balagelapja-HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT
balagelapja-HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT
Egyedi keresés
,...
 
Vegyes
 
Cikkek
 
Szavazás 04
Lezárt szavazások
 
Képgyűjtemény
 
Szavazás
kérek mindenkit a megfelelő válasz adására.köszönöm
A világ mely részéről látogatja/látogatod honlapomat?

Csonka-Magyarország
Erdély
Délvidék
Kárpátalja
Felvidék
Őrvidék
Európa más része
Amerikai kontinens
Ausztrália és környéke
Más,nem jelölt helye a világnak
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Videók
 
Mit adtunk a világnak?
 
Legalizáljon - OpenOffice.org-gal

 

"Amit erő és hatalom elvesz

Azt ídő és kedvező szerencse

Ismét visszahozhatják.

De miről a nemzet félve a szenvedésektől

Önmaga lemondott,

Annak visszaszerzése mindíg nehéz


S mindíg kétséges"

 

Deák Ferenc

 

 

 

 

 

 

Dvihally Károlyné/Oszuskó Sarolta/Sári néni

 

   KOMÁROM

A Duna két partján

Fekszik két szép város.

Kettő van belőle,

Pedig csak egy város.

 

A trianoni átok

Miránk is lesújtott,

Ami egy volt egykor

Rögtön ketté válott.

 

Két ország városa lett

Egy-egy fele,

Szívünk azért

Csak egynek képzelte.

 

Egyikben születtem,

A másikban most élek,

Úgy,hogy a két partra

Mindig fájón nézek.

 

De jó lenne ha már

Végre eggyé válna!

S a Duna két partján

Mindenki,boldogan sétálna!

Dvihally Károlyné Sári néni

általános iskolai matematika tanárom verse

 

 

ŐSZ

 

 

Itt van már az ősz

S a ködök is vele,

Elérkezett végre

A gyümölcsök szürete.

 

Szedik már a szőlőt,

Préselik is gyorsan,

S folyik a finom must

A kádból legottan.

 

Ládákba kerül már

A sok finom alma,

Télen majd az lesz

Az elmúlt nyár jutalma.

 

Színes a sok levél

A fáknak ágain,

S lassan lehullanak

Megfáradtan megin.

 

A sok vándormadár

Készül,hogy induljon,

Az itteni tájtól

Egy időre búcsúzzon.

 

Szomorúan nézem,

S bánatos is vagyok,

Mert az elmúlások

Bíz oly fájdalmasok!

 

Dvihally Károlyné

 

 

 

 

Papp-Váry Elemérné (Sziklay Szeréna)
 
HITVALLÁS 
 
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
 
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
 
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
 
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
 
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
 
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
 
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
 
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
 
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
 
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
 
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
 
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
 
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
 
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
 
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
látogató olvassa a lapot.
levelező
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
kép
Tartalom
 
Regék,Mesék,Mondák
Regék,Mesék,Mondák : A király gyűrűje

A király gyűrűje

.

Hajdanában-danában, a réges-régi világban II. András királyunk uralkodása idején - akit II. Endrének is neveznek - történt az alábbi eset. A felséges úr nagyon szeretett vadászni ...Különösen szerette a vadregényes Karancs-hegységet... Nem múlt el ősz, hogy a király ne vett volna részt a szarvasbőgésen. Ilyenkor könnyen sebezhetők a hatalmas, agancsos bikák, akik bánatos, elnyúlt bőgéssel hívják szerelmi találkozásra a kecses szarvasteheneket. Ezen időtájban csodálatos az erdő! A színarany, a bíborvörös avagy a kékesen-lila levelek kókkakoznak az őszi verőfényben... Alkonyatkor már csípős szél zúdul le a Kárpátok felől, s ilyenkor a szarvasok csapatostól mennek inni, a forrásokhoz, a csermelyekhez, a csörgedező patakokhoz.

