balagelapja-HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT
balagelapja-HAZÁNKÉRT,NEMZETÜNKÉRT,MEGMARADÁSUNKÉRT
Egyedi keresés
,...
 
Vegyes
 
Cikkek
 
Szavazás 04
Lezárt szavazások
 
Képgyűjtemény
 
Szavazás
kérek mindenkit a megfelelő válasz adására.köszönöm
A világ mely részéről látogatja/látogatod honlapomat?

Csonka-Magyarország
Erdély
Délvidék
Kárpátalja
Felvidék
Őrvidék
Európa más része
Amerikai kontinens
Ausztrália és környéke
Más,nem jelölt helye a világnak
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Videók
 
Mit adtunk a világnak?
 
Legalizáljon - OpenOffice.org-gal

 

"Amit erő és hatalom elvesz

Azt ídő és kedvező szerencse

Ismét visszahozhatják.

De miről a nemzet félve a szenvedésektől

Önmaga lemondott,

Annak visszaszerzése mindíg nehéz


S mindíg kétséges"

 

Deák Ferenc

 

 

 

 

 

 

Dvihally Károlyné/Oszuskó Sarolta/Sári néni

 

   KOMÁROM

A Duna két partján

Fekszik két szép város.

Kettő van belőle,

Pedig csak egy város.

 

A trianoni átok

Miránk is lesújtott,

Ami egy volt egykor

Rögtön ketté válott.

 

Két ország városa lett

Egy-egy fele,

Szívünk azért

Csak egynek képzelte.

 

Egyikben születtem,

A másikban most élek,

Úgy,hogy a két partra

Mindig fájón nézek.

 

De jó lenne ha már

Végre eggyé válna!

S a Duna két partján

Mindenki,boldogan sétálna!

Dvihally Károlyné Sári néni

általános iskolai matematika tanárom verse

 

 

ŐSZ

 

 

Itt van már az ősz

S a ködök is vele,

Elérkezett végre

A gyümölcsök szürete.

 

Szedik már a szőlőt,

Préselik is gyorsan,

S folyik a finom must

A kádból legottan.

 

Ládákba kerül már

A sok finom alma,

Télen majd az lesz

Az elmúlt nyár jutalma.

 

Színes a sok levél

A fáknak ágain,

S lassan lehullanak

Megfáradtan megin.

 

A sok vándormadár

Készül,hogy induljon,

Az itteni tájtól

Egy időre búcsúzzon.

 

Szomorúan nézem,

S bánatos is vagyok,

Mert az elmúlások

Bíz oly fájdalmasok!

 

Dvihally Károlyné

 

 

 

 

Papp-Váry Elemérné (Sziklay Szeréna)
 
HITVALLÁS 
 
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
 
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
 
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
 
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
 
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
 
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
 
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
 
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
 
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
 
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
 
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
 
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
 
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
 
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
 
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
látogató olvassa a lapot.
levelező
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
kép
Tartalom
 
Versek
Versek : Zas Lóránt

Zas Lóránt


Ugyanazok

 

Ugyanazok mondanak nemet,

akik már igent mondtak.

Ugyanazoknak a verseit szavalják,

akiknek a verseire masíroztak.

Ugyanazokat tapsolják,

akik kaptak egy díjat.

Ugyanazok a fejfedők,

ugyanazok a derékszíjak.

Ugyanazok emelnek szobrot,

akik már szobrot loptak.

Ugyanazok a fák és ugyanazok az

éjszakák és ugyanazok a halottak.

Ugyanazok az orgiák,

és ugyanazok dalolnak.

Hihetsz te ugyanazoknak?
(USA)
 
 
************************************

 

A TENGERNAGYOT

 

A tengernagyot keresem

a fák között. A fehér lóval

foltozott határon traktor

és széna-szag és lassan

dolgozó parasztok. Negyven

éve, vagy ma, a perc pereg

és nem tudom, hogy a szárazan

forduló tarackot ki

trágyázta meg és ki szedi

a szőlőt. Maradt ott rög

és kastély és határ és német

bottal pattintott orosz fog.

Mi volt a jobb? Hát kérdezzétek

meg, ti lassan dolgozó parasztok.

-- Kenderes, 1985 --
 
************************************
FELTÖRÖ
( In memoriam 1848 MÁRCIUS 15.)

Feltörö gejzir vagy hazám,
magasba szökö szivárvány,
félelemböl robbant morajban
ivelö kivánság, hogy a
meggyalázott anyaföldböl
is kitörjön a felszabadult
sóhaj : soha többé ne merjen
lefojtani senki és semmi.
Örvénylik és ömlik a szó,
hangot hang ellen, virradatra
harsan a határ, harmatban
a lábak, lopakodtak, de
szárnyaló vadludak vigyázzák
iramát a fiatalnak,
aki fut már a réten,
kezében fáklya, lángra
lobbantotta, hogy soha
többé ki ne aludjon,
ami szép, és ami az égre
mutat.
 
************************************

 

November

 

Novemberben szürkék az utcák,

Novemberben szürkék

                                  Az emberek.

Novemberben Budán és Pesten

Nevetni nem lehet.

 

Novemberben a Farkasréten

Halottak napi mise-csend fogad.

Novemberben fehér virággal

Fedik a sírokat.

 

Novemberben égnek a gyertyák,

Kicsinyek,teltek,véznák

                                     És nagyok.

