha nem leszek!
Ha magadtól kell előteremtened,
ha az élettől kérnél, s nem kapod,
a mindennapi betevőt, majd megtudod!
Majd megtudod, ha nem leszek!
Ha nem hordom hátamon a terheket!
Ha sír gyermeked s nem teheted,
hogy jobbá tedd a szívében az életet!
Majd megtudod, mert megtudod,
hogy ember vagyok én is. Tudod?
Tudod rajtam élsz, s belőlem
és belém törlöd a szennyesed.
Majd megtudod, ember vagyok,
s ember volnál te is, vagy tudod?
Testvérem vagy Mammon-Káin
örökké eléd rakom szívem. Ámen.
2007.12.20.
*********************************************************
Költözz!
Beosont a gyötrő gond vityillómba,
s mint az őszi köd az alvó mezőt,
ringatott lázas, fertőző álomba.
Pribékek nyirkos járványa legyőz?
Villant át bennem, egy ép gondolat
és ajtót mutattam a terpeszkedő gondnak.
Az északi széllel rokon huzatot
kértem, seperje ki a dögvész gondot,
otthonom minden zugából. Vigye
kihalt lelkű paloták tükörtermeibe!
Ölelje őket az agy fekélye, a kérsz,
mert értik ők a jogot és a törvényt.
Tudják mitől döglik a disznó,
s megfizetik böllérűket jól.
S járják báli táncukat,
vagyon-csillárok alatt.
Keringőzik a mammonjárvánnyal a jog.
S ki a vityillóban az egek mennyezetét
vakarja, mert ott kínhit jutott, mit ér ott a jog?
Ezerszer sorba állt szó nélkül
és ezerszer üres kanál merül;
a semmi marékja méri a jussot,
s az ő joguk büszke hallgass-jog!
Ezerszer síró büszke lelkem
átkot szór rád tükörterem:
Emberek! Fájdalom táncot jár a létezés,
mert az emberek szívéből kihalt az érzés!
Költözz be Jézus Krisztus szíve;
ezerszer síró büszke lelkem szelleme,
a kihalt lelkű paloták tükörtermeibe!
2007.11.15.
*********************************************
December 17. emlékére
Hárommillió közül ki ünnepel
valóság leplező briganti-band?
Hárommillió közül ki szül, s nevel
állatkoptató bérmunkásnak
jogban és emberségben
megalázott nemzetfenntartó gyermeket?
Hárommillió éhkopp kopogtat:
Ugye nekem is terveztek jövőt?
Hárommillió senkiházinak
tartott síró gyomor kiált, üvölt:
jogom van éhen halni itt,
emberi méltóságom teljes tudatában!
Hárommillió éhkopp kopogtat:
Ugye nekem is terveztek jövőt?
Hárommillió országában, itt,
tántorgó hontalan!
Hárommillió térden csúszó
ember állatsorban! Otthont,
pénzt és nyomort síró nappalok
lökték az utcára cimboráját,
betegségben kukázó barátját
a társadalmi felelősség morálját.
Szavazzatok! A bérem sok,
az élet kevés. Megéri a szenvedés!
Hogy kit tenyerén táncoltat a gőg,
az elvegye tőlem a jog-levegőt!
Jut is, marad is! Ne törődj a gonddal,
hárommillió senkiházi, sóhajts az ostorral!
Húzd a szekeret tovább! Ne kiálts!
Többen biztosítják,
hogy a bőrt rólad lenyúzzák!
Fizessd a hasznot nekik,
hárommillió senkiházi!
Hárommillió éhkopp kopogtat:
Ugye nekem is terveztek jövőt?
Hárommillió senkiházi a fülemben üvölt:
Nincs munkám, kenyerem
az életet élvezem!
A tőke fizeti egészségemet!
Szavazzatok briganti-band,
a zsebemben hordozom valóm,
emberi jogom s a sorsom kezetekben;
senkiházi élet és hárommillió halott!
2007.12.11.
******************************************
Derengő
Ácsorog egymagában
az ember síró lelke
gyászoló hazug-mában,
nem kell senkinek;
se két erős keze,
se tiszta szíve.
Nem kell az ember.
Gépagyú bohócok
és kerge zergék
falják a jelent, mohók;
s a csomót még
torkukon nem érzik.