Egy ilyen alkalomkor történt, hogy András király (de nevezzük őt Endrének), egy pompás 12 agancsos szarvasbikát nyilazott le. Hatalmas ünneplés vette körül a felséges urat, s a királyi udvar vadászai - elsősorban a nagyúri előkelőségek - hangos éljenzéssel éltették Endre urat, a magyarok szeretett királyát. Az erdő ilyenkor már hűvös volt, ezért attól jó távol, egy kies völgyben egy nagy rét szélén verték le a sátrakat. A király kuktái a vastag, kiálló ágasokra akasztották fel a nagy vaskondérokat, avagy a kisebbfajta bográcsokat, amelyekben hamarosan rotyogott a vadasan elkészítendő, finom szarvaspürkölt. A gyenge gyomrúakat fácánpecsenye, sültkappan, és más egyéb ízletes falatok várták, azt estebéd alkalmából. A rét szélén állították fel a hatalmas kecskelábú asztalokat, amelyekre más finomságok is felkerültek. (Herőce, fánk, túrós rétes.) Mindegyik étel egytől- egyig olyan, amire jól csúszik a bor, az esztergomi királyi szőlők éppencsak-hogy kiforrt leve. Az ónkupák gyakran összeütődtek, s éltették a királyt, aki nemcsak jó uralkodó, hanem ügyes vadász is. Nemsokára magyar igricek - majd a felséges asszony kíséretével jött katalán lantosok is - dicsérték Endre urat.

- Nagy kár, hogy nincs közöttünk a felséges asszony! - kiáltá kissé kapatos állapotban Gyarmat vidékének ura, Balás báró.
- Ő valóban nincs jelen, mivel gyengélkedése miatt nem jöhetett - mondta a király.
- Ám ez a nagy ékköves gyűrű, mely a jobb ujjamon van, őt mindig eszembe juttatja. - s aztán a felséges úr gyenge csókot lehelt a gyűrűre.
- Csodálatos darab! - felelte egyszerre több báró is, miközben kézről-kézre adták a királyné által adományozott, s a katalán ötvösmesterek készítette, pompás ékköves gyűrűt.

Egész álló éjjel vigadozott az udvar, ünnepelte a ritka zsákmányt ejtő királyt. Hajnaltájban, amikor már pirkadt a Cserhát dombjai felől, Endre úr két testőrzőjével sétálni indult a környékre. A hajnali hűvösség igen jól esett a király kissé kapatos fejének, s mélyeket szippantott az üde, kora őszi levegőből... Majd megropogtatta izmait. (Férfikora legszebb idejében volt a felséges Endre úr, még alig múlt el mögötte négy évtized.) Vidám kedvvel hordozta körül a tekintetét... És ahogy jobban körülnézett, meglepetten fedezte fel a rét szélén csillogó, szép nagy tavat.

- Akár meg is mártózhatnánk benne - szólalt meg váratlanul a király.
- Azt ugyan nem ajánlom, nagyuram, hiszen októberben már igen hidegek a tavak - szólalt meg szerényen az egyik testőr.
- Mártonnak igaza van, nagy jó uram - tette hozzá a másik dárdás vitéz.
- Nem lenne jó, ha betegen vinnénk haza kegyelmedet. Bizonyára meg neheztelne ránk a felséges asszony.
- Az könnyen lehet - merengett Endre úr. - A spanyol vér könnyen felforr - és szinte maga előtt látta az éjfekete hajú, dióbarna szemű, csaknem kreolbőrű szépséges hitvesét.
- A katalán, ha szabad ezt említenem felségednek - javította ki az egyik testőrző. - merthogy a felséges asszony nem szereti, ha spanyolnak tartják.
- Hiszen valójában nem is az - helyeselte a király. - De ki tudja pontosan számon tartani ezeket az ibér népeket?

Amíg így beszélgettek a király és a két testőrzője, a közeli fűzfabokorból váratlan előbukkant egy éltes ember, aki a fa tövétől eloldott egy csónakot... Majd gyorsan egy nagy hálót dobott be a tó vizébe.

- Héj, földi! Evezz felénk egy pillanatra! - kiáltott neki Endre király.
- Nem bánod meg!

A halász, aki nemcsak kissé nagyot hallott, hanem talán rosszul is látott, nehezen vette észre a kiabáló, integető királyt. Végül a két testőr odaszaladt hozzá, s elmagyarázta neki, ki és mit akar vele? Az erősen ősz, kissé már koros ember látható igyekezettel evezett a part felé, majd odaérve menten térdre esett a csónakban a király előtt.

- Állj fel, jóember! - szólott hozzá a felség. - Ha nem lennénk terhedre, vigyél át a tó másik partjára... Szívesen csónakáznánk egy kicsit.
- Szívesen, nagyuram - szólalt meg a csónakos, éltes halász, aztán a partközelbe egy vastag, gerendákból készült kis mólóhoz evezett.
A két testőrző dárdás ment előre, majd óvatos udvariassággal besegítették Endre urat a csónakba.

Jó ideig csendben, némán siklottak a hosszú és széles tó vizén.

