MEGBOMLOTT A KÁRPÁT-MEDENCE ÖKOLÓGIAI EGYENSÚLYA

Kelemen József,Kiskunfélegyháza,2007.május 31.

1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján.

Sokan emlékszünk 1998 novemberére is,amikor a híradások főszereplője a Tiaza volt.A Felső-Tisza vízgyűjtő területén az esőzések akkor az évszázad legnagyobb áradását okozták.A Felső-Tisza kárpátaljai szakaszán áttörte a gátat,és elárasztotta a partmenti települések jelentős részét.az áradásoknak kilencen estek áldozatul,köztük két gyermek.Teljesen víz alá került 118 település,harmincezer embert kellett kitelepíteni.Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyílvánította a Magyarországgal határos megyét,mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki.

Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlováki déli csücskében,a Bodrogközben és az Ung-vidéken is.Romániában úgyszintén.A Tisza vízállása Máramaros északi részén egy méterrel haladta meg a veszélyesnek tartott szintet.Lakóházak százait,hidak sokaságát tette tönkre az áradás,és számos települést elzárt a külvilágtól.A Felső-Tisza magyarországi szakaszán,Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat.A szakemberek jogszabályra hivatkozva akkor azt javasolták,hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttől egy méter magasan meg kell emelni a védőgátat.Azóta-a védőgátak megerősítése és szintjének megemelése mellett-a Vásárhelyi-tervben meghatározott,a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdődött.

Fodor István kutatásai

Vajon elegendőek lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések?

Megbízható választ csak az tud mondani,aki a gyakori árvizek okait vizsgálja.

A kérdésre PROF. DR. FODOR ISTVÁN a nemzetközi hírű,nagytekintélyű kárpátaljai magyar botanikus tudós-akiről 2007. május 10-én,a születésének 100.évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián-2000. április 23-án,életének 93. esztendejében, Ungváron bekövetkezett halála előtt már évtizedekkel korábban kereste és meg is találta a választ.Véleménye szerint a Kárpátalján történt gyakori árvizek nem természeti csapás következményei.Fő okuk a több mint hetven éven át végzett rablógazdálkodásos fakitermelés.Az ember beavatkozott a természet ősi rendjébe,és tudatlanságában megbontotta a kialakult egyensúlyt.

„Valaha hegyeinket hatalmas,összefüggő,szinte átjárhatatlan erdőségek borították…A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest,amit az ún. sztahanovista fakitermelők itt végeztek.Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét,s megszüntették az addig szivacsként működő növénytakaró víztároló képességét.Így az eső akadálytalanul folyt a patakokba,ezek földuzzadva rohantak a folyókba,elöntve az árterületeket,s itt óriási károkat okozva.Remétlem,hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad,de sajnos keservesen csalódtam.Az ukrán erdőgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elő a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegőjének frissítését szolgáló erdőtelepítések vágását is elrendelte.”

-nyilatkozta a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában.

Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért.Az erdőállomány felső határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével-amit az Ungvári Állami Egyetem és a Perecsenyi Erdőgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason-bebizonyította,hogy a luc-,jegenye-,duglasz-,cirbolya-,bükk-,juhar-,berkenye-csemetékből alakult új erdők idővel betöltik eredeti szerepüket:szivacsként magukba szívják a csapadékvizet,és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba.Ma már igazolt az az állítása is,amely szerint „Ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt,hogy a havasokon a források,a csermelyek és a patakok kiszáradjanak,illetőleg azt,hogy a hóolvadás és a nagy esőzések után a folyók évről évre nagyobb árhullámokat szállítsanak.Ezzel egyidejűleg-persze sok év alatt-a kedvező mikroklimatikus változások hatására a tundrai jellegűvé vált havasi rétek is ’megjavulnak’,bár a területük csökken.”

Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó,hat évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják,hogy az ERDŐSÍTÉS (az erdőállomány felső határának emelése)és az ÁRVÍZVÉDELEM egymástól elválaszthatatlan.Az árvízveszély mindaddig jelen van,amíg az erdőírtások folytatódnak.A híradások még ma is a Kárpátok erdeinek tarvágásairól tudósítanak.