Novemberben földig hajolnak

A sötét kalapok.

 

Novemberben géppuskák szóltak,

Tankok tapostak,a föld remegett.

Novemberben gyilkoltak,öltek,

November temetett.

 

Novemberben itt esküt szegtek,

Gyaláztak törvényt,tiportak jogot.

Novemberben vörössel,vérrel

A máglya lobogott.

 

Novemberben erőszak vágott,gumibot tépett,börtön kacagott.

Novemberben a homlokunkra

Égett csillagot.

 

Novemberben sírnak az utcák,

Novemberben sírnak az emberek,

Novemberben könnyek köszöntik

Az elesetteket.

 

Novemberben csend van és béke,

Temető,fejfa,virág és kereszt.

Novemberben az álmodó rög

Itt tart és nem ereszt.

 

Novemberben öklök szorulnak,

És felbizseregnek a tenyerek,

Novemberben élők a holtak,

November fenyeget.

 

1958.november 4.
 
************************************

 

Gyűlölet

(Nem a hitet, a dogmát támadom)


Ez a gyűlölet belénk ivódott.
Húsunkba vágott, agyunkban émelygett,
tekergett, gőzölt
és rázott megaamperekkel.

Ez a gyűlölet szövődött, átfont.

Behatolt pórusainkon,
orrlukainkon szivárgott.

A hulló ökörszálas levegőben,
a permetező, béka-létrás esőben,
a gyárak, az iskolák, a mozdonyok
kéményén kiszökő füstben,
az utcán beléd ütköző férfiak
rád tapadó, iszapos tekintetében,
a csecsemők mellet apasztó
automatikus hörgésében
éppen úgy megtalálod,
mint ahogy saját magadban,
csókodban, ölelésedben, szeretetedben,
menyasszonyod hajának illatában,
szeretőd combjának villanásában,
asszonyod tomporának nyugalmában
mindennap,
percről percre, óráról órára
a tiéd.

Mert miatta lettél,
érte vagy,
és érette leszel
huszonegy évesen
vagy nyolcvankilenc esztendővel a tarsolyodban,
akkor,
most
és ki tudja még, meddig.

*  *  *

Ez a gyűlölet fényt ad a tompuló estéknek,
meleget a fa nélküli kandallóknak,
madárfüttyöt a zakatoló reggeleknek,
bizsergést a gyűrött derekaknak,
húslevest a viaszos-vásznú deleknek,
velős csontot a birka-szőrű kuvaszoknak,
keresztet a templomba nem menőknek,
ráspolyt a rácsok mögött heverőknek,
kést, pisztolyt és gépágyút a legyintőknek,
fogat a fogatlanoknak,
bicepszet a bicepszteleneknek,
szót a szótlanoknak,
agyat az agytalanoknak,
reményt a reményteleneknek,
hazát a hazátlanoknak,
Napot a Naptalanoknak,
hogy foganjon
fény és fa,
madárfütty és bizsergés,
húsleves és velős csont,
kereszt és ráspoly,
kés, pisztoly, gépágyú és fog,
bicepsz és szó,
agy és remény,
haza és Nap
mindnyájunknak,
akik gyűlöltek,
gyűlölnek
és gyűlölni fognak
ebben a gyűlöletes
csak-árnyék világban.

*  *  *

Láttam és éreztem már a halált.

Fogtam, szagoltam, daraboltam,
mikroszkópon keresztül vizsgáltam,
kételkedtem benne,
és megértettem egészen fiatalon.
Nem féltem tőle.
Álmomban sohasem kísértett,
sohasem borzolta idegeimet,
sohasem fenyegetett,
sohasem csábított vagy hívott.
Közömbös volt nekem.

Emlékszem,
a boncasztal csobogó, piros plazmája,
az átfűrészelt bordacsonk pengése,
a meglékelt koponya meztelensége
csupán
kíváncsiságomat sarkalta tovább,
újból és újból
vágni, törni, roppantani
a testet,
az egészet részekké,
a tökéletest tökéletlenné
szakítva,
a tudás, a megismerés nagyszerűségének
ellenállhatatlan parancsa szerint,
az élettelent az élő
szolgálatába gyúrva,
hogy ne diadalmaskodjék a halál.

Itt szűrtem le végérvényesen
az igazságot,
igazunkat,
rombolni,
ölni kell,
hogy építhessen,
hogy élhessen az ember.

*  *  *

Azt hirdettük nemrég, hogy testvér a testvér,
hogy hibásan, számítóan is az,
hogy bocsássunk meg a bűnösöknek,
hogy engesztelődjünk,
mert nem tudták, hogy mit cselekedtek.

Ezt hirdette a könyv.

Ezt hirdették a szívek,
amik bennünk dobogtak,
bennünk lüktettek,
bennünk tobzódtak akkor.

És megbocsátottunk.

Lepecsételtük az ajtókat,
őrt állítottuk az ajtók elé.

Azt mondottuk,
hogy bűnösök voltatok,
bűnösök vagytok,
de a mi igazságunk
nem ismer többé bűnösöknek.

Ti akkor hálásak voltatok,
megcsókoltátok volna a tenyerünket,
és fogadtátok, hogy soha többé.

Emlékezzetek.

Gyönyörű napok voltak.

A forradalom festette a rózsákat az arcunkra,
a forradalom fényezte a szemünket tisztára,
a forradalom emelte mellünkről le a sziklát.