Cifra kenderkötélen lóg
a humánus méreg, s nyög:
Nem a kenyérért, nem a vízért,
a lelkében az érzést
rúgták szét! S üres íz;
tolakszik torkán a közöny.
Se két erős keze,
se tiszta szíve;
nem való a modern világ
tárt kapuján a kígyóra sziszegni!
Csak enni a mannát,
s a lelked korbácsát köszönni.
Az emésztőben fürödni,
s dicsérni a kor zsákbamacskáját,
mert nyitva az ajtó, lehet menni...
s jövőt vadászó zsoldosokká
béragyú kókler csorda
mellettünk rohanó hada
sodor... Semmi-vágyba!
A szívünket cikkelyezve,
kiparcellázott érzéseinket
befogják bűn-hintajukba,
s a köd-kénbarlangok mélyén
eltűnik a lélek-érzés.
2007.12.31.
******************************************
ÚJJÁSZÜLETÜNK!
Letépjük a láncokat,
a ránk aggatott álarcokat!
Letörjük a szarvukat,
a delejes bú-szólamokat!
Új eget festünk.
Újjászületünk.
Erős Isten bennünk,
bír még a karunk,
és szeretet a hitünk,
akarunk, akarunk!
Letépjük az álarcokat,
a pingált lelkű társadalmat!
Elég volt a bőség asztaláról
csak csellel csalva lopni akarókból!
Mi asztalokat és bőséget
a szívünkkel teremtünk,
testvérünk minden ember
ki szeret, kit a becsület
a szívünkbe ültetett
az Öreg- és Ifjúisten.
Letépjük a láncokat,
a szívünkbe bújt bús alkukat!
Locsoljuk a virágokat,
a szívünkben nyíló vágyakat!
Új eget festünk.
Újjászületünk.
A mocsok-burok megrepedt,
születni vágyik az értelem:
A tisztesség és a végtelen
ölelni készül; embert az Isten!
Leporoljuk a lelkünket!
A ránk rakódott sár-tengerek
legmélyéről is feltör az élet,
s elzavarjuk az önző gyűlöletet!
Kimossuk a ruháinkat,
felfedjük tiszta szívünket,
öleljük barátainkat,
s példát mutatunk az ellennek:
A tisztesség és a végtelen
ölelni készül; embert az Isten!
Elzavarjuk a félelmeket,
a vélt és valós sérelmeket!
A hó elolvad, a szív sorvad,
ordít a kín, az ország sorvad!
A halál dobja a mentőövet:
Az emberszív a nagykövet!
Csak azt tedd, amit szeretsz,
amit ellenséged is szeret!
A tisztesség és a végtelen
ölelni készül; embert az Isten!
2008.01.02.
******************************************
Partot fogni
Most ölel a semmi. És lenni kell!
A jövő is ennyi! De menni kell!
Nem gőgben elégni, alázattal tenni.
Nem győzni, de bírni legyőzöttnek lenni.
Sors-gödör falát vájni körömmel,
akarni házat, Hazát, örömmel.
Csókolni leányt égő vággyal,
csókolni asszonyt gyertyalánggal.
Most ölelni mindent! A lét szeret.
Most bírni kell mindent! Lüktet az élet.
Várni szűzvággyal a nyíló szíveket,
várni csodára nem lehet. Már nem lehet!
Most már mindegy ki ölel át!
- A túlsó partot elvitte az Ár!-
Most már cölöpöket kell verni!
A vízen járni! Ölelni a semmit!
Most enyém vagy rút világ!
Felreppent a vágy! Törik az ág.
Várni szűzvággyal a nyíló szíveket,
várni csodára nem lehet. Már nem lehet!
Csukott szemmel bújócskázni a szívekkel,
várni a csodára nem lehet. Már nem lehet!
Az életről lemondva, alázattal tenni,
az életért tenni! A partot vissza kell venni!
2008.01.04.
******************************************
Ha én sírok
Milyen egyszerű is annak,
annak, akinek mindig kijön a lépés,
milyen nagyszerű is annak,
annak, akinek fogára való az élet.
Csak nekem lét-bús magyarnak,
csak nekem nem áll rá a lábam a táncra,
csak nekem igaz magyarnak,
csak nekem fájó az emberszív rablánca.