- Ki a te uraságod? - fordult egyszer csak a halász felé a király.
- Az én uram, Szécsénben lakik - felelte akkurátusan az öreg.
- De a nevét - bocsásson meg kegyelmed - nem tudom.

A haljárandóságot, no meg a pénzfizetést is az asszonyom intézi. Ő elég éles nyelvű, cserfes fejérnép. A számadók tartanak is tőle! He, he, he! - tette hozzá nevetve a kissé koros halász. Ezen a király s a két testőrző is elmosolyodott. Így békésen csónakáztak egy jó darabig, amikor váratlanul megszólalt a király:

- Szeretnék egy kicsit evezni - fordult a halászhoz.
- Szívesen átadom a lapátot, ha felséged ért az evezéshez.

Nagyot nevettek ezen mind a hárman... Jól tudták, hogy Endre úr nemcsak a Dunán, hanem már az óceánon is evezett.

- Hallod-e, jóember, derék halász - fordult ismét az öreghez a király.
- Hallottál-e már arról a nagyvízről, amit tengernek, vagy másként óceánnak neveznek?
- Hát hogyne hallottam volna! - vágta ki a halász.
- Sok mesében szerepel az Óperenciás-tenger, ahol a világ vége van!
A két testőr - akik már a királlyal együtt megjárták Katalóniát, sőt a spanyol tengerben is fürödtek - hatalmasat kacagtak ezen.

- Mi ugyan nem láttuk ott a világ végét - magyarázta az egyik testőrző. De valóban lehet, hogy valamelyik tenger végén csakugyan ott van!
- No, ugye! Nem kell mindjárt kinevetni az öreget - méltatlankodott a koros halász.

Endre úr, a magyarok szeretett királya határozottan élvezte a disputát, s nagy széles mozdulatokkal - szinte mindenről megfeledkezve evezett a hűs vizű, októberi tavon. Jó félórát evezhetett már a király, amikor a csónakkal a túlsó partra értek. Szép ligetes, rétes táj terült el előttük... Nemsokára kolompszó hallatszott, és egy nagy nyáj, fehér szőrű marha-csorda közeledett feléjük. Két nagy, lompos szőrű komondor kísérte a nyájat, s egy szinte tejfeles szájú legényke hangos „haj, né”, „haj, ide”- kiáltásokkal terelte a jószágot, miközben nagyokat csattintott a karikás ostorával.

- Mennyi sok jószág van ezen a vidéken - szólott örömmel a király, mivel jól emlékezett, hogy tegnap is legalább három juhnyájat látott.
- Talán szántani-vetni nem is igen tudnak e tájon - magyarázta az egyik testőrző.

Hanem ekkor váratlan kürtszó harsant mögöttük, és egy lovas hírellő reggeli lakomához hívta a királyt.

- Ne várjanak rám az urak - üzente vissza az udvari kíséretnek. - Valószínű gyalog térek vissza a vadász-szállásra... Szeretek gyönyörködni országom, s népem szépségeiben.

Az sisakos vitéz udvariasan fejet hajtott, majd lovát megsarkantyúzva tovaügetett. Endre úr pedig betartotta a szavát... Gyalog indult neki egy fás-dombos emelkedőnek, aminek a tetején - mint a mesében - fehér falú, fazsindelyes házikó látszott.

- Valami tanyaféle - szólalt meg az egyik testőrző, aki Károly névre hallgatott. (A nagyapja valaha a Carol nevet viselte, s mint frank jövevény-vitéz szolgált az Árpádok seregében.) Csakugyan egy hegyi tanyára értek, ahol a fazsindelyes ház szomszédságában hosszú, szalmatetős, juhhodály tátongott üresen.

- Úgy látszik kint legeltet a juhász - állapította meg a király. - Vajon van-e még juhsajtjuk?
- Októberben már ritkán fejnek - magyarázta Károly vitéz. - De begyúrt juhtúró bizonyára kerül. (A király ezt a „begyúrt juhtúrót” nem értette, de a testőrző hosszan elmagyarázta, hogy a juhsajtot lereszelik, nagy fakádba beletapossák, vászonkendővel leterítik, s az így begyúrt túró akár a jövő nyár elejéig is eláll.) Hamarosan be is nyitottak a takaros, fehér falú házikóba... Pirospozsgás, bőszoknyás menyecske forgolódott a pitvarban, s éppen kenyeret dagasztott.