*  *  *

Nem hittük,
nem mertük hinni, hogy így van.
Lestük egymást,
az embereket,
magunkat lestük az utcán.

Igaz?
Igaz?!

Ott fuldoklott a kérdés,
ott vajúdott a bizonyosság
az arcunkon,
a szemünkben,
a mellünk táján.

Mentünk az utcán.
Ugye emélkeztek?

És hittünk.

Ujjongott a város.
Idegenek csókolóztak,
ölelték egymást,
éljeneztek újból és újból.

Ugye emlékeztek?
Ott voltál.
Láttuk egymást.

Ugye emlékeztek?

Ott voltál.
Láttalak.

Verted a melled.
Szalagot tűztél a mellkasodra.
Ráztad az öklöd.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

Letépted a csillagot a hajdókáról.
Beletapostad a betonútba.
Köptél.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

Felkapaszkodtál az emelvényre.
A Talpra magyart recitáltad.
Esküdtél.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

Elégetted a párttagsági könyvet.
Kicserélted a képeket a falon.
Imádkoztál.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

Hitvallást tettél fekete betűkben.
Pattogtál rímes disztichonokban.
Áradoztál.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

Belátott hibákról nyilatkoztál.
Gyönyörű és új távlatokról.
Népakaratról.
Teli pofával vicsorogtad.
Soha többé.

Ott voltál.
Láttalak.

*  *  *

Beleböfögsz a levegőbe.
A hamut szórod lassan.

Torkot köszörülsz.
Természetesen, titkár elvtárs.

Tévedtél. Félrevezettek.
Az életedet féltetted.
Muszáj volt menni.

Nem. Nem követeltél. Nem vittél zászlót.
Sőt. Magadban elítéltél mindent.
Magadban csak erre a percre vártál.

*  *  *

Szeretnék a költészetért,
a szavak,
egyedül a szavak
csengő-bongó,
önmagát nézegető,
önmagától futó,
önmagába visszaverő,
soha-ki-nem-merített,
soha-meg-nem-unt
játékos,
néha könnyes, néha kacagó
bódulatáért élni.

Szeretném papírba önteni a formát,
egyéniségem egyedülálló,
plasztikus szülöttét,
az idáig-el-nem jutottak,
a hozzám-nem-hasonlíthatók
kilométerkövét.

Szeretnék mosolyt csalni
örökké-mozgó kisfiúk,
tágranyílt-szemű kislányok
arcára.

Szeretném megérteni az embert.
Törvény,
mert saját magam.
Szeretnék kamaszok kezében
titokként nyílni,
hogy van test,
és van testi szerelem.

Szeretném megtartani a törvényt.
Ember,
mert saját magam.

Szeretnék sokarcú emberek
agyába látni,
gondolatot keresni
akárhogyan.

Szeretném megénekelni az embert, a törvényt.
Élni,
és saját magam.

*  *  *

Hirdetem az ölést,
gyűlöletet hirdetek.
Ölnünk kell magunkban és másban.
A gyűlölet ölt,
az ölés hozta a gyűlöletet.
Gyűlölnünk kell,
hogy ölésig gyűlöljön a fajtánk.

Emberek kellenek,
nem osztályharc, nem osztálybéke.
Emberek kellenek,
nem írás, nem ígéret.
Emberek kellenek, akik tiszták.

*  *  *

Elméleteket nem gyártok,
világot nem alkotok képzeletben.
Nem állítom magamról,
hogy én vagyok az egyedüli út.
Az én országom eljövetelét
nem hirdetem csillaggal és csuhával.
Keresztre nem feszítem magamat,
keresztre nem feszítek másokat
az én diadalomért.

Leköpöm a szenteket, az örök fóliákat,
a szúette glória-papírt.
Végigtaposok gránitszökellők
bársony-paszományán kujtorgók
bárgyú, tömjénes hitén.
Belefojtom zizegő vezércikkek
erezett nyelőcsövébe
a bugyogó, savószínű távolt.

Szavakat dobok halomba,
a csuha és a csillag
vértelen és véres szavait.

         *  *  *

Nem akarok glóriát és szobrot.
Szavakat akarok, és embereket.

*  *  *

Önmagatoknak csináljátok
a huszonegyedik századot,
mert önmagatok nélkül nincsen ember.

 
 (Piliscsaba, Bia – 1959. december )
 
************************************

Nem várható
(Budaházy Györgynek)

Nem várható, hogy tett teremjen,
tenni is kell, rúgni a renden,
gyomlálni kell, hogy növény nőjön,
ekével vágni fagyott földön,
robbantani, csiholni szikrát,
szemek hályogát tépni: ím lát,
zászlókat vinni, menni szemben,
ha ütnek is, vasfegyelemmel,
dönteni szobrot, égetni pelyvát,
ha lőnek is : a halál megvált.

 

Mexikó, 2006. nov. 12.
 
***********************************

Kétezer-

tizenhétben

(in memoriam Rudolf Hess)

 

Kétezer-tizenhétben felbontják

Londonban a Rudolf Hessről

összegyűjtött iratokat az,

aki ezerkilencszáznegyvenötben

született,hetvenkét éves lesz,

és abszolút nem érdekli majd,

hogy Churchill akarta a háborút,

Sztálin asszisztált,Hitler pedig

ellenezte.Ezerkilencszáz-

nyolcvanhétben,amikor Hesst

megfojtották-öngyilkosság volt,

így hozták a lapok-nem volt

tanácsos erről beszélni.Negyven

millió halottról elszámolni

nehéz,inkább a mese és a ködösítés.

