Repülök
Ha távolba nézek, s révülök,
Tudom, hogy hosszú útra készülök.
Szétterítem sólyomszárnyam,
Vágtatok táltos paripámon.
Sámándobok ritmusa hallik,
Táltosok szertartása zajlik.
Éled a lélek a testben,
Értelmet nyer a nesz a csendben.
Földnek szíve dobban egyben,
Pilisben alvó sereg szeme rebben.
Tetszhalottként alussza álmát,
Valóra váltva Népünk nagy Vágyát!
Révülök, révülök,
Hosszú úton repülök.
Álmot látok egyre másra,
Jobb sors jön e világra!
Repülök, repülök,
Naphoz, Holdhoz készülök.
Megérintem Sugarát,
Esthajnalnak csillagát.
Látom véled Szűz Máriát,
Az Úr küldötte Szent Angyalát.
Repülök, repülök,
Hosszú útra készülök.
Hívunk Téged!
Te vagy a Tűz,
Te vagy az Élet,
Vérünk benned
Újra éled!
Te vagy a Tűz,
Te vagy az Élet,
Szíved lángja
Égig érhet!
Égig ér a tűznek lángja,
Hét világnak Életfája.
Te vagy a Tűz, te vagy az Élet,
Csillag ösvény halad véled!
Táltos ének köszönt téged,
Sólyom madár útját nézed.
Nyitva a Kapu, repülsz rajta,
Sólyom lelked nyitva tartja!
Egyik szemed Holdnak fénye,
Másik lészen Napnak éke,
Szél simítja ember-szárnyad,
Köztük feszül lélek-vágyad.
Te vagy a Tűz, Te vagy az Élet,
Örök Világ benned éled!
Újra születsz lángok közül,
Tiszta szíved velünk örül!
Örülsz vélünk, részünk lettél,
Életedre Esküt tettél!
Te vagy a Tűz,
Te vagy az Élet,
Lépj elő hát,
Hívunk Téged! 2008. 08 20
Fény – Sugárzás
Magyar Honnak Magyar Vére,
Készül éppen segítségre!
Kódolt belül szívünk éke,
Rajtad múlik Népünk léte!
Feladatod útját járod,
Célt a végén tisztán látod!
Megteszünk most mindent érte,
Fény - Sugárzást hozunk létre! 2008.06.10.
Csillag – Vándor
Holdsugaras nyári éjszakán,
Dimenziók rejtett kapuján,
Utat nyit az Idő néked,
Öreg Ősten kísér téged!
Lépcsőfokon mész ma feljebb,
Nem eshetsz most innen lejjebb!
Tartanak és mennek véled,
Őrizik már minden lépted!
Hívnak végre Csillag-Vándor,
Ébren vár az Égi Tábor!
Kegyelem Adatott!
Nap kantározza fel Táltos paripámat,
Csillagok lámpása világítsa éjszakánkat!
A Hold ezüsthídját vetítse le szépen elénk,
S a Bolygók lüktető szíve sugározzon felénk!
Suhanok a térben, látva életem,
Már vagy jó ezernyi adatott meg énnekem.
Mind én voltam, s vagyok egy Új mától,
Fényévnyire távol e földi világtól!
Arany sörénye paripámnak száll a széllel,
Vágtat s találkozik az Ég küldötte Ménnel.
Fényjátékok indulnak el a sötétlő éjben,
S egy Csapat tűnik fel a közelgő messziségben.
Együtt a Tábor, ébren várt már minket,
Elibénk hozva a leggyönyörűbb kincset!
Égi harsonából szól egy kicsi dallam,
S az üzenet összpontosul egyetlen Hangban.
A Kegyelem maga adatott meg nékünk,
Az Átok terhe alól szabadítva fel Népünk!
Áldás!!
Lámpás
Csendes mozdulatlanságban szenderegnek a városok,
Kiterítve fejük alatt éjfekete vánkosuk.
Lekapcsolták már szinte az összes fényt,
De van, hol élesztik még a szunnyadó Reményt!
S Te, aki ilyenkor is világosságot gyújtasz,
Nem nyughatsz mint más, épp segítséget nyújtasz!
Belső tüzek éltetik és fűtik tested,
Hogy pecsétként éghessen lelkedben e tetted.
Jelölt vagy, ez a Jóság ára,
Kinek szeme van rá, az lássa!
Szükség van Rád, a Tüzet éltesd,
Ablakodban egy lámpást örökké égess!
Hogy bárki, aki e Fényt a sötétben nézi,
Emlékezzen, milyen Útjáról letérni!
Gyújtson Ő is lámpást s örökké égjen,
Áthatolva minden sötétségen!
Lélek-forrás
Utunkat járjuk száz meg százszor,
Kitartóan mindahányszor.