Milyen egyszerű is annak,
annak, akinek se apja, se anyja,
milyen nagyszerű is annak,
annak, akinek nem sír sose sarja.
Csak nekem lét-bús magyarnak,
csak nekem szomorú az Istennek arca,
csak nekem igaz magyarnak,
csak nekem szomorú Jézus Krisztus harca.
Csak mikor az ég sír,
akkor sírok én is;
csak nehogy örökre
sírjon az ég az emberekre!
2008.01.06.
*******************************************
Szóljatok harangok!
/Papp Lajosnak/
Konganak a lélekharangok
a lángoló, porhadó humánumért.
Folyik a harc. A sátán-mammon
harca szívünk Jézus Krisztusáért.
Szóljatok harangok, nagy örök
belső törvények! Zúgjatok, kongjatok!
Szívekben zajló nagy öreg viharok!
Szóljatok harangok, nagy örök
mindenséget őrző lélekharangok!
Leheljetek éltet: Isten akaratot!
Isten ad kart, erőt és akard
a szívedben dúló viharcsendesülést!
Öleld meg a sátánt és akard,
harcolj szíved Jézus Krisztusáért!
Szóljatok harangok, nagy örök
megnyugvást nyújtó belső hangok!
Szeretve zúgjatok, kongjatok!
Szóljatok harangok, nagy örök
mindenséget őrző lélekharangok!
Leheljetek éltet: Isten akaratot!
A szívekben vérző koszorú
adjon hitet igaz emberként!
Ölelj, szeress, ne légy szomorú,
harcolj a te Jézus Krisztusodért!
Szóljatok harangok, s égen a csillagok,
a szívekben békén szépen ragyogjatok!
Leheljetek éltet: Isten akaratot!
Szóljatok harangok, kongó Isten hangok,
a szívekbe béke és boldogság lakjon!
Leheljetek éltet: Isten akaratot!
2008.01.12.
*******************************************
Rút cafat
Hej, pikkelyarcúak, pikkelyarcúak,
se mocsok, se sár, se lelket nyomó szomorúság;
pereg rólatok a hosszú út pora,
a felháborodás nyikorgó csapóajtaja;
csak valami bűvös báj, delej
hajt benneteket, s a pálya lejt:
Önelégülésbe merül a bűn!
A nyomor, a becsület csak tűr, csak tűr!
Az anyákban babák sírnak,
fogalmuk sincs, mit kibírnak,
de az anyjuk hangulatát, bílyogként,
örökre megöröklik, s nő dac-jogként
bennük nyakas undor: Pikkelyarcú
pergő gőgre, anyát nyomorító bú!
A lelkek lenyomatát minden virág,
jövőben nyíló minden pattanó rügy,
kitörölhetetlenül őrzi majd a világ
a daráló kalapácsok lélekőrlő zaját.
Holnap majd, majd sír a ma;
az ocsút vetett aratógazda,
síralmait írjátok a ma lapjaira
és holnap azt kiabáljátok: Itt a hiba!
Rongyot rázó sült galamb
minden talált varázs-kaland,
míg izzadságcseppjeink boldogsága
át nem öleli az akaratot.
Megtanulni, hogy az ember nem gép,
nem is állat, tapasztal; lát, hall, ért!
Megtanulni pikkelyarcúak az érzést nem lehet,
csak az emberben a szívdobbanás,
vagy emberi, vagy a fene egye meg;
az ördögtől kapott amorta-aratás!
Kezetekhez tapad a vér, a szeretet vére,
sok kitekert mersz-nyak és a becsület bére!
Hej, pikkelyarcúak, pikkelyarcúak,
a pikkely lehull s a nyersbőr rút cafat.
2008.01.16.
*******************************************
Szabad-gettó
Ott volt az iskola,
szemben volt a posta,
a mosoly ott született,
a mosoly ott született újra
Ott szülhetett anyád,
s ott dolgozott apád,
ott léptél először a porba,
s múltak játékban az évek
és ott tetszett a fülednek az ének,
s most azt ítélték halálra
Sót hintettek a szívedre,
sóval ültették be a földet,
az arcodra fagyott a mosoly,
kiveszítettek a szélbe
Nyomorog benned az öntudat,
dübörög most arra a sztráda,
ezer út visz bárhova,
csak menj, menj minél távolabb!
nem kellenek emlékek
vár a Szabad-gettó,
fuss, vidd el az emléket bárhova!
