Az én Krisztusom

(Keresztény nemzettestvéreimnek)

Holtodban is újra megfeszítenek

káromolnak kigúnyolnak és elűznek

Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy

Városi templomok mélyén

néptelen hegyi falukban

vagy útszéli árkok mentén

minket vársz rendületlenül

Rozsdás pléh-arccal szenvedsz

csonka kő-arccal kínlódsz

szúrágta fa-arccal sóhajtasz

kárhozatba bukó híveidért

Elhagytak elfordultak tőled

akikért mindent föláldoztál

s akikért megjártad a poklot

Testedet hideg eső marja

metsző viharos szél tépi

vagy barbárok döntenek porba

Kereszted elvásik lassan

s fogai közt megőröl az idő

Szeretlek Vágyódom rád mindig

Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet

Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon

Gyógyítsd be őrjítő harci sebeim

Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem

vedd el bűneimet fékezd meg gyilkos álmaim

Botló lépteimet tereld jó irányba

védj meg a rontástól s irigyeim dühétől

Taníts küzdeni és igazul élni

Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr

 jöjj közénk ismét

Segíts üldözött széthulló népemen

ne tűrd hogy hazám latrok kezére jusson

Tisztítsd meg bemocskolt hírünket

szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból

s a szolgaság gerincroppantó jármából

Oszlasd szét a hazugság fojtogató bűzét

tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét

Sújts le vérszívó kufárainkra

kergesd el a Sátán tomboló démonait

Hozz boldogságot adj lelki békét

ments meg az értelmetlen szenvedéstől

s ültesd szívünkbe a győzelem reményét

Vezesd a magyart örök üdvösségre

és emeld mennyei fénybe

haldokló irgalmas Jézusom

****************************************

Böjti fohász

Alszik alszik szinte minden
halálos zord néma csendben
Bár közeleg jön a húsvét
tombol a tél támad ismét
Erdő mező csonttá dermed
növény állat pusztul szenved

Hófúvásban jégben élünk
egyre fogyunk s hull a vérünk
Temetőben ifjúságunk
a szakadék szélén állunk
nyakunkon a hóhér bárdja
süllyedünk az éjszakába
Csak a zsarnok vasárnapol
s bennünket a sárba tipor

Ébredj ember ébredj élet
ébredj gyönyörű természet
Süss fel nap süss perzselj hétrét
tündököljön föl a húsvét

Engedd Isten hogy a néped
hittel zengje dicsőséged
Add vissza elrabolt álmunk
évezredes szabadságunk
Idegen ne bántson minket
ne fossza ki a földünket
ne alázzon ne védjen meg
ne szeressen s ne öljön meg
"Testvérre" nincs több szükségünk
söpörd ki az ellenségünk
sújts le tigrisre cápára
taposs rá a viperára
Elég volt a vereségből
gyalázatból rettegésből
Meguntuk a börtönt bitót
a sok férget rongy besúgót
Elég volt a szolgaságból
rombolásból és romlásból

Esedezve kérve kérünk
engedj újra szépen élnünk
Adj hazánknak tisztességet
bort búzát és békességet
méltó népet és virágzót
förgetegben is megállót
Fordítsd felénk derűs orcád

Tavaszodj ki Magyarország

************************************

Hazatérés előtt
(Őseink a sztyeppén)

Tombol a fagy bömböl a szél
torlódva dermed a hullám
Mint néma holt
hideg a hold
hóvihar söpör a pusztán
Reszket a fény
a sztyepp jegén
bomlik hasad a jurta
Dőlnek a fák
mint a bakák
hörögve buknak a hóba
A tűz sápad
farkas támad
csillagok hullnak a tóba
Üvölt a tél
vijjog a szél
havat szór szemünkbe szánkba
Égszakadás
vad nyihogás
megfagynak lovaink állva

Mi lesz velünk
mind elveszünk
hófalba jégtömbbe zárva
Bölcs Napkirály segíts nekünk
ne érjünk ilyen véget
Hős eleink
isteneink
szűnjön a szörnyű végzet

Pereg a dob dübög a dob
eszünk veszejtve verjük
Sok névtelen halottunkat
megszámolni se merjük
Kegyetlen szél
zord gyilkos tél
hogy gyűlölünk és félünk
Hordd el magad
s minden hadad
ne pusztítsd el a népünk