Rajtunk múlik,
Hogy győzünk, vagy elbukunk,
Folytatjuk, vagy újból indulunk.
Lélek-forrás zubog bennünk,
Szívünk súgja, mint kell tennünk!
Vessél számot sorsod felett,
Hazugságnak ne adj helyet!
Tiszta forrás lelked nyitja,
Magadhoz térj egyben vissza!
Utad járva bátor legyél,
Küzdelmedben csatát nyerjél!
Erő adjon Hitet néked,
Bármi jöhet, nem kell félned!
2008.07.21.
Nyisd ki szíved kapuját
Nyisd ki szíved kapuját,
Lelkednek szép templomát.
Lüktessen a véred benne,
A szivárvány is véled menne.
Nyisd ki szíved kapuját,
Szeretetnek csarnokát.
Virágozzon rózsa rajta,
Aranyeső betakarja.
Nyisd ki szíved kapuját,
Üdvösséged zálogát.
Abból jön az igaz ének,
Érzéseid szárnyra kélnek.
Nyisd ki szíved kapuját,
Jóságodnak otthonát.
Csillagokból kapod fényed,
Induljon a földi léted!
Szeretet Angyala!
Violaszirmú szemed tüze ragyogja be hűs hajnalom,
Bársonykezed érintése kergesse el minden bánatom.
Szétterített szárnyad égi palotádba repítsen fel engem,
Hogy egy pillanatra, otthonra lelhessen a lelkem.
Köszönthessem a tündöklő és éltető Napot,
S az éjszakában világító ezernyi csillagot.
Aztán, hozz vissza s tégy le lassan a Földre,
Tudásodat nekem adva egy pirosló gömbbe.
Vállaimra hófehér útiköpenyt borítsál,
Védelmemre láthatatlan aranypajzsot szólítsál.
Szíved, szívem lángjába olvadjon,
Hogy véle örökké egyszerre dobbanjon!
Csodának egy cseppje
Verseket szüle szívemnek monoton ritmusa,
S hol virágaim nyílnak, az ég lészen a magasságos otthona.
Udvarában állva szememmel a távolságot kémlelem,
Eljő e a hajnal értem, hogy köszönthesse reggelem.
Mikor átölel a bíbor és szél suhan át a tájon,
Egy harmatcsepp csillan a kinyíló virágon.
Tükröződik benne a világ s a csodának egy cseppje,
Legyen Tiéd e vers s honnan szívem azt vette! 2008. július 30.
Tündöklő,
Gyémántos Fény
Csukd be szemed!
Fény, Fény.
Mindenhol Tündöklő,
Gyémántos Fény.
Vetül reád, érint téged,
E tiszta fény most halad véled.
Mossa arcod, gyógyul lelked,
Átváltozik tőle tested.
Nyisd ki végre csukott szemed,
Fény sugárzik szíved felett!
Fény, Fény.
Tündöklő,
Gyémántos Fény! 2008. augusztus 15.
(Mária napja)
Szívemből sírt könnyeim
Szívemből sírt könnyeim fehér ruhámat pirosra festik,
S a kettő keveredve immáron rózsaszínnek tetszik.
Gyógyírja lelkemnek e kiáradt patak,
Helyén a mederben csak a csendesség marad.
Hallgatom magam, mert eddig zaj fedte a hangom,
S nem leltem szívemben sem a lantom.
Lassan telnek a percek, míg hazatalálok önmagamhoz,
S ruhám újra fehérre vált, eme boldog pillanathoz. 2008-07-29
Élethez - Halálhoz!
Vágyom rád Élet, hogy induljál bennem,
Várok rád Halál, hogy magaddal vidd a lelkem!
Ti ketten jelentitek számomra a létem,
Bárhonnan nézem, utaztok most vélem.
Örök ölelésben kísértek engemet,
Élet s Halál! Adjatok Kegyelmet! 2008-07-29
Fa és fűszál
Fűszálként meghajolni, lehet, hogy vétek,
De nyomorult kis életedet minduntalan félted!
Vagy lehetsz Fa és vállalod, Vihar hasítsa törzsed ketté,
Hogy haláloddal éljen az Igazság örökké! 2008. augusztus 20.
Út-Vesztő
Oly tisztának tűnt, az előbb minden,
Most meg zavar támad a legfelsőbb szinten.
Mi az igaz? Mi annak látszik?
Közben a szívünkbe mar, s azzal játszik?!
Ó, kegyes Igazság!
Ne hagyd, hogy az Út-Vesztő legyen a vesztem,
S megbánjam, mit eddig szívemből tettem!
Ne hagyd, hogy kápráztasson a talmi csillogás,
S könny szökjék szemembe, ha már nem maradt,
Semmi más!
Könyörgök! Az Igaz út legyen a részem,
Hogy a másik, többé ne játszhasson vélem! 2008. augusztus 19.
Titok