Lélekember

Hitünkből gúnyt űznek, és koldulni küldik a becsületet,
velük tárgyaljunk, alkudjunk, mint az ószeres!
Istentelen globálmáter' a vezérlő elv a szívükben
és amit csak lehet; büszkén vándoroltatják zsebükbe!
Meddig hiszik, hogy lehet vergődő, vérthörgő
vert sereg fölött ülni; boldog menyegzőt?
S ha majd visszajárnak a lelkek énekelni az indulót,
fújnak-e megtört görcsberánduló visszavonulót?
S mi, bírunk-e majd Krisztusként megbocsátani?
Mert hóhéraink azok, kik odavetnek; a harapni
akarnak a testünkből; a falkába verődött csapatoknak;
a letépni róla minden rongyot sorsalakítóknak!
Mert bírája lett a sorsnak az, ki istentelen,
és haszonélvezője a szónak az istentelen,
de vagyok én ezerszer kínban is ember,
mert hitem belőlem fakad, vagyok lélekember.

2007.01.12.

***************************************************************

Lélekpusztulás

Uram, e kísértést, mit a jelen rak rám;
Uram kérlek, ments meg; lásd a ma szenvedés,
és lásd, szenved hazám!
Nincs lelkükben szeretet, nincs, nincs alázat!
Uram, e kísértés minden embert gyaláz!

Haszon diktálta doktrínák szmogja fojt,
az emberérzés már óriás haszon-köd,
nem lát, nem hall, a zsebe mély ott fészke
és a torkán akad a szó!
Uram, ments meg, itt minden hiábavaló!

Hagyj mindent, érintetlenül! Sóbálvánnyá
váljon, aki megérti, mi történik itt:
Ki érti és hagyja a lélekpusztulást!
Uram, minden embert a bűn emészti itt!
Doktrínák szmogja fojt. Diktál a haszon.

Uram, ma minden, minden egyszerű: Hős-bűn
ül nyakunkon, s falja lelkünket! S nincs, nincs tűz,
mely elégetne mindent az ember körül!
Megtisztulni nincs mód,
nincs becsületből tiszta nemes akarat...

Uram, ne hagyd! Ne hagyd, kiszáradni lelkünk!
Ha nem lesz szeretet, ember se legyen!
Eszmék vak koldusa: haszon-érdek legyünk!
Fürdőzzön doktrínák szmogjában a szív,
ha nem lesz szeretet, ember se legyen!

2008.05.29.

***************************************************************

Kényszerkenyér

Ma kenyéren veszik a bűnt.

Holnap átkozott sóhaját

hordják, nihilben fürdőzők,

s tükörben remegő halvány

tekintetüket árulják!

Vidd, kéjes kényelem, zúgó

vad viharokon át, - szolgád

szurokban hempereg!- vidd őt,

jajgatás viaszcsarnokába,

vidd a parttalan magányba!

Zúg agyában bűn-cunami.

Ne csak a kéj-mersz visongjon!

Zúg agyában bűn-cunami.

Lelkének útja visszhangzon,

tizediziglen visszhangzon!

Ha már az öntudat halott,

űzd viháncoló prostit,

űzd, űzd világgá magadból

jenkik reménytelen magját,

ne tápláld a bűn virágait!

Jaj! Mennyi pokol bugyrait

idéző fekete fene

ette a sutba szennyesünk!

Mennyi álmatlan éj leple

árnyékolt spicli életet!

Mennyi kámfort nyelt a gége,

s kapkodott levegő után,

mérgezett lég-légkört pipálva,

mosott, rongy tüdőből a vér

megmérgezte lágy, bús szívünk.

Ma kenyéren veszik a bűnt.

Szeleteit rátukmálva

minden őszinte éhező

kis-emberállat szájára;

kényszerkenyér bűnt-bőrt mára!

Bűn-bőrt nyúz, emberről az állat!

***************************************************

Koncepciós

A patkányok túlélnek mindent...
Mindent túlélnek a patkányok...

Bús talányok rágják lelkem...
Lelkem rágják bús talányok...

Folyosók, vasajtók és rácsok...
Rácsok, vasajtók és folyosók...
Anyósok, apósok és hunyók...
Hunyók, apósok és anyósok...

Könnycseppek, sóhajok és csikkek...
Csikkek, sóhajok és könnycseppek...
Vércseppek, árulók és klikkek...
Klikkek, árulók és vércseppek...

Ártatlan emberek bitófán...
Bitófán ártatlan emberek...
Halálszag terem az életfán...
Az életfán halálszag terem...

Mindent túlélnek a patkányok...
A patkányok túlélnek mindent...
Lelkem rágják bús talányok...
Bús talányok rágják lelkem...

2009.02.12.