- A juhász számadót keressük - kezdte köszönés után a király. - Vándor vitézek vagyunk, és juhgomolyát szeretnénk vásárolni.
- Juhgomolyát? - kérdezte csodálkozva a menyecske. - Iszen október van!
- De begyúrt juhtúrójuk csak vagyon? - tudakolódott a felség.
- Az igen - igazította meg a fejkendőjét a menyecske. (Mivel éppen félrecsúszott a dagasztástól.)
- Csakhogy azt ádvent napjánál hamarább nem bontjuk fel!
- Az pedig jó messzi vagyon még - így a király.
- Csakugyan messze van, s én az uram nélkül különben sem vendégelhetem meg kendeteket!
- De mi! - kiáltotta egyszerre a két fényes ruhás testőrző.
- Hagyjátok - intette le a király. - Még mi sem okozhatunk családi háborúságot.

A két testőrző egymásra nézve hallgatott, s ugyancsak elcsodálkozott.

- De egy italvizet csak kérhetünk - szólalt meg újra a király.
-Már hogyne - szíveskedett a menyecske. - De ha szeretik a zsendicét, a kishordóból önthetek kegyelmeteknek.
- Hát elébb vizet iszunk - így szólott Endre úr. - Majd aztán megkóstolhatjuk azt a különös zsendicét.

Ezután a három vendég - a király és a két testőrzője - a pitvar végében lévő kecskelábú asztalhoz telepedtek. A menyecske pedig gyorsan kiszaladt a házikó mögött lévő, félig a földbe süllyesztett pincébe, ahonnan jó fertályóra múltán két cserépkorsóval tért vissza. (Az egyikben friss kútvíz, a másikban savanyú ízű savólé, szóval zsendice volt.) Előbb a király, majd a két vitéz ivott a két korsóból.

- Ha kegyelmetek várnak egy jó órát, az uram is hazatér a legeltetésből, no meg a kemencében is megsül a túrós lepény.
- Megvárjuk - szólalt meg Endre úr, a két testőrző nem kis csodálkozására.

A fiatal menyecske ezalatt kiszaggatta a kenyértésztát, és kisebb-nagyobb szakajtóba rakta azokat... Ezután az udvaron lévő félhajtós kemencéhez sietett, amit száraz gallyakkal egy-kettőre befűtött.

- Hanem legények! Dologra! - parancsolta hirtelen a király, majd a két testőrzőnek az udvari kemencéhez kellett cipelnie a szakajtókat a kenyértésztával.
- Nohát, két ilyen daliás segítségem sem volt még! - állapította meg a menyecske kipirult arccal.

A király gyönyörködve nézett végig az egyszerű, de mégis nemes szépségen.

- Valami szép emléket kéne adni neki - gondolta a király s azon töprengett, mi légyen az? Arany? (Dehát azt nem illik adni egy rendes asszonynak... Még félreértheti a férjura...) Gyűrűt?...Azt lehetne éppen...De csak a feleségétől kapott, drágaékköves, katalán gyűrű van az ujján.(És ekkor a király odanyúlt, hogy megfogja, megtapogassa a kincses jószágot.) Ment...ment az ujja, de a gyűrűt nem találta.
- Hová csúszhatott? - kérdezte hirtelen önmagától, majd hirtelen sorra vette jobb kezének mind az öt ujját. De a gyűrűt nem találta sehol!
- Álmodom én, vagy ébren vagyok? - döbbent bele a keserves gondolat... Aztán átkutatta az összes zsebeit, a tarsolyát, a süvegét...De a gyűrű sehol!... A gyűrűt nem tette el sehová!... A gyűrű elveszett!... Király létére nagy hirtelen olyan félelem fogta el, amit még életében sosem érzett.
- Mit mondjak majd kedves hitvesemnek, hogy hová tűnt a tőle kapott ékköves gyűrű? - döbbentette meg e gondolat. - Hát ilyen az én hűségem iránta?... Hát így vigyázok én az ő ajándékára?
- Vitézeim! - fordult hirtelen a két testőrzőjéhez. - Nagy szerencsétlenség ért engem... Eltűnt a feleségemtől kapott gyűrűm! Vajh, nem tudtok róla valamit? Vajon, mikor láttátok utoljára?
- Én a tavon még láttam a felséged ujján. Épp akkor, mikor evezni kezdett.
- Ördög, pokol! - kiáltott fel Endre úr. - Akkor az a vízbe esett!
- Az bizony könnyen lehet, tette hozzá Károly, a másik testőrző.