Ha alábbhagysz útra kelünk
szilaj vezérünk Álmos
Dús földeket jobb legelőt
ígért a legfőbb táltos
Jön még tavasz
s nem lesz panasz
erősek vagyunk bátrak
Olvad a jég serken a fű
illata kél a fáknak
Elfut a tél
ífjul a vén
új haza vár ránk gazdag
Éled a kedv nő a remény
föl magyarok nyugatnak


Megjelent a TÁROGATÓ
2007. január-februári és március-áprilisi számába

************************************

Győzni fogunk
(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)

Zord vihar dúl remeg a föld
jég veri a magyar mezőt
Az aranyló búzaszemek
érett gyöngye sárba pereg
Kertünkben a liliomot
megfojtják a hitvány gyomok
Termőfáink elsorvadnak
gyümölcseink megrohadnak
Megmérgezve folyónk tavunk
a kíntól majd megfulladunk
Hős nemzetünk megtört beteg
ki szól érte ki menti meg
Virágzik a lopás csalás
a hazugság és besúgás
Gyermekeink nem születnek
falvaink kiüresednek
Tengődünk csak nem is élünk
félő hogy végleg elvérzünk
Mért kellene sírba mennünk
s miért békében elvesznünk
Nem tűrhetjük a rombolást
állítsuk meg a pusztulást
Kiáltsunk egy szörnyű nagyot
söpörjük el a zsarnokot
Tépjük szét a rabláncokat
döntsük le a bálványokat
Kötözzük be népünk sebét
s tegyük jobbá az életét
Ma még kivert senkik vagyunk
de nő erőnk s akaratunk
Égig lobog bennünk a láng
fényes hajnal virrad reánk
Kitárjuk mind karunk szívünk
állj közénk és harcolj velünk
Jöhet bármi veszedelem
csak a hazánk szabad legyen
Vegyük vissza ősi jussunk
ellenségtől meg ne fussunk
Ha vállaljuk a küzdelmet
az Isten is megvéd minket
Mindenképpen győzni fogunk
s holtunkból is föltámadunk
Kárpátország árva népe
jogot nyert az üdvösségre



Turul induló

Szállj szállj sólyommadár
röpülj föl az égre
vess életet s boldogságot
a romlás helyébe

Jöjj közénk vigyázz ránk
emelj fénybe minket
Jézus király igazsága
gyógyítsa lelkünket

Tündöklő szent Turul
hitünk ős-jelképe
szétroncsolt Kárpát-hazánkat
forraszd új egységbe

Add vissza jussunkat
s elillant reményünk
mosd tisztára vértől szennytől
minden nemzetségünk

Isten-küldte Turul
mutasd meg hatalmad
hozz békét és szabadságot
az összes magyarnak 

********************************

Játékok 

télen hóban toporogni

nyáron réten rikoltozni

csillagfényből csokrot szedni

vadvirágból mézet venni

tiszta tóban mosakodni

lángok közepén lobogni

telt asztalhoz telepedni

hűvös ágyra heveredni

hordók hátán részegedni

szerelemtől szédelegni

boldogságot birtokolni

bánatot bajt félredobni

szemből könnyet kitörölni

rozsdás rács mögül kitörni

barlangokban barangolni

szelek szárnyán lovagolni

déli napnál delejezni

fellegekkel feleselni

farkasokkal fogasodni

zászlót büszkén bontogatni

véreinkért verekedni

tiszta hittel harangozni

szabad szívvel rohamozni

messzi csúcsra magasodni

mindig embernek maradni

*****************************************
Kegyetlen Párizs

Hiába riszálod magad
hiába csillogsz-villogsz
hiába ölelsz polip-karjaiddal
nem érdekelsz nem esem hasra tőled
Számomra nem vagy a fény városa
sem Ady vagy Illyés bódító menedéke
Nekem a Szajna az alvilág folyója
karcsú hídjaid hanyatt dőlt kurtizánok
csipkés tornyaid faragott tilalomfák
édes illatod rothadó csatornabűz
virágos parkjaid gyászos temetőkertek
Nem vonzanak zsúfolt utcáid híres mulatóid
pazar festményeid szobraid s palotáid
Hidegen hagynak csábító kincseid
idegenek bohém gondtalan lakóid
megvetem hamis forradalmad