Gazdátlan a Kárpát-medence

1920 óta nincs gazdája-pontosabban sok „gazdája” van!-a Kárpát-medencének.

A XX. századi békediktátumok következtében szerves környezeti kapcsolatai szétestek:természeti és földrajzi egysége megbomlott,a század végére végsőkig kihasználták.Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója.

Az 1920. június 4-én a versailles-i Trianon-palotában aláírt békediktátum folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentősen megnőtt.A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelősség is szétdarabolódott:az addig egy kéz igazgatta mező-és erdőgazdálkodás,a folyamszabályozás és általában az egész vízgazdálkodás,az energia-és ipari termelés,a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszűnt.

A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása,az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások,a mező-,erdő- és vízgazdálkodás egységének felbomlása,valamint a felszíni vizek,a levegő és a termőföld egyre növekvő szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett.A légkör egyértelmű felmelegedése miatt bekövetkező éghajlati változások és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát.

A Kárpát-medence válaszút előtt áll!

Vajon képesek leszünk-e arra,hogy-felismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását-most először,igazán egymásra találjunk?Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politikusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává válik.

Az elmúlt évek szomorú tapasztalatait is-mint például a tiszai árvízek,majd pedig a 2000 januárjában történt tiszai ciánszennyezés-vagy most a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyes vállalat által Verespatakra (a Maros vízgyűjtő területére) magas cianid szennyezéssel járó technológia alkalmazásával tervezett külszíni aranybányászati beruházás határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarvágásairól naponta érkező hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függőségünkre,egymásrautaltságunkra és az együttműködés sürgető szükségességére itt,a Kárpát-medencében.

87 év után,ma már mindenki számára világos,hogy a szubrégió természeti,földrajzi és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét.

Ezért a Kárpát-medencében élő népek,nemzetek közös történelmi gyökereire,a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására,a tudományágak együttműködésére,a civil társadalom,a tudományos,politikai és kuturális élet képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére,a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt,sürgős cselekvésre van szükség ahhoz,hogy megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medenc környezeti biztonságát.

Századunk,a XXI. század egyik legnagyobb kihívását,feladatát jelenti a végsőkig kihasznált,az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megőrzése,amely nem csak Közép-Európa,de egész Európa békéjét,gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni.

Csakis egy új,a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövőjét.Ha ez megvalósulna,akkor 87 év után ismét visszaállna a harmónia,és megvalósulna a mai életnél minőségileg jobb,emberhez méltóbb léet a Kárpát-medencében,és akkor ez a térség Európa közepe lenne,nemcsak földrajzi értelemben.

Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot.Ez azonban csak akkor lehet eredményes,ha az integráció a Kárpát-medence jelenlegi,a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére,a legszigorúbban tudományos valóság feltárására,méyreható,tudományos ismeretekre,a tapasztalatok átfogó elemzésére s a lehetőségek ezekre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik.

A feladat azonban nagyobb horderejű és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál,semhogy a megoldást csak politikusokra bízhatnánk.Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniuk egymással egy közös kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában.

E gondolat jegyében és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan,a (kiskunfélegyházi székhelyű) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére a 2006.november 17-18-án, Kiskunfélegyházán „A Kárpát-medenc környezetbiztonsága” címmel megrendezett konferencia résztvevői elfogadták a „Kárpát-medencei feladatok a 21. századra” elnevezésű program előkészítéséről szóló előterjesztést.A program kidogozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT-MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki,erdélyi,délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével.

A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttműködni mindazokkal a kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel,tudományos akadémiák kutató-fejlesztő intézeteivel és felsőoktatási intézményekkel,amelyek azon fáradoznak,hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyre álljon az egyensúly.Ezért a programban elsőbbséget kap a (z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁ-nak is fontos részét képező KÁRPÁTI ERDŐVÉDELMI és ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAM.

Megjelent a Magyar Világkép Kutató 2008.februári számában

www.mvkmagazin.gportal.hu