A juhászné, a pirospozsgás menyecske érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyideig csendben volt, de végül mégsem állhatta meg szó nélkül.

- Pedig ez a tó, a szóbeszéd szerint feneketlen...Szóval olyan tengerszem.
- Ördögadta, teremtette - mordult fel a király. - Nekem ezt a gyűrűt ki kell halásznom... Különben veszélybe kerül a boldogságom.

Elámult erre a menyecske, hát hiszen a boldogság nagy szó...Még ilyen nagyuraknál is.
(Noha nem tudhatta azt, hogy a magyarok királyával áll szemben, de azt sejtette, hogy valami igen nagy úr lehet, hiszen csaknem színarany a ruhája!)
Ezután a királynak nem volt nyugta a hegyi tanyán!

- Azonnal keríts lovat, és tudasd a történteket az udvarral!
Minden vadász, akinek lova van, járja be a környező településeket! - fordult izgatottan az egyik testőrzőhöz Endre úr. - Hirdettesse ki a falvak bíráival, hogy akinek csáklyája van, vagy hálója, szóval valami halászó szerszáma, azonnal jöjjön a tóhoz, és eresszen le horgot a mély vízbe.

A Márton nevű testőrző - aki szintén gyalog érkezett a királlyal - bizony nem tudott lovat keríteni, csupán a juhász egyik szamarát lovagolhatta meg. Így bizony késő este lett, mire a királyi vadásztársasághoz ért... A tarka népség széles jókedvében volt, nagyokat kurjongatott, s kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint a királlyal törődni. Az udvarbíró - bizonyos Kelemen úr - meglepetten hallotta a hírt, s magában ezt gondolta az éltes ember:

- Ez a király is megülhetne már a fenekén...Ez mindig kóborol, mindig kíváncsiskodik.: És most itt van, elvesztette a feleségétől kapott gyűrűt! Most meg aztán mi kereshetjük!

A beborozott, vidám, vadászó királyi udvar nagyon nehezen adta rá a fejét, hogy most, éjnek évadján menjen a környékbeli néphez, s azokat a király gyűrűjének a megkeresésére hajkurássza! (Sokan nem is törődtek vele, hanem sátraikba húzódva hamarosan mély álomba merültek.) Már jó hajnal lett, mire a király az egyik testőrző és a juhász társaságában megérkezett.
(Az történt ugyanis, hogy a király lovászmestere, több legény kíséretében a tó mentén a király keresésére indultak, magukkal víve egy mént is, amelyre a király ráülhetett volna, ha éppenséggel megtalálták volna a felséges urat.)Endre úr nagyon mérgesen
tapasztalta, hogy az udvari urak a bortól elnehezülve a sátraikban alszanak.

- Kelemen uram - fordult nem kis bosszúsággal az országbíróhoz.
- Látom, kegyelmed nem boldogult evvel a léha népséggel!... De azért megparancsolom, hogy a lovászaim azonnal menjenek a környékre, Szécséntől Gyarmatig, és a bírák küldjenek ide csáklyás és halászó embereket... Annak a gyűrűnek meg kell lennie!

Ezután a király lovászai csakugyan benyargalták a környéket, hogy a gyűrűt kihalászni hívják az embereket. A helység lakói közül sokan ámulva hallották a hírt, hiszen arról sem tudtak, hogy a király e vidéken jár. II. András királyt, szóval Endre urat azonban szerette az ország népe... Hamarosan teknőkkel, csónakokkal „ladikoztak” a tavon, csáklyákra szerelt hálókkal, kötélre kötözött favödrökkel. (De olyan fiatalember is került, aki noha nem volt búvár, de jól úszott, és bemerészkedett a tó fenekére.) Három nap és három éjjel - megállás nélkül - keresték a király gyűrűjét a környék lakói. És csodák csodája!... Harmadnapra előkerült... Hogy ki találta meg? Csáklyás halász, avagy a búvárkodó fiatalember?... Arról nem szól a fáma! Márcsak elég az, hogy a király ékköves-címeres, szép gyűrűje előkerült a tó mély vizéből!
Endre király öröme, boldogsága határtalan volt!
Hálából - még azon nap estéjén - minden keresőt vendégül látott... Hatalmas bográcsokban főtt a birkapörkölt, amit a közeli tanya juhaiból főzetett a király... Bor is került bőven, de még táncra is perdültek a népek... Ugyancsak szólt a duda, a furulya, no meg sokféle síp! No, egy szó, mint száz a király örömében nagy lakomát adott a kereső nép tiszteletére... Pár év múltán pedig - a tóhoz nem messze - hálából egy templomot emeltetett Endre úr... Aztán évek multával a templom körül benépesült a terület.
Hogy a tó mikor, s miként száradt ki, arról nem szól a rege! Arról azonban igen, hogy idővel a tó helyén felépült egy falu, amit Endre királyról Endrefalvának neveztettek, és akinek híre-neve a messzi múltból is, beragyogja azt.