***************************************************

Az ember harca!

Strucc fejek homokból alkudnak:
- bűntett, korrupció, vádalku-,
Annulálják, újak a múltat!
A feltörlő rongy gyors-savanyú
szagát fedje homály, szmog, bűz, bú,
- mind egy húron pendülő csürhe!-
kering a jövő, a juss rühes.
S a nép bűnös lelke szomorú!

No lám, csapdában ujjong a jog!
Senki sem lehet büszke ürge',
semmire semmi használható,
csalni, lopni mindenki fürge,
és senkit semmi sem érdekel.
Táncol a múlt! Az érdek tombol!
Fetreng sárban, lelkeket rombol,
szárnyal újra, szárnyal a tőzsde!

Homokba dugja fájó fejét,
- kiszolgáltatott itt az ember!-
életével adózott a nép,
csak ők, okosok, veszíthetnek!
Uszítnak mind, mint éhes ebet,
uszítanak a trónra vágyó
kiskirályok, ott a svábhegyről,
uszítanak, tehetetlenek.

Anno a nép várt a vezérre,
szeptembertől októberig,
várta tűrte, - azt mondták csürhe!-,
hazugságtól az erőszakig,
gyakorolta az alázatot,
s ti mind, mind papírtörvényekben
láttátok a jövendőt, végleg
elárulva az igazságot!

Most kéne az egység, a lélek!
Kéne, emberek megértése!
Nincs már, ki bízzon, nincs egy lélek!
Eljátszottátok a reménységet!
- Vad a csürhe, ha megbolondul-,
Nincs kivel, mivel utcára csalni,
nem akar hazugságba halni,
se gyilkolni, se élni bolondul!

Sziken vágtat gazdátlan ménes,
- szél süvít, perzsel a nap, perzsel,
fehér lovat keresünk éppen-:
Isten, áldozatul az égbe,
vidd néped innen az öröklétbe!
Egymás nyakára dobják a bűnt,
szörnyűség, lelket emészt a tűz,
s ég az emberiség emberarca!

2009.03.25.

Millió remény

Élni akarat szerint nem hagynak.
Az akolból kiszorítanak.
S csak ott, ott benn, ott van kenyér!
Hiszik, hogy minket mos el az ár
S a habok fölött nem ér össze a tenyér.

A kordon megépült a pénz köré:
Őrzi, védi a fösvény-törvény!
S ha minden lélek is belészakad,
Hatalom mögé búvik a szándék,
S az emberből pép, rongy dara válik.

Behálózott mindent a korrupt-háló.
Sírás, könny médiafüggő,
S az akolban süketek falnak.
A moslékgyarapodás tőzsdéjén
Áll a bál, riadót zúg a fülnek:

Süketek falnak a pénzaklában,
markukban vér, halál s gyalázat!
S csak ott, ott benn, ott van kenyér!
Hiszik, hogy minket mos el az ár
S a habok fölött nem ér össze a tenyér.

Kordon épült gazemberek köré.
Őrzővédő semmirekellők még
Védik gyilkos gazdájukat,
S mámor a korbács, a kín, a szenvedés,
Tombolva ölni a múltjukat.

Gúnyfára akasztják a tisztességet,
S köré közricsajt, nevetséget
Szítanak. Uszítanak! Uszítanak!
Idomított kutyák nyüszítve ugassák,
marják, harapják a fájdalmakat.

Törvénynek hívja a modern világ a bűnt!
S az ember és az érzés örökre megszűnt?

De miért etetjük mi a disznókat?
S miért vágyunk a bűnakolba?
Gazdánk miért lett a pénz, miért?
Ha összeér majd millió tenyér,
S nem jut moslék, lé és kenyér,

Mit ér, az akolba szorult remény?
Serény had zúg, Isten kérve kér:
Legyen itt, itt kint, itt legyen kenyér!
S hisszük, hogy nem mos el az ár,
A habok fölött összeér, millió tenyér.

2009.02.24.