üres a ház nem vár haza,
múlt idéző élmények,
töröl a Szabad-gettó
A fellegekben fú a szél,
földre hajol a gally és a nép
egy imát mormol magában:
Szentlélek arra kérünk csak,
lelkünket szabadítsd ki
a gyűlölet öleléséből!
Szentlélek arra kérünk csak,
lelkünket szabadítsd ki
a gyűlölet öleléséből!...
2008.01.16.
******************************************
Pénz-eb ostora!
Ebben rejlik a csoda,
mert az ostoba,
hallja, lássa, mert mondják,
hogy mindenképp kifosztják!
Mégis megy. Megy a csorda.
Pénz-eb ostora!
Hallja! Lássa! Már fosztják!
Le a sárba tapossák.
A kondás sárba itat,
léte dagonya.
Rá a disznókat bízták,
s pocsolyába mossa lábát.
Hova megy? Megy a csorda.
Pénz-eb ostora!
Urak asztalán morzsa
az életmű lakoma.
Eső után a gomba,
nő a lét gondja,
hiába tudja, húzza,
a más szekerét tolja.
Mert kell, megy. Megy a csorda.
Pénz-eb ostora!
Az élet szolgálója lét,
Biz' az; keserű kenyér.
Ebben rejlik a csoda,
mert az ostoba,
hiszi ura becsüli,
létsorsát megbecsüli.
Mégis megy. Megy a csorda.
Pénz-eb ostora!
Urát, kívánja, tapossák
majd a disznók a sárba.
2007.10.07.
******************************************
Öszöd' nem öszöd'...
Félnek azok,
kik becsülettel a jóért,
emberként ott
és akkor tettek,
mikor megkövetelték
az idők a percet,
a mulaszthatatlan kiállást
félnek a munkából,
a test erejéből élő
senkik,
kik küzdenek percenként
a percért,
kik mertek meríteni a vízből,
mert szomjasak inni,
inni az élet vizéből,
kik emberek mertek lenni
félnek azok,
kik meg szeretnének maradni,
kik meg szeretnék őrizni,
a hitet gyermekeiknek;
hogy a becsület
létező őserő
és tovább adnák
a változás
mindent elsöprő
viharait,
de félnek
kimondani vágyaikat,
mert nincs vissza út,
nincs tisztulás,
megbocsátás,
csak a szívükön növő gaz
hálózza be vágyaikat,
és burjánzik, burjánzik
a félelem,
s mint paradicsomban a kígyó,
az ördög nyújtja csöszöd az almát,
de félnek azok,
kik megmaradtak embernek,
és várják kitárt karokkal a megoldást
2007.10.07.
*******************************************
Akár ma!
Akár ma, érted Hazám meghalok!
A jövőt őrizni fogják az angyalok.
A szívemben lakó szeretet
örökre öleli Hazám a lelkedet.
Akár ma, van miért halnom,
lélektestvér minden halom;
a szememben síró otthonom.
Akár ma, vedd el rongy életem,
ha ártok az embernek Istenem!
Ringatott itt a szél, a puszta,
dimb-domb, a víz és a napnyugta.
Akár ma, érted Hazám meghalok,
csak szívemből az otthonom,
akkor tépd ki, majd ha meghalok!
Akár ma, űzhetsz a nagyvilágba,
bennem ég a szeretet lángja,
s a vérem hordozza az otthon melegét,
szívemben őrzöm Hazám szeretetét.
Akár ma, érted Hazám meghalok!
Őrizni fogják fenn a csillagok,
hogy a szülőföldhöz hű maradok.
Akár ma, üssön utolsót az óra,
ha szívem bölcsőjének árulója,
trend-uraknak hódoló bohóca
lesz szívemben a vér, s a Szenthaza!
Akár ma, érted Hazám meghalok,
ha árulják a tüzet a szívemből,
a szentlélek is lángra gyúl Istentől!
Akár ma, érted Hazám meghalok!
Az őstől, míg szeretetet kapok,
addig várnak rám szép napok.
Az ég áldja, míg én pályámon ballagok,
az üstökösként száguldó csillagot!
Tüzet nyújtottak bennem a századok,
s az emberszeretetet máglyáján hamvadok.
2008.01.24.