-          Spandau –

(„A nemzeted nevében”,1991)
 
********************************************************

Nagykövetünk

 

Nagykövetünk a világhíres likőrgyár

tulajdonosa lesz,felesége kezdő

újságíróként hirdeti a céget és

az országot-a vízből felmerülő

fuldokló,akinek inni adnak,hogy

belehaljon.

Külügyminiszternek az

unokahúgom férjét jelölöm,mindketten

Amerikában tanulták a mesterséget

ösztöndíjjal,Keynes-től átitatottak

-több pénzzel és több bürokratával

többre jut az ember-tanítják és

kölcsönkérnek még három milliárdot.

Az egyik csődbement könyvkiadó

új igazgatója tanártársam legyen,

megbízható,együtt szidtuk az oroszokat

a folyosókon.

Így szép ez a család,

rokoni melegség munkatársainkon

és kollegalitás,eldöcögünk valahogy

a következő évzáróig.

A diákok

zsíroskenyeret hoznak tízóraira,

a pedellus fenék foltos,imádkozni

nem kell,kitüntetem Ceausescu

barátját és egy öreg-kommunista

mesemondót.

Akinek más a véleménye

az irredenta és antiszemita,tehát

perbe-fogjuk.

1956

tanítását elhalasztjuk,kiderülhet:

ellenforradalom volt mégis.

                -A nemzeted nevében,1991-
 
***********************************
A GYERMEKÉT
    (In memoriam Sági Margit)

A gyermekét egyedül nevelő
magyar anya szobrát ha megmintáznák,
Te is ott lennél, vinnéd a vázát,
mert befogadott már a temető.
Megállt a kéz, a képernyő merő
fekete sávja a kiszedett betükkel
olvashatatlan. Egy élet tünt el,
és hány élet még életed után?!
Sirassuk tán a naplementét
a messziről kigyózó Tiszán és Dunán!?
Nincs apály és dagály, csak nyugodt part-fal.
Szemeink behunyva. Könnyeink a dallal
lassan hömpölyögnek: Ave Máriák.
Zas Lóránt
-- Sonora Bay, 2007. aug. 14. --
 
***********************************
A halál
  (Barátaimnak a nagyvilágon,
   Jézust idézve)
 
A halál nem terithet fölénk
egy láthatatlan vásznat.
A lelkeink maradnak sónak
és kovásznak, ha majd a Tejút
lesz otthonunk. Mert ott vagyunk
a csendben és a zajban, a felszálló
imában, az illatban, a vágyban,
a sóhajban és kacajban. Mind,
magunk. Élünk, vagy halunk, a
végtelen lesz mindig igy világunk.
Égünk, vagy lebegünk a vészben és
viharban : a folyamat feltartózhatatlan.
Velünk ragyognak már a csillagok.
Voltam és vagyok. Nekem az élet
kiterjedés és átlényegülés a
szóba, amelyet leirok és hordozok
kohóba, hogy belőlem ötvözzék
az életet. Amig lehet tanitani
és  nemzetet nevelni, maradok
itt, köztetek. Ha majd elönt
mindnyájunkat a hullám,
parázs leszek, vagy szikra, hogy
újból lángra gyúlván hirdessem :
meghalok, de ismét fölkelek.
 
Zas Lóránt
 
     -- Mexikó, 2007. augusztus 16. --
 
***********************************
AKKOR MAJD

("Náci" munkatársaimnak)

Akkor majd újra szólok,
ha szabad lesz a szó ott,
és nem mondhatja, náci,
aki a köldökéig lát ki.
Abban az eljött korban
siromon kopja koppan,
és árpádsávos zászlók
őrzik álmomat. Rárót
és Retyezát zöldje fénylik :
fűben fürdik a mén itt.
Abban az új, de ős-világban
boldog lesz az, akire vártam,
akinek csillagos szemében
elszántság lesz, szemérem.
Akkor a pártütőnek
börtön jár majd tetőnek,
ahonan mondhatja : "Én nem
igy akartam. Löktek és féltem."

Zas Lóránt

-- Tavaszvölgy tava, 2007. aug. 28. --
 
***********************************
URAM, ÁLDD MEG

Uram, áldd meg ezt a földet
fiatalnak és öregnek,
és az évek egymásrafolyását
tartsd tarsolyodban, hogy lássák
azok, akik hisznek és szeretnek:
Te nem vagy a vég, csak a kezdet.
Mert itt lett az IGE szóvá,
a földgolyó öröknyaru koronggá,
ahol az elmúló évek
az első emberekről regélnek,
akik azért jöttek a világra,
hogy szájukat nyissák imára,
és ne legyen kezükben fegyver,
éljenek békében, szerelemmel.
Uram, Te voltál az ALFA,
a fény. Minden madárcsicsergő
tavasszal rügyeket pattintottál.
Vártad.
Nem Te vezényled a katonákat.