 Magyar jelen

Futottam eléd, mégsem jöttél közelébb!
Mond holnap: - Mire vársz?
Tapossam az időt belőled előrébb?
És ha kinyögöd majd a hajnalt,
nyugalmat oszt a felkelő nap?
Vagy a sírásók lélekkortyintó búja
mossa torkunkról le a fuldoklást?
Mélyül sírunk, vagy csírázik lelkünk?
Édesded tekintet ciánt szór
álmaink hűs talajára - reform,
kiadáscsökkentés, adómorál-,
s lógunk a holnapkosarán, bambán.
Míg volt se jutott, eztán már nem is lesz.
- Aposztrofálják felénk a magyar jelent!-
De sok táncot roptak távol a hazától,
szórták a világba szerteszét a pénzt,
ami itthon alig volt, ott mindenre jutott:
Vadkapitalizmus, milliárdos-örvény
vitte kacsalábon forgó bankszámlákra
apáink becsület-verítékét. Nekik jutott!
A társadalmi igazságosság alapja a rend.
Nekik jutott! Könnyeken hízott barmok
mulattak, mulattak az Antillákon,
vagy síeltek az Alpok lejtőin,
s fillérekről vitatkoztak a sajtó hasábjain,
mert ők okkal, vagy ok nélkül,
akkor és ott voltak, ahol, és amikor kellett:
Nekik jutott! De a nép - Az Isten adta nép!-,
nem érdemelt semmit, a jogállamban!
Mert ez itt már a Kánaán! Jogállam van.
Sose volt jómódban él a múlt férge,
fészket rakott nekik a mohó világ.
Csak nyúzzák, faragják a "bűnös népet"!
S ha eszükbe jut, - két buli között,
míg sír a nép- kik hátán csattan az ostor,
lerészegednek egy-egy wellness hétvégén
- Nekik jutott!-, s szabad bűnbe fojtani a mát.
De mi csak kérdezzük, kérdezzük a holnapot:
- Ugye felkel még a nap, s tehetünk értük valamit!
De ha így marad e rongy világ,
minek ébredjek hajnalhasadáskor,
miért fussak a perc után,
hisz már mammon-illanás gyárt illúziót,
s szúrja a szemem a pazarlás.
Tejre, kenyérre sokaknak nem jut!
Jogállamban - Nekik jutott!-, éhen lehet halni!
Csukódott az ajtó, vannak bent, s vannak kint.
Kit érdekel a vágy, a holnap,
ma jött a nyomor, utánam.
Vírus-járvány árnyékaként követ
a munkám - mert semmit nem ér, a bér!
Napról napra drágább az életem,
s nem ér a munka egy fabatkát sem,
ha az életnek nincs célja,
és nem hozhat újat a holnap:
Árnyékai lettünk önmagunknak.
Már nincs mit osztani, másé lett minden.
Csak az ország van tecchalott állapotban,
a manézs csillog, s mi mély hipnózisban.
A varázsló pálcája lebben, zúg a taps,
szájtáti papírjog hangszórón hőzöng.
Márión a sor! Valami történni fog az éjjel,
mert holnap már nem ugyanaz a nap kel fel,
egyszer fel kell ébredni álmainkból,
a hipnózis véget ér, dördül a pisztoly,
sikolt a vér! A tükörből valaki visszanéz.

2009.04.28.

1956-2006

bűzkatlan tátog
hazug iszap lep
mocskos vér kering
fon hálót körénk

halott igazság
kenyerén hízott
győztes doktrínák
kötelén lógott

betiltott érzést
szót gondolatot
vezényelt légzést
elfojtott álmot

bűzkatlan tátog
hőbörög korcs vér
hazátlan áljog
fon hálót körénk

bűzláp a nappal
iszap-sár az éj
halott szavakkal
vesződik a nép

mocsár lep mindent
bűvészköpönyeg
csalók törtetnek
köztörvényesek

dobbanni kell már
igaz szívünknek
dobbanni kell már
a becsületnek

emberhez méltón
adni testvérnek
emberhez méltón
élethez szenthez

cselekedni kell
harcolni halni
harcolni ember
Istenben bízni

2009.10.23.

Piszkos élet

Míg jut, s ad az ördög,
kacagtok jusscsonton,
víg kutyák, sündörgök,
csak jusson, csak jusson.

Minden nap: árulók!
Csillogó dögevők!
Cafatokon lógók!
Testvérgyilkos győzők!

Jusson marakodók!
Hőbörgő bömbölők!
Gyilkoló gyilkosok!
Csak jusson! Csak jusson!

Ennyi a vágyatok,
az ezüstből jusson,
áruló hazugok
ennyi a vágyatok.

Míg szól a hegedű
buggyborog torkotok,
kancsóban bő nedű,
hófehér abroszon,

csurran vér, bűn, piszok.
Stukker őrizetben
táncot ropnak bankók,
párt előzetesben

hull az állam feje,
bűnüldöző bűnök
miniszterelnöke,
pökhendi vágyat bök.

Így is, úgy is mindegy!
Veszett kutyák marnak,
magukhoz ölelnek,
a vérhez simulnak.

Hófehér abroszon
szüzek vére csurran,
a ma fia osztoz,
bűnért ölnek urak,

Vésik az agyunkba:
-" Ki az úr a háznál?"-
Ki szab törvényt, utat?
Szolgálj! Szolgálj! Szolgálj!

Míg jut, isteni juss,
tombol "árja" vére,
szögre akasztott út
piszkos-piszkos élet.

2009.11.18.