Nem hat meg talmi ragyogásod
összes praktikád lepereg rólam
Nekem egy fortyogó trópusi mocsár vagy
honrablók vára szatírok bűntanyája
pestises bordély rettegett viperafészek
Gyűlöllek Párizs
hazám megrontója fajtám gyilkosa
Tántorgok benned mint a részeg
utálom minden porcikádat
kitépem gőgös Tigris*-bajszod
s leköpöm álnok arcodat

A hazugság rideg fővárosa vagy
Európa körbenyalt alfele
a pokol megkövült hányadéka
a barbárság és gyalázat metropolisza
Maga a halál vagy népem koporsója
villámló hentesbárd reccsenő bitó sikoltó guillotine
Megátkozlak Párizs
fulladj meg égj porig
dőlj össze süllyedj el örökre
magyarok vérivó hóhéra
te szívtelen Versailles te szörnyű Trianon

(* Clemenceau gúnyneve)

******************************************

Gyilkosaink ellen

Még dőzsöl a zsarnok zabál és iszik
Vérünkben áztatja szennyes mancsait
s javainkban dúskál Sandán vigyorog
Bilincsbe vert lelkünk némán háborog
Elpusztítanak hogyha nem vigyázunk
széttépik jövőnket s meglopják álmunk
Vissza kell térnünk őseink hitéhez
gyökereinkhez s az éltető Fényhez
Micsoda sors az amit nekünk szántak
pribékjei a rettentő Sátánnak?
Elég a nyomorból nem tűrünk tovább
Mától hóhéraink hordjanak igát
mert mi itthon vagyunk ez a mi hazánk
édes szülőföldünk ölelő anyánk
Eljött a mi időnk Bár nincs fegyverünk
végre eltiprónk szemébe nézhetünk
Rongyosok vitézek ne aludjatok
veszély fenyegeti szabadságotok
Nem bocsáthatunk meg nincs több szeretet
Isten se véd meg egy puhány nemzetet
Előre halálig Nincs mit vesztenünk
csak ha bátran küzdünk akkor győzhetünk
Tüzes magyarok rontsunk a gonoszra
űzzük innen el vagy fojtsuk a porba

Kiáltás szilveszter éjszakáján

Csodát remélve ebsorsunk ketrecében igyunk egy kortyot a bátorság borából Őrködj ne aludj elárult beteg népem és ne rettegj soha a halál csókjától

Csodát remélve ebsorsunk ketrecében

igyunk egy kortyot a bátorság borából

Őrködj ne aludj elárult beteg népem

és ne rettegj soha a halál csókjától

Otthonunk hazánk maholnap összeroskad

s bitangmód éhbérért robotolunk magunk

Vérünk és jövőnk áldozzuk gyilkosoknak

s míg ők tobzódnak mi bénultan hallgatunk

Millió szív dobol riadót testvérek

Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra

Daliás lelkünkben szülessen új ének:

váltson meg a világ legszebb forradalma

Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet

Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre

Győzzünk le űzzünk el minden ellenséget

s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre

Jöjj el szabadság lázadók üdvössége

*****************************

Megkínzott Magyarország

Megnyomorított test

gyógyíthatatlan lélek

Elszürkített ünnepek

megtagadott jelképek

meghamisított múlt

kiirtott emlékezet

Senkiházi urak

talpnyalók és rabszolgák

Süketek vakok

elnémított szószólók

börtönbe csukott

vezérnek valók

Írások elkobozva

kincsek pincékbe dugva

szobrok ledöntve s összezúzva

Költők gúzsba kötve

lázadók Dózsa-trónon

hősök tömegsírban

Aszályok

árvíz

jégtől tönkrevert mezők

gyökerestől kitépett fák

Dögkeselyűk

éhség

kegyetlen pusztítás

Kifosztott milliók

borba fojtott álmok

vergődő szárnyalás

Sajtócsászárok

ránk szabadított bankok

álnok köztársaság

Szétvert középosztály

kibírhatatlan terhek

céltalan dühöngés

Elvtársi jólét

vérengző kormányok

zsidó s cigány Paradicsom

Szétkergetett családok

elhagyott öregek

ízekre vagdalt magzatok

Elzüllesztett nép

megsemmisített erkölcs

megbénított iskolák

Csillagrohadás

Elhamvadt szeretet

szénfekete sötétség

hazug ideálok

pokoli gonoszság

Önsorsrontás

külföldre menekülés

öngyilkossági mámor

Kitüntetett hóhérok

magasztalt árulók

óriássá tett törpék

Fizetett naplopók

tolvaj idegenek

Sárkánylakodalom

Halálhoz való jog

zsivány- és rablótörvény

kirakat-demokrácia

Árokba lőtt ország

Földünkre éhező

ostoba szomszédok

gátlástalan őrült honfoglalók

Romba dőlt városok

sivár üres falvak

„túlnépesedett” temetők

Örökös sarki tél

belső tatárdúlás

újszülött Trianon

Megmérgezett élet

reménytelen jövő

megölt föltámadás

*****************************

Rendőrterror

 (2006.okt.23.fájó emlékére)