*******************************************
Mankó
Bankók mankója e demokrácia.
Kiált belsőm: kong a rend.
A félelem a kenyerem.
Felélem józan paraszt eszem.
Jövő árnyékboksz-gyermekem
- Én a hazám szeretem-
Jöjj közel, érints meg engem!
Kifosztott józan paraszt eszem.
A félelem hatalmi manipuláció
Bilincset rak sorsomra,
"Jól csak a szívével lát az ember" - ráció!
Bankók mankója e demokrácia.
2007.02.27.
*******************************************
Zsákutcák sikátorába
Koncagyúk zsírosbödönjét nyalja-nyalja a mafla,
ennyi jut cserébe földre hajló siserihad, ez a nafta,
mely hajt előre, ez a palackba zárt jellem,
ez visz minden torz gondolatot, a jellem
zsákutcák sikátoraiba.
Megsuhint az elmúlás szele; s a gatya tele,
a markodba nyomják a frászt, s az atya keze
védelmét esenged, kárhozod múltad,
szaladtál pendelyed sorsát kidobva,
zsákutcák sikátorába.
Bértollnok csavarította dimenziód lett a lét,
s nem hagyott benned kongó csábképzelgést;
így, csak így élhetsz: Lehetsz magad helyett más.
A kifosztott szellem vitt egyenest, a gondolkodás,
zsákutcák sikátorába.
******************************************
Ne akard, mit nem lehet
Hány bilincsbe zárod majd a lüktető szíveket?
Évszázadok taníthattak; elfojtani, mit nem lehet,
ne akard a szíveket, kordába zárni nem lehet!
Ne akard, mit nem lehet, kitépni a szíveket!
Hány bilincsbe zárod majd a lüktető szíveket?
Egy nép hitét, ki elveszi, annak szavát nem hiszi.
Akarhatsz bármi mást, csak ne alázz másokat!
Lenézhető a nép harag, de ha rossz a szándék,
megbukik ezer nyikorgó kényszer akarat:
Egy nép hitét, ki elveszi, annak szavát nem hiszi.
Mondva csinált ad abszurdum, hogy mi fáj,
az jó nekünk! Bemeséld, hogy nem fog fájni,
mit az ellenségnek sem szokás kívánni,
hát elment a józan eszed, gondolkozz egy komám:
Fát vágni a nép hátán, nem szokás!
Hány bilincsbe zárod majd a lüktető szíveket?
Évszázadok taníthattak; elfojtani, mit nem lehet,
ne akard a szíveket, kordába zárni nem lehet!
Ne akard, mit nem lehet, kitépni a szíveket!
Hány bilincsbe zárod majd a lüktető szíveket?
***************************************
A kolomposoknak
Hangosan kegyek az óra,
halad időnk a szakadék felé.
Valaki állítsa meg az órát,
beállítatlan a mutató!
Csak szalad, szalad a kor.
Nulláról előröl kezdeni...
A startpisztollyal lőnek ránk;
nem rajthoz állni!
"A cél mentesíti az eszközt!" - hazudják.
S a hosszúkezek a zsebeket kutatják.
Szíj zsugorítsa a gondolatot,
akaszd szegre az akaratod,
s szabad rabként szárnyalsz
a sötét éjszakában.
Ébresztőt kukorékol a szemétdombról a kakas.
A hajnal hasad...
s a nyomor a másikoldalára fordul.
Eljátszották a bizalmat azok,
kiknek hangját rendelte a haszon.
Mentálhigiéniás a vírus,
s terjed a kór.
Valaki állítsa be az órát!
A földön szeretnénk járni:
miképpen a mennyben,
azonképpen itt a földön is,
szeretnénk a bizalmat megtalálni!
Hangosan ketyeg az óra,
lejárt, s megáll a spirál,
a mozgató rugó hazug,
álidőt mutat a mutató;
még nem ébredtünk fel!
Hess, sötét álom: Torz idő!
Szívvel építünk fel,
szentlélek hitével jövő.
Elindult már a fény,
elűz lelkünkről sötét,
elűz a szívből születő
akarat, elűz a hajnalt őrző
ébresztő!
Valaki állítsa be az órát!
A földön szeretnénk járni:
miképpen a mennyben,
azonképpen itt a földön is,
szeretnénk a bizalmat megtalálni!
2008.01.30.
