Minden ember életében eljön az a pillanat,amikor kilép a gyermekek sorából:legény vagy nagyleány lesz,s megkezdődik életének egy igen érdekes és izgalmas korszaka.A régi ember életében ez jeles fordulópont volt.A legények,leányok sorába lépés legény-,leányavatással járt.Erre az időre a fiatalok teste és lelke megérett: a leány alkalmassá vált arra,hogy asszony,édesanya legyen,a legény pedig arra,hogy felelősséggel családot alapítson,édesapává váljon.
A LEGÉNY-ÉS LEÁNYÉLET
Hogyan is történt az avatás?
A legényavatás
A fiú 16-18 éves korában lépett a legények sorába.Egyes vidékeinken a legényavatás egyszerűen áldomásfizetéssel járt: nyolc katonaviselt legénnyel koccintott a siheder,s a beavató ivással legénnyé lett.Máshol az avatás előtt a legény keresztapát választott magának az idősebbek közül.
Néhány vidékünkön ünnepélyesen vonultak avatáskor a táncházba,koccintottak,majd lakoma kezdődött s az új legény ekkor keresztanyát is választott.
A legénybíró keresett egy legényt az idősebbek közül,akivel meg kellett birkóznia.Ha elsőre nem győzött,két hónap múlva újra birkózott,egészen a győzelemig.Ekkor minden legény ráütött egyet e szavakkal: „Engedelmes légy,béketűrő légy!”
Volt,ahol nehéz követ kellett a legényjelöltnek a hegyre fölvinnie.Ahhoz,hogy a legények sorába kerülhessen,meg kellett állnia a helyét erőben,ügyességben.
A pünkösdi király a legénybíró.A legényeket ő irányítja,ő választja ki segédeit: a két hadnagyot,a kulcsárt és a botost is.
A legényt jogok illetik meg:bort ihat,virágot hordhat a kalapja mellett,részt vehet a felnőttek társaságában,az utcán is szóba állhat a lányokkal,eljárhat a lányos házakhoz.
A fölavatott legény kocsmába járhat,a táncba leányt hívhat.Verekedésben a többi legény védelmére kelhet,a kalákában(közös munka) irányíthat.
Otthon,a felnőttek asztalánál a gazda oldalán ülhet.A templomban a férfiak oldalán ült,sok helyen azonban a legények helye a kóruson volt.
A leányavatás
A leányavatáshoz vidékenként más-más szokás kapcsolódik.Volt,ahol a leány 14. életévét betöltve leánytársait vendégül hívta.Ekkor a nagyleányok kézfogással és csókkal maguk közé fogadták.Máshol a leányavatás aprószentek napján (december 28.),a „lánykorbácsolással” következett el.Máshol a farsang vasárnapi ünnepélyes táncba hívással avatták a leányt a nagylányok sorába.
Őriszentpéteren „leánycégért” tűztek ki: maikor a leány eladósorba lépett,az édesapja ölnyi magas oszlopot ásott a ház elé.A hegye vasból volt,alája kicsi deszkára cifra korsót tettek azzal a forrás-vagy kútvízzel,amelyen a leány fölnevelődött.A korsót piros,fehér,zöld szalagokkal körülpántlikázták,a deszkát piros kukoricacsővel körülaggatták.A vizet a korsóval együtt eltették,mert a násznagy ezzel hintette meg az új asszony tűzhelyét,amikor a leány férjhez ment.Ezután következett a leányavatás.
A nagylányok már foglalkoznak azzal,hogy szépek legyenek.Régen hajukat szomorúfűzfa alatt mosták,hogy hosszúra nőjön.Arcukat pirosan,tisztán tartják,hogy megakadjon rajtuk a legények szeme.Friss harmattal mosdottak,különböző növények főzetét is használták.Sok kenyérhéjat és piros almát ettek,hogy arcuk piros legyen.
A leánynak máshogy kellett viselkednie ezután.Nem szabad fütyülnie,mert akkor sír a Szűz Mária.Ha fésületlenül megy ki az utcára,a boszorkányok megtépázzák.Ha mosogatóvize az ő hanyagsága miatt fölforr vagy ha a söprést félbehagyja,soha sem megy férjhez-tartották a régiek.
Az avatással a legény és a leány élete is megváltozik:a családban önálló munkát bíznak rá,s ezután már elmarad a testi fenyítés.
A leányok és a legények szeretnék egymást minél jobban megismerni,hogy kiválaszthassák maguknak jövendőbeli társukat.Az ismerkedésre régen sok alkalom adódott.Már az iskolában megkezdődött,folytatódott a libapásztorkodás közben,majd az esti utcai sétákon,a közös munka,kaláka alkalmán,a táncmulatságokon,a lakodalmak,leányvásárok,vendégségek révén.A zarándoklatok és vásárok alkalmával a fiatalok hosszabb ideig voltak együtt,így megismerhették egymás lelkét is: megfigyelhették egymást,ki milyen tiszta szívvel vesz részt az imádságban,mennyire tiszteli az idősebbeket,hogyan viselkedik társai között.
Nyáron,dolguk végeztével a lányok csoportokba verődve beszélgettek,daloltak,s amikor a legények is odakerültek,az tucán sétáltak,sokszor táncra is perdültek.
Vasárnap és ünnepnap délutánján volt a legényséta: a legények összefogódzva,magukat részegnek tettetve járták a falu utcáit.Sokszor a lányok is dalolva csatlakoztak hozzájuk.