-- Bogota, 2007. szept. 20. --
 
***********************************
Hazátlanul

(Az Ősmagyar Egyháznak,
in memoriam Vágó Pál)
Hazátlanul bolyonghatsz,
hatvanhat éved súlya terhes,
aki a túlsó partra ér
közelebb kerül a végtelenhez.
Aki minden nap jelre vár,
fülét a csendre ne hegyezze,
orkánok, vérpiros hegyek
ölén zajjal van eljegyezve.
Táltos ő, fehér varkocsa
haragvó széltől bomlik.
Fejénél Napküllő, Madár.
A Seregek Ura volt itt
és megáldotta, hogy legyen
ébresztő hang, delejes álom,
ősöktől kapott értelem,
imára kulcsolt kéz, villám távol.
Azóta vár, szemeit égre nyitja,
sámándobokra, a nagy kagán
szavára. Jurtája, szive tiszta.
Csak akkor tér nyugatról vissza.
Almavölgy, 2004. január 30.
 
***********************************

HOGY MONDJAM EL

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő bimbó a harmatot?
Hogy mondjam el, hogy kezem reszket,
és alva-ébren rád gondolok?
Hogy mondjam el a titkos sóhajt,
a vágy-burjánzó éjszakát?
Hogy mondjam el a drága szókat
néked, tenéked, drága lány?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint szorgos méh a nektárcsepegést?
Hogy mondjam el, hogy égi enyhet
terítsz lelkemre, és a feledést?
Hogy mondjam el, hogy benned égve
életparázsló kedv derít?
Hogy mondjam el, hogy mennynek üdve
felejti bánat lakhelyit?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint szomjú föld a szakadó esőt?
Hogy mondjam el, hogy földi ember
Így még nem szeretett soha nőt?
Hogy mondjam el, hogy menny malasztja
nem érhet föl egy csókodért?
Hogy mondjam el, hogy csókba fagyva
véled pusztulni üdvöt ér?

Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,

mint holdsugár a bűvös éjt?

Hogy mondjam el, hogy a szívem rejtett

tükrében te vagy a Madonna-kép?

Hogy mondjam el a távol estet

és a borút, ha búcsúzunk?

Hogy mondjam el, hogy mondjam el?

Nem… nem, hiszen most álmodunk!
 

 

 
 

 

****************************************

OLTÁRT FARAGJ

Oltárt faragj a büszke tölgybe,
s legyen hited jelképe az,
oltárt faragj, és mennydörögve
óvjad, ha kell, oltárodat!

Oltárt faragj, de tölgy lombjából,
zöldelljen, éljen szabadon,
oltárt faragj nyár délutánon,
ha fény villódzik hajadon!

Oltárt faragj, én ifjú tölgyem,

és oltárod a tölgy legyen,

oltárt faragj, míg szélütötten

villám hasít át törzseden!
 
****************************************

AKKORIBAN

(Dicsőség a hódítónak, csasztuskásan)

Akkoriban a török hősök,
most a jenkik az ismerősök,
Akkor handzsár és lándzsa vágott,
ma bomba rokkant embert, várost.
Régen a szultán sátra állt ott,
bokorgyuri már módszert váltott.
Nyakkendő és körömlakk fénylik,
diplomaták dadogják, szép itt.
Elkezdték, de nem mérték végit,
százötven év, élvezzék végig.
Ha ló, lovas léphetett dobra,
ők vadkendert szórnak a borba.
Az út testekből lett kihányva,
nincs szükség mészre, janicsárra.
Aki nem hisz nekik, az kényes,
hozzá kell szokjon a meséhez.
Gül-baba meghalt, Rumsfeld képes
cintornázni, feneke fényes.
Jönnek, látnak, győznek és holnap
mise is lesz, a harang konghat.
 
*****************************************

HOZSÁNNA

Hozsánna a tengeren túlról érkezett
majomnak, a bestiák bestiájának,
a kövér Mammon-nak, akit dicsérni
nem fárad a szánk, hozsánna annak,
akit majmolnak és akinek trónusánál
a kornak divat-hőse a sztár, hozsánna
az énekesnek és a vigécnek, akiért
véreink versengenek és akit úgy néznek,
hogy szájukból csorog a nyál, hozsánna
azoknak, akiket hősökként becéznek,
ha szétlövik hátsóját egy-két tevének
és megbombáznak ráadásul egy ménest,
no meg többszáz ott ácsorgó leányt,
hozsánna az elnöknek és a kémnek,
akit választanak és akik fejünkre
mérnek sok-sok íratlan szabályt, hozsánna
azért, hogy élnek és tetvenként a bőrünkbe
tépnek, hogy a börtönévek kemények, hogy
pusztul a Föld és kedvükre lesz eső vagy aszály.
 
*****************************************

A VÁR FOKÁN

(Bush-nak és Blair-nek)

A vár fokán a falnak háttal állt csak,
aki mellét kínálta fel a nyilazó halálnak.
Akit később a srapnel fűrészelt keresztbe,
vonaglott és végső imáját bízta a szelekre.
Hirosimában helyben ott elégett,
vagy évekig epét hányt és hordta a mérget.
Ma már a fegyver éteri : halálos
hangszórókból hörgik, minden agyara rá-mos,
elnökök, a hetykék, operett svihákok
mások vérén visznek vesztébe világot.
 
****************************************

Thonuzóba

(A hitért halottakért és a hittel élőkért, mindörökké)

Tábortűz fényénél, éjjel a pusztában
Thonuzóba múlat ötvened magával,
Ötvened magával pogány istenségnek,
Okkánnak csendül fel ajkukon az ének.