 
Az Igazat…

 

Az Igazat tudni,

látni és érezni

egyedül,magában

még nem elég,

az Igazat ki is

kell mondani,

akkor is,ha ezért

a bér a vég.

 

Paudits Zoltán

 

Lelkemen
galambok
ülnek,
csillagok
fényében
álmokat
szülnek.
Feltámad
végtelen
vágyam,
"átfestett"
Hazámat
megint
Magyarnak
lássam!

Paudits Zoltán

 

_
2025. Május
HKSCPSV
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
<<   >>
 
Legyen ez a kezdölapom!

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
balagelapja látogatottsága
Indulás: 2006-04-08
 
Levelező lista

E-mail:

A hírlevél üzemeltetője:
http://lev-lista.hu

 
My Topsites List
Kategorizált nemzeti honlapok
 
Komáromi honlapok
 
erdely.ma hírei

 
néhány szó Komáromról
 
szavazó
kérek mindenkit a megfelelő válasz adására.köszönöm
Az alábbiak közül melyet olvas/olvasol legszívesebben

Arany Tarsoly
Dobogó
Front
Karpatia
Magyar Fórum
Magyar Oldal
Magyar Világ
Magyar Világkép Kutató
Nemzetőr
Szittyakürt
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Lengyel Károly

 

KIHALTAK

Hazudni lehet, amíg valaki elhiszi
Remegve félve, éjt nappallá téve
Csak a való meg ne születhessen
Csak az igaz ne lépjen a fénybe
Lehet verni ezreket az utcán
Szabad temetni ezernyi ártatlant
Csak nékik hazájuk ne legyen
Csak ne hallják szavukat
Földelni múltat fehér ingben
Arccal lefelé kátránypapírban
Majd őrizni, hogy meg ne leljék
Hiszen bármikor feltámadhat
Mi változott itt ötven év alatt?
Nincsenek köröttünk szuronyok?
Nincs. De mellettünk a poloskahad
Hitelből épít vetített tornyot
Pőre koldusként hantról hantra
Jövőnk fejfáit simítjuk
Hol barázda végén tábla hirdeti
Magánterület s megtorpanunk
Vágta helyett feszes a vigyázz
Markolat helyett hurkot ölelünk
Elvetélt dac és büszke gyász
Nem lesz hol kísértenünk
Szóközeinket is szabványosítják
Birodalmi sorszámot kapunk
Új heródesek rágják álmainkat
Az égre is csak festik a Napot
Mi végre volt hát ezer év?
Most parancsra levésik nevünket
Talpak nyoma véres zászlónkon
Szélszőtte az utolsó lehelet
Engedetlen szíveinket kivájják
Fejünkre szórva átkokat
Könnytenger vár meg virágeső
Víznek adják szép hamvainkat
Vérünkkel szentelnek honrablást
Időbuborék leszünk a világban
Porosodó múzeumi látvány.
A tárlófelirat szerint kihaltak.

Budapest, 2007. január 21.

Az Összmagyar Testület Nyilatkozata

Testületünk súlyos aggodalmának ad hangot és tiltakozik,hogy a kormány elhenyagolta sz 1456-os világraszóló magyar diadal emlékének méltó megőrzését,nemzetközi népszerűsítését,és megfelelő közvetítését a világ közvéleményének megnyerésére.Az évforduló módot adott volna Hazánk akkori és mostani szerepének kiemelkedésére,a nyomasztó gazdasági gondok ellenére az ország megítélésének javítására.

 Különösebb anyagi ráfordaítás nélkül bebizonyíthatjuk,hogy Európa védelme-bátran hozzátehetjük,minden egyes ma virágzó nyugateurópai ország jóléte-jórészt erre az elsöprő győzelemre és a szinte egyedül vállalt önfeláldozó ádozatukra vezethető vissza.Tagságunk folytán az Európai Unió a legjobb keret a közös történelmi múlt hangsúlyozására.