A vadállat csak szükségből öl

Ti viszont kéjjel gyűlölködve

Vipera könnygáz páncélököl-

így jó a nép:félholtra verve

Talpig fegyverben állig pajzsban

rontottatok ránk ti rongy ebek

Hiába rítt a sok ártatlan

mert reccsent a csont s vérzett a seb

(A bűnözők szabadon járnak

Ellenük egy lépést se tesztek

Könnyedén szétlopják hazánkat

míg velünk telnek meg a sittek)

Ávós csőcselék gaz pribékek

zsarnok szolgái korrupt zsaruk

Fajtánk helyett idegent védtek

ezért lelketek pokolra jut

Pöffeszkedtek sátáni gőggel-

inkább fussatok s reszkessetek

Ha a nemzet dühében fölkel

senki se óvhat benneteket

***********************************

Riadó

Hány szörnyű évtized törte szívünk össze
s gyilkolt rabolt minket mennyi gonosz törpe
Leterítve fekszik szinte egész népünk
s mikor ütnünk kéne még szólni is félünk
Régi dicsőségünk vitézségünk porban
őseink aggódnak fönt a csillagokban
Elvesztettünk mindent amit ők szereztek
hitvány szolgák lettünk gyalázatos nemzet

Maroknyi hazafi küzd az ellenséggel
védi szülőföldjét s harcol puszta kézzel
A többség csak kushad cselekedni nem mer -
hitehagyott magyar tán már nem is ember
Igazság szabadság boldogság reménység -
föl se tudja fogni egy ilyen korcs népség
Úgy éri a halál hogy nem is élt semmit
súlyos nyomorában nem érzi a vesztit

Vérünk szívja megnyúz elpusztít a zsarnok
Meddig tűritek még ugyan mit akartok
Ébredj mély álmodból istenverte csorda
rázd le rút tetveid s kergesd a pokolba

***********************************

Harc
(Szentmihályi Szabó Péternek,
a "Térdre magyar!" írójának)

Lehetnék vidám büszke is talán
mert ilyen áldott csodás a hazám
Enyém Budapest enyém a Tisza
enyém minden rög falu és tanya
a sok tarka rét erdő és berek
templomok gyárak barlangok vizek
kincses Erdély s a zordon Felvidék
ahol még zengnek bús magyar igék
Hazám szívébe tart minden utam
mérem az időt s nézem hogy rohan
Nincsen bár semmim mégis úr vagyok
százszor gazdagabb mint a gazdagok
Lelkemben zsongnak porló őseim
vezetnek óvnak s írják verseim
Játszom a széllel csillagot szedek
körültáncolnak baráti szívek
A lenti sárból fölfelé török
csupán a fény vonz csak ami örök

Így élek néha máskor bús vagyok
mert szenvedő népemre gondolok
Fojtogat mar a tömérdek panasz
s érzem hogy nincs rá semmilyen vigasz
Minden nap új veszedelmet hoz ránk
kínlódik nyög egész Magyarország
Fejünk fölül eladják a házat
kiröhögnek durván megaláznak
A világban hitelünket rontják
bemocskolnak jövőnket rabolják
Nem sajnálnak nem kímélnek senkit
le akarnak igázni mindenkit
Ki akarnak semmizni bennünket
el akarják foglalni földünket
Nemzetközivé akarnak tenni
ki akarnak hazánkból kergetni

Így tervezik Azért mégse lesz így
ez a vidék mindig magyar lesz itt
Bármit tesznek bárhogy mesterkednek
sose tudnak eltiporni minket
Fölkészülünk minden vad veszélyre
nem esünk a gazok előtt térdre
Nem hátrálunk Fölvesszük a harcot
Nem viselünk el már több kudarcot
Isten velünk van Együtt küzd velünk
Legyőzöttekből győztesek leszünk