*****************************************************
Gavallér János
A kor kutyája
Sír a hűség, rúg-vág a morc kín,
s vakkant, somfordál, nyüszít,
lánc-sugáron szolgál, ugat,
talpat nyal a leghűbb társtalan.
Tányérjáról morzsát lop a lét,
íztelen böjt rég a remény.
Ugatni tartsa a bélpoklos gazda,
ijesztgetőnek, uszítva saját farkára.
Farkát üldözve szédül morogva,
gazdája bakancsa alatt a mocsokba.
Lánc-sugáron szolgál, ugat,
talpat nyal a leghűbb társtalan.
2008.02.01.
Gavallér János
Csak menni...
Onnan integetett valaki,
onnan a távolból,
egy levél, egy email, egy emlék,
onnan a távolból,
a gyermek, a család, az otthon ennyi,
vándorlást örököl a bűn,
mindig menni, mint a bűnösök,
bújni a lét őrlő malma elől,
meddig lehet menni? rád dől az ég,
s mire odaérsz,
már nem lehet jönni
csak menni, csak menni, csak menni...
2008.01.30.
****************************************************
Egy korty gyönyör
Míg döntitek a bort, az asszonyt,
belőlem a sóhaj, s az izzadság csurog,
de rossz vagyok, szótlan bohóc,
s csak izzik bennem már rég a kanóc.
Míg eldorbézolt nagy vagyont a svihák,
korbácsa csattogott a lelkem ablakán,
s évezredek óta húzom az igát,
ha jól esik a vérem, gazdám, hát igyál!
Míg a kelyhet, mit vérünk tölt,
te jó kedvedre üríted, s nem gyötör,
hogy nekünk nem jut egy korty gyönyör,
hát idd a vérünk, gazdám! -Brutus, a tört!
2008.02.03.
****************************************
Blöff, vágta a halálba
A ma kenyeréért viszik a jövőt
az önzés fekete lovasai,
vágtat a sötét pej, tajtékzik sörénye,
az önzés fekete lovasai
keze szorítja a semmit.
Viszik a lelkek tisztaságát,
csalják magukkal a félsz-igazság
néma bűnbánatát, zúg a csend,
az önzés fekete lovasai
után ég az út, a lélek porlik.
2008.02.05.
***************************************
A tükör foncsora
Fejedre tetted a koronát,
s csurog arcodon a mocsok,
a szó fejre állított piszoár,
s izzadság cseppként csorog
arcodon a valóság.
Kommunikációs vírus a hazugság,
a szenny, a szenny, a szenny az újság;
liaison-másság, totem-hierarchia,
s bólogatójános a nép hangja és fia,
arcodon valóság:
A tükör foncsora.
Ez igen! ez a demokrácia!
Kuss juss a hatalmi arrogancia.
S nincs garancia, pörög a perc,
az intelligencia, hörgő kekec
arcodon a valóság.
Nagyon is! csorog az izzadság,
a szenny, a szenny, a szenny az újság;
Szocializmus ez a fiad:
Moloch-demokrácia Mammon-isten.
Arcodon valóság
a tükör foncsora.
2008.02.06.
***************************************
Ti nem tudjátok...
Ti nem tudjátok mi a gondom,
azért mondom:
Szült az ösztönbe szorult űr.
Anyám, apám örökölte gőg:
Nyers rongy élet, igaz szív.
Őseinket megszépíti
az élet bölcs alázata:
Szeressd házad és hazádat!
Ti nem tudjátok mi a gondom,
azért mondom:
A temetőbe jár az asszony,
ha a férj nincs már otthon,
ott sírassa édes párját,
a világnak a viharját.
- Miért hord engem a Jóisten
púpnak szerelmes esten?
Ti nem tudjátok mi a gondom,
azért mondom:
Közös volt a csend, az Isten.
Átölelt a nagy természet,
szeretet bújt minden anya ölébe;
ott volt az otthon.
Ezer könyvbe, ezer évbe
nem fér a szeretet beléje.
Ti nem tudjátok mi a gondom,
azért mondom:
Elloptátok születésem, éltem,
anyám, apám, s minden reményem.
Mondom a világnak a gondom,
kiörült a szív, meg-megakad, zakatol.
Kihal az élet bölcs alázata:
Szeressd házad és hazádat!
2008.02.11
|