A „játszó” délután kezdődött,lányok és legények is részt vettek benne.A kisebbek is ott voltak,s gyönyörködtek a fiatalok játékában.Daloltak,cicáztak,labdáztak,közben megismerték egymást a legények s a leányok.A lányok gyakran jártak ilyenkor karikázót,a végén a legényekkel táncoltak.
Az ismerkedés alkalmai voltak a fonók,tollfosztók,a tengeri-hántó (kukorica-hántó)-és egyéb kaláka munkák is.Ezekre a lányok is meghívták a nekik tetsző legényt.
Másik falubeli legénnyel a leány csak szüleikkel tett látogatásokon,lakodalom alkalmával,búcsún,aratáskor vagy vásáron találkozhatott.A legény azonban megtalálta a módját,milyen okkal keresse föl a neki tetsző leányt.Palócföldön az év meghatározott napján vendégséget rendeztek másik falubeli fiatalok részére.
A legjobb ismerkedési alkalom talán a táncmulatságokon volt.Táncot a böjti időszakok kivételével vasárnapokon tartottak.Ennek legegyszerűbb formája volt,amikor egy-egy ház előtt citeraszóra táncoltak.Táncoltak valamelyik gazda csűrében vagy bérelt ház udvarán,télidőben pedig a kocsmában rendeztek táncmulatságot.A házbért a legények fizették vagy árát ledolgozták.A legények muzsikaszóval indulnak a lányos házakhoz,s kikérték a lányokat.
A nyári vasárnapi táncokra hívás nélkül is elmehetett a leány,a fonóba pedig a leány is hívhatott legényt.(A fonóban készítették a gyapjúból,kenderből a ruhának való fonalat.)A fiatalok sokszor daloltak.Vidáman ment a munka,ha a leány közben a legénnyel beszélgetett,tréfálkozott.A legény és a leány közötti mókás évődés eredménye volt,hogy a leány egyszer csak „véletlenül” leejtette orsóját,a legény meg fölkapta.Az orsót egy csókkal lehetett kiváltani.
A lányok a fonóban rázendítettek például a Virágos kenderem című dalra.
Amikor a legény már komolyabban érdeklődött a leány után,”kertelni” járt hozzá:a kerítésnél beszélgetve ismerkedtek.Később a legény már az udvarba is bejuthatott:udvarolt a leánynak.
A „bejáró legény” a házba is bemehetett a legényjáró napokon,általában szombaton.Ezeket a napokat az is jelezte,hogy ilyenkor a leány szép tisztára söpörte a ház tájékát.
Ezeken a legényjáró napokon vált igazán komollyá a fiatalok dolga.Ha a látogatás végén a leány kikísérte a legényt,az azt kelentette,hogy hajlandóságot mutat iránta.Az ilyen alkalmak során a leány mind hosszabb ideig maradt kint a legénnyel.
Ekkor már a család is sejtette,hogy komoly a dolog.Később már más napokon is megjelent a legény a kiskapunál,s almát hozott kedvesének,a leány pedig fonott kaláccsal kínálta.A legény guzsalyt faragott a leánynak,az meg cifra kalapbokrétát,zsebkendőt adott a legénynek.
A fiatalok kézen foghatták,megölelhették egymást,de a csók ekkor még tilos volt,kivéve a már említett orsókiváltásért járó csókot.
A fiatalok kapcsolatának meg voltak az íratlan szabályai,s aki ezeket túllépte,szégyenben maradt.A régi ember tudta,hogy a házasélet tiszta testtel és lélekkel méltó dolog elkezdeni.
Ha két legény között nézeteltérés támadt,nem mindig verekedéssel intézték el,hanem szabályos „legénypárbajt” tartottak.Általában a falu határában,a mezőn birkóztak.
A párbajozó legények aztán megbékéltek egymással,s a kocsmában „békepoharat” ittak.
A fiatalság életéhez tartozott az is,amikor a legényt elvitték katonának.Szent György napján misét mondtak a bevonuló katonákért,utána kimentek a határba,ahol kalapjukkal a négy égtáj felé suhintottak,hogy jó katona váljék belőlük.
Háború idején a legény büszkén ment katonának,hogy hazáját,családját,leendő asszonyát megvédje.Az elszakadás mégis nagyon nehéz volt,s ekkor született a sok szomorú katonanóta is.Mint a Megütik a dobot és a Kimegyek a doberdói harctérre című.
A katonaságból hazatérve a legény már megházasodott.Lánynézőbe ment a lányos házhoz,ekkor rendre megnézte a leányt és háza táját:rendes,tiszta,dolgos-e.
Később kísérettel indult a kérőkkel a lányos házhoz,s megkérték a leány szüleitől a leány kezét.
Ezután következett a „háztűznéző”: a leány szüleivel ment el a legényes házhoz,körülnéztek a házban és a gazdaságban.Ekkor már a szülők is megegyeztek a házasságról,hozományról.
Az eljegyzés következett ezután.Ez már a házasságkötés folyamatának egyik fő eseménye,ekkor már vége a legény-és leányéletnek,az ifjú pár arra készül,hogy áldozatául adva magát alkalmassá váljon arra,hogy a Jóisten segítségével a házasságban gyermekeknek adjon életet.
Czárán Eszter
megjelent az Arany Tarsoly 2009.május 5-i számában
www.aranytarsoly.hu
Keresdd,olvasd az Arany Tarsolyt
Komáromban kapható a Sastoll íjászboltban
www.sastoll.gportal.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