 Mivel a kormány tagjai sikeres üzletemberek,a marketing egyik alaptörvényére hivatkozunk.Magyarország"eladását"a nemzetközi megítélésben semmiképp nem a privatizációval,az utolsó megmaradt,nekünk is jelentős hasznot hozó értékeinktől bármi áron megszabadulással kell lebonyolítani.

 Megfelelő eszközökkel tudatosítsa a kormány,hogy 1456-ban Európa védelmét Magyarország és a benne békésen együtt élő nemzetiségek összefogésa,a közös Haza szeretete és az áhított jövő építésének elpusztíthatatlan vágya vitte diadalra.Történelmi tény,Európa akkor az egész ismert világot jelentette,így a világraszóló győzelem az egész emberiség kultúrkincseinek megőrzését jelentette.Ez az együvé tartozás sokat segítene az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország szétzúzását még ma is nyögő közép-európai tudat görcseinek feloldásában.Még nem késő,hogy 1456 üzenetét összekapcsoljuk a megtisztelő kerek évfordulók okán az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk méltó megünneplésével.Mindezekért Testületünk elvárja az elkövetett mulasztások haladéktalan jóvátételét,ezért

FELHÍVJA A KORMÁNYT,

intézkedjék a megfelelő lépések megtételére és erről az országot tájékoztassa.Mind a világ legnagyobb taglétszámú magyar civil szervezete,Testületünk fönntartja Alapszabály szerinti elidegeníthetetlen jogát,hogy állásfoglalását a világ közvéleménye elé tárja.

 

Budapest,2006. július 26.

       az Összmagyar Testület Elnöksége

   Dr.Molnárfi Tibor

  Katona Szabó István

 

EMLÉKEZÉS A GYÖZTES NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 550. II. RÁKÓCZI FERENC SZÜLETÉSÉNEK 330. 1956-os NAGY MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 50. ÉVFORDULÓJÁRA

 

Nincs még egy nép, mely olyan sok szabadságharcot vívott volna, amely újra és újra kiállt a szabadság védelméért - védte nem csak a saját nemzetét, hanem egész Európát .

Nincs még egy nép, amely annyi kudarc és vereség után ennyire tudna szenvedni akár az önfeladásig.
Nincs még egy nép, amely a szenvedések után hihetetlen erövel újra és újra talpra áll – mint a magyar nép.

A történelem nem kímélte a magyar népet. Állandó veszélyben forgott léte, veszélyeknek volt kitéve keletröl és nyugatról egyaránt. A magyar királyság soha nem támadott, mindig csak védekezett. Nem csak önmagát védte, hanem minden népet a Kárpát-medencében. A Szent Korona tagja nem csak a magyar nép volt, hanem minden a magyar királyság alá tartozó más nép is. Magyarországon sohasem a nemzetállam eszméje uralkodott, hanem mindig a multinacionális gondolat – ellentétben minden más európai állammal kivéve a római birodalmat. A mai Európát is mérföldek választják el attól a multinacionális eszmétöl, amely biztosítaná több nép és kultúra együttélését. Nem véletlen, hogy itt, Magyarországon van az autonómia és a regionalizmus bölcsöje.

Az a három történelmi esemény, amelyre ma emlékezünk, szintén megmutatja a magyarság jövöbiztosító és iránymutató szerepét:

• Hunyadi három évvel Konstantinápoly eleste után gyözött Nándorfehérváron. Konstantinápoly eleste egy éles választóvonalat jelentett az európai történelemben. Nem csak a Bizánci Birodalom végét jelentette, hanem az európai középkor végét is. Ezt a körülményt Európában a mai napig nem tudják kellöképpen megérteni.
A Magyarság megmentette Közép-európát a Balkán sorsától, amely a Berlini szerzödésig 1878-ig a török birodalomhoz tartozott, s amely átvette a bizánci birodalom szerepét és bebetonozta a nyugati és keleti kulturkör különbségét – a mai napig.

• A Habsburgok elleni Rákóczi szabadságharc nem csak az önrendelkezési jog és nemzeti mozgalom történelmében fontos. Rákóczi évtizedekkel a francia forradalom elött, évtizedekkel Montesquieu elött már ugyanazokat az eszméket képviselte: szabadság, egyenlöség és a demokrácia elvét és ezzel korai uttöröje a francia forradalomnak.

• Az 56-os szabadságharc ismét egy klasszikus harc volt az önrendelkezési jogért és egyben harc a totalitarizmus és kommunizmus ellen - az elsö lépés volt a kommunizmus bukásához. 56 nélkül nem lett volna 89. Nem lenne a mai Európa.