Borgőzös torokkal és bús magyar szívvel
Hajdani időkbe kalandoznak innen,
Hajdani időkbe’ fehér harci ménen
Száguldva keresztül a csillagos égen.

Csaba útját járva villámló szablyákkal,
Szívükben haraggal, lelkükben a vággyal,
Lelkükben a vággyal, nyílódzó reménnyel:
Attila mezsgyéjén nem lesz mindig éjjel.

Hej, te Thonuzóba, szállj ki a nyeregből,
Géjza fia István jön rád seregestől,
Jön rád seregestől habzó indulattal,
Jézus keresztjével és hófehér-pallossal.

„Ha jön, hát hadd jöjjön, elő a kobzokkal,
Okkán úrt dicsérjük szittya-tűz ajakkal,
Okkán úrt dicsérjük, és karddal a kézbe’
Hulljunk ha kell, szálig őseink elébe!

Ősmagyar testünkből ha röppen az élet,
Géjza fia István, nem alkuszunk véled,
Nem alkuszunk véled, idegen-úr-szolga,
Ki a magyarságát oly rútul eldobta.

Idegen istennek nem leszünk szolgái
Ős-szittya nemzetnek mi, az unokái,
Mi, az unokái, de karddal a kézben
Tiszteljük Okkán úrt mindhalálig, vérben!”

Egyként gondolkodnak, egyként cselekednek,
Géjza fia István, ládd, nem menekesznek,
Ládd, nem menekesznek, jó kardjuk a kézben,
Sok eb-hitű pusztul halomra e vészben.

Nyíl süvölt a pusztán, kopja keveredik,
Vitéz a vitézzel tusba elegyedik,
Tusba elegyedik vért vérrel öntözve,
Germán szablya villan, hull pogány hörögve.

Itt német meredten, ott magyar nyílt sebben,
Vonaglik a föld is végső rémületben,
Vonaglik a föld is, ám hős Thonuzóba
Hős lelkét a Hadúr száz haláltól óvja.

„Hej, vitézim, rajta, azt a veszett embert
Élve elém adni, óva tőle fegyvert,
Óva tőle fegyvert, száz tulok az ára,
Géjza fia István lészen majd bírája.

Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Istent?”
„Nem hiszem, nem hiszem, zsidó isten nincsen,
Zsidó isten nincsen, magyar isten egy van,
És amíg lélegzem, örökké ezt valljam!”

„Hej, te Thonuzóba, hiszed-é az Asszonyt?”
„Nem hiszem, nem hiszem, Galamb-istent vallom,
Galamb-istent vallom, ő uralja testem,
Ha legényid majdan megássák sírvermem!”

„Hej, te Thonuzóba, hiszed-é a lelket?”
„Nem hiszem, nem hiszem, a Hadúr teremtett,
A Hadúr teremtett, őt a Turul-isten,
Másnak hely nem akad ez ősmagyar szívben!”

„Hej, pogány magyarja, vesszen hát a lelked,
S ti, hóhérlegények, ássátok a vermet,
Ássátok a vermet, s őt beléje élve,
Pusztuljon a pogány Jézus keresztjére!”

És amint beássák térdig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.

„Büszke úz fejemmel nem hajlok a porba,
Mint hajlott ezer is megszentelve sorba,
Megszentelve sorba, bűneit bocsátva,
Hulljon pogány átkom rád a mennyországba!

Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Csillagos pejlovam síromba tegyétek,
Csillagos pejlovam vágtasson majd vélem
Csaba útján innen, túl Göncöl-szekéren!”

„Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Csillagos pejlovát sírjába tegyétek,
Csillagos pejlova, pogány annak vére,
Rugtasson urával pokolnak tüzére!”

És amint beássák hasig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, büszkén fenekedve,
Sírhalom tornácán is magyar a kedve.

„A halált nem bánom, éltem, amíg éltem,
Csatában is hullott ősmagyari vérem.
Ősmagyari vérem a földre omolva,
Hitemért, hazámért szállok most pokolra.

És inkábba poklot, mint azt a nagy mennyet,
Ahol csak föld-csúszó kaphat meg nyughelyet,
Kaphat meg nyughelyet, de lent a pokolban
Árpád apám s ősim múlatnak most sorban.

Ám amíg most élek, tőled egyet kérek,
Hős Attila kardját síromba tegyétek,
Hős Attila kardja, Hadúr bősz villáma
Csaba útporából is népét vigyázza!”

„Várjatok egy rendet, ti hóhérlegények,
Hős Attila kardját sírjába tegyétek,
Hős Attila kardja, szikrázó fáklyája
Mutassa az utat át a másvilágra!”

És amint beássák nyakig a verembe,
Megszólal Thonuzó a halált nevetve,
A halált nevetve, búsan keseregve,
Sírhalom tornácán is magyar a lelke.

„Szép magyari kancák csikaja nem nyerít,
Szélhajtotta pusztán nem tépi kengyelit,
Szélhajtotta pusztán szabad fű nem terem,
Láncra vert szittya-nép zokog a telkeken.

Ősi oltároknál vén táltos nem áldoz,
Nem szárnyal az ének hadak vén urához,
Nem szárnyal az ének, s a regőskobz beteg,
Zsolozsma duruzsol, és tömjénbűz neked.

Dús szittya berkekben úr lesz az alázat,
A halál csuhása csonthalmazon vágtat,
Csonthalmazon vágtat, letarolt vidéken,
Nincs igazság földön, nincs igazság égen.

Sírj, magyar dalia, zokogjatok, mezők,
Könnyező szemekkel Okkán isten előtt,
Könnyező szemekkel, bús hadfi-imával,
Jajszavunk és átkunk az egekig szárnyal.”

Sápadt lett a felleg, vörös lett az alkony,

Thonuzú bakója megáll a sírhalmon,

Megáll a sírhalmon, s a kereszt jelével

Áldást oszt a növő, feneketlen éjjel.
 
****************************************

DICSŐ MÚLT

Országot hódító őseink
villogó kardjával írtuk
dicső nevünket az időbe,
s az élet játéka merőbe’
elfújta ősi diadaluk.

Keserű kebeltől csendes lett
kifosztott hazája a népnek.
Fénylő múlt futott viharon át,
s annyi hő szív reszketett imát
haragvó magyarok Istenének.

Mit ért? Újabb századok, újabb
viharok dúltak dús vetésen,
s a szív ha nem is szabadon,
de egyre vert még, vert szilajon,
vert, vérzett, dobogott keményen.

Ó, hányszor tűztük a megtépett,
háromszínű zászlót az égre fel?
Ó, hányszor áldoztunk neked,
szabadság, milljó élteket
fiaink vérző kebelével?

S ó, hányszor sírt a szél jajongva
a feldúlt, kifosztott hon felett?
S ó, hányszor dübörgött, visszhangzott,
megrázva a puszta sírhantot:
vért a vérért, szemért a szemet?

Ronggyá lett a régi-régi zászló,

a büszke turult vas törte le,

de jövőbe vetett hitünket

s féltve őrzött magyar nevünket

a százados por nem lepte be!
 
*****************************************

ÜZENET A MAGYARNAK

Kacagj a múlt síró szemébe,
nevess a fájó jelenen,
s ki alkudozva jön a sors nevében,
ne legyen annak kegyelem.

*************************************************

 

 
Az Igazat…

 

Az Igazat tudni,

látni és érezni

egyedül,magában

még nem elég,

az Igazat ki is

kell mondani,

akkor is,ha ezért

a bér a vég.

 

Paudits Zoltán

 

Lelkemen
galambok
ülnek,
csillagok
fényében
álmokat
szülnek.
Feltámad
végtelen
vágyam,
"átfestett"
Hazámat
megint
Magyarnak
lássam!

Paudits Zoltán

 

_
2024. Július
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
Legyen ez a kezdölapom!

 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
balagelapja látogatottsága
Indulás: 2006-04-08
 
Levelező lista

E-mail:

A hírlevél üzemeltetője:
http://lev-lista.hu

 
My Topsites List
Kategorizált nemzeti honlapok
 
Komáromi honlapok
 
erdely.ma hírei

 
néhány szó Komáromról
 
szavazó
kérek mindenkit a megfelelő válasz adására.köszönöm
Az alábbiak közül melyet olvas/olvasol legszívesebben

Arany Tarsoly
Dobogó
Front
Karpatia
Magyar Fórum
Magyar Oldal
Magyar Világ
Magyar Világkép Kutató
Nemzetőr
Szittyakürt
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

Lengyel Károly

 

KIHALTAK

Hazudni lehet, amíg valaki elhiszi
Remegve félve, éjt nappallá téve
Csak a való meg ne születhessen
Csak az igaz ne lépjen a fénybe
Lehet verni ezreket az utcán
Szabad temetni ezernyi ártatlant
Csak nékik hazájuk ne legyen
Csak ne hallják szavukat
Földelni múltat fehér ingben
Arccal lefelé kátránypapírban
Majd őrizni, hogy meg ne leljék
Hiszen bármikor feltámadhat
Mi változott itt ötven év alatt?
Nincsenek köröttünk szuronyok?
Nincs. De mellettünk a poloskahad
Hitelből épít vetített tornyot
Pőre koldusként hantról hantra
Jövőnk fejfáit simítjuk
Hol barázda végén tábla hirdeti
Magánterület s megtorpanunk
Vágta helyett feszes a vigyázz
Markolat helyett hurkot ölelünk
Elvetélt dac és büszke gyász
Nem lesz hol kísértenünk
Szóközeinket is szabványosítják
Birodalmi sorszámot kapunk
Új heródesek rágják álmainkat
Az égre is csak festik a Napot
Mi végre volt hát ezer év?
Most parancsra levésik nevünket
Talpak nyoma véres zászlónkon
Szélszőtte az utolsó lehelet
Engedetlen szíveinket kivájják
Fejünkre szórva átkokat
Könnytenger vár meg virágeső
Víznek adják szép hamvainkat
Vérünkkel szentelnek honrablást
Időbuborék leszünk a világban
Porosodó múzeumi látvány.
A tárlófelirat szerint kihaltak.

Budapest, 2007. január 21.

Az Összmagyar Testület Nyilatkozata

Testületünk súlyos aggodalmának ad hangot és tiltakozik,hogy a kormány elhenyagolta sz 1456-os világraszóló magyar diadal emlékének méltó megőrzését,nemzetközi népszerűsítését,és megfelelő közvetítését a világ közvéleményének megnyerésére.Az évforduló módot adott volna Hazánk akkori és mostani szerepének kiemelkedésére,a nyomasztó gazdasági gondok ellenére az ország megítélésének javítására.

 Különösebb anyagi ráfordaítás nélkül bebizonyíthatjuk,hogy Európa védelme-bátran hozzátehetjük,minden egyes ma virágzó nyugateurópai ország jóléte-jórészt erre az elsöprő győzelemre és a szinte egyedül vállalt önfeláldozó ádozatukra vezethető vissza.Tagságunk folytán az Európai Unió a legjobb keret a közös történelmi múlt hangsúlyozására.

 Mivel a kormány tagjai sikeres üzletemberek,a marketing egyik alaptörvényére hivatkozunk.Magyarország"eladását"a nemzetközi megítélésben semmiképp nem a privatizációval,az utolsó megmaradt,nekünk is jelentős hasznot hozó értékeinktől bármi áron megszabadulással kell lebonyolítani.

 Megfelelő eszközökkel tudatosítsa a kormány,hogy 1456-ban Európa védelmét Magyarország és a benne békésen együtt élő nemzetiségek összefogésa,a közös Haza szeretete és az áhított jövő építésének elpusztíthatatlan vágya vitte diadalra.Történelmi tény,Európa akkor az egész ismert világot jelentette,így a világraszóló győzelem az egész emberiség kultúrkincseinek megőrzését jelentette.Ez az együvé tartozás sokat segítene az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország szétzúzását még ma is nyögő közép-európai tudat görcseinek feloldásában.Még nem késő,hogy 1456 üzenetét összekapcsoljuk a megtisztelő kerek évfordulók okán az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk méltó megünneplésével.Mindezekért Testületünk elvárja az elkövetett mulasztások haladéktalan jóvátételét,ezért

FELHÍVJA A KORMÁNYT,

intézkedjék a megfelelő lépések megtételére és erről az országot tájékoztassa.Mind a világ legnagyobb taglétszámú magyar civil szervezete,Testületünk fönntartja Alapszabály szerinti elidegeníthetetlen jogát,hogy állásfoglalását a világ közvéleménye elé tárja.

 

Budapest,2006. július 26.

       az Összmagyar Testület Elnöksége

   Dr.Molnárfi Tibor

  Katona Szabó István

 

EMLÉKEZÉS A GYÖZTES NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 550. II. RÁKÓCZI FERENC SZÜLETÉSÉNEK 330. 1956-os NAGY MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 50. ÉVFORDULÓJÁRA

 

Nincs még egy nép, mely olyan sok szabadságharcot vívott volna, amely újra és újra kiállt a szabadság védelméért - védte nem csak a saját nemzetét, hanem egész Európát .

Nincs még egy nép, amely annyi kudarc és vereség után ennyire tudna szenvedni akár az önfeladásig.
Nincs még egy nép, amely a szenvedések után hihetetlen erövel újra és újra talpra áll – mint a magyar nép.

A történelem nem kímélte a magyar népet. Állandó veszélyben forgott léte, veszélyeknek volt kitéve keletröl és nyugatról egyaránt. A magyar királyság soha nem támadott, mindig csak védekezett. Nem csak önmagát védte, hanem minden népet a Kárpát-medencében. A Szent Korona tagja nem csak a magyar nép volt, hanem minden a magyar királyság alá tartozó más nép is. Magyarországon sohasem a nemzetállam eszméje uralkodott, hanem mindig a multinacionális gondolat – ellentétben minden más európai állammal kivéve a római birodalmat. A mai Európát is mérföldek választják el attól a multinacionális eszmétöl, amely biztosítaná több nép és kultúra együttélését. Nem véletlen, hogy itt, Magyarországon van az autonómia és a regionalizmus bölcsöje.

Az a három történelmi esemény, amelyre ma emlékezünk, szintén megmutatja a magyarság jövöbiztosító és iránymutató szerepét:

• Hunyadi három évvel Konstantinápoly eleste után gyözött Nándorfehérváron. Konstantinápoly eleste egy éles választóvonalat jelentett az európai történelemben. Nem csak a Bizánci Birodalom végét jelentette, hanem az európai középkor végét is. Ezt a körülményt Európában a mai napig nem tudják kellöképpen megérteni.
A Magyarság megmentette Közép-európát a Balkán sorsától, amely a Berlini szerzödésig 1878-ig a török birodalomhoz tartozott, s amely átvette a bizánci birodalom szerepét és bebetonozta a nyugati és keleti kulturkör különbségét – a mai napig.

• A Habsburgok elleni Rákóczi szabadságharc nem csak az önrendelkezési jog és nemzeti mozgalom történelmében fontos. Rákóczi évtizedekkel a francia forradalom elött, évtizedekkel Montesquieu elött már ugyanazokat az eszméket képviselte: szabadság, egyenlöség és a demokrácia elvét és ezzel korai uttöröje a francia forradalomnak.

• Az 56-os szabadságharc ismét egy klasszikus harc volt az önrendelkezési jogért és egyben harc a totalitarizmus és kommunizmus ellen - az elsö lépés volt a kommunizmus bukásához. 56 nélkül nem lett volna 89. Nem lenne a mai Európa.

De hogy néz ki ez a mai Európa ? Élt a lehetöségekkel, amelyek adódtak a kommunizmus bukása után ? Megvalósult az az európai ház, amiröl 89-ben álmodtunk, és amelyben - Mitterand francia elnök szavai szerint – minden nép otthon fogja érezni magát ?
Nem valósult meg. Az Euróeufória után jött az Eurószklerózis