De hogy néz ki ez a mai Európa ? Élt a lehetöségekkel, amelyek adódtak a kommunizmus bukása után ? Megvalósult az az európai ház, amiröl 89-ben álmodtunk, és amelyben - Mitterand francia elnök szavai szerint – minden nép otthon fogja érezni magát ?
Nem valósult meg. Az Euróeufória után jött az Eurószklerózis, amely most komához vezetett.
Európa komoly válságban van.

Ezen a helyen olyan érzésem van, hogy el kell hogy meséljem életem egyik legnagyobb élményét Mindszenty hercegprímással kapcsolatban, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy bécsi tartózkodásának elsö születésnapi ünnepségen részt vehettem. A szentmise után a kápolna elötti szobában, a bécsi Pázmáneum II. emeletén, Mindszenty bíboros egy rövid beszédet tartott és Oswald Spengler könyvét, a „Der Untergang des Abendlandes „ A Nyugat bukását“ említette. Mindszenty nagyon lassan beszélt. És abban a pillanatban, amikor kimondta az utolsó szótagot – abban a pillanatban egy olyan erös földrengés kezdödött, amilyen Bécsben sohasem volt. Nagy zajjal, kinyíltak a gótikus oltárszárnyak, ingadozott padló mint egy hajón, nem tudtunk egyenesen állni. Lehulltak a tetöröl a cserepek és összetörtek az ott parkoló kocsik. Azt gondoltuk: „Most megtörtént“. Nem csak nekem, hanem mind a 15 jelenlévö személynek ez egy elfelejthetetlen esemény volt.

Ez egy jel volt.
Európa válságban van. Nem csak gazdasági, hanem mély identitásválságban is. Veszélyben vannak az európai értékek. Egy irányból a kegyetlen globalizáció támad, más irányból a fanatikus fundamentalisztikus iszlám. Veszélyben vannak a személyes, de a kollektív szabadságjogok is, föleg a hazához való jog.

Mi a teendö ? Újra kell egy nándorfehérvári csata ? Újra kell egy Rákóczi szabadságharc ? Újra kell egy 56-os felkelés ?

A mai veszélyek más jellegüek. Nem a katonai eröszak ellen kell harcolnunk, hanem eszmék ellen. Ez még sokkal nehezebb. Mert az ellenfél láthatatlan. Ez sokkal nehezebb, mert az ellenfél áldemokratikus formába bújik – az Egyesült Államok és Nagybritannia intö példák.
Ma nem szükséges fegyveres csatát vívni. Ami kell, az az, amit én neveznék „Szellemi honvédelmnek“ neveznék.. Szellemi honvédelemre van szükség. Védeni kell az európai értékeket a külsö támadások ellen.
De az ellenség bennünk is van : a közömbösség, az értéktelenség, az apátia, depresszió, gyávaság, félelem.
Talpra kell állnunk ismét, a történelem úgy látszik megismétlödik. Védeni kell magunkat, a Kárpát-medencei magyarságot, de egyben Európát is. Ismét védekezni kell, védeni kell az európai értékrendet mint 1456-ban, a szabadságjogokat mint 1703-ban és az önrendelkezést mint 1956-ban. Brüsszeltöl életfontosságú impulzusokat már nem lehet várni; ismét innen kell hogy jöjjön az impulzus, a történelmi tapasztalatokban gazdag Európa Közepéböl.

Nekünk van mit üzenni Európának és Európának van mit tanulnia tölünk. Az üzenet ugyanaz mint az elmúlt évszázadokban. Egy békés Európa csak a teljes és korlátlan népek szabadsága és önrendelkezési jogai alapján és az emberi méltóságot figyelembe véve lehetséges.

Van feladatunk. Mindannyiunknak. A szellemi honvédelemhez mindenkire szükség van. A szellemi honvédelemhez nem kell fegyver, de bátorság az kell.

A mai emléknap üzenete: legyünk méltóak öseinkhez, legyünk méltóak azokhoz, akikre a mai napon emlékezünk.
Legyen bátorságunk a történelemhez, legyen bátorságunk az igazsághoz, legyen bátorságunk önmagunkhoz.

Isten adja segítségét, Isten adjon eröt !
Eva Maria Barki

Időjárás
Magyarország időjárása
A részletekért klikk a képre.
 
"...így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk!"
Dsida Jenő
Nagy Lajos Király Magánegyetem
Sms-hirdetőfal
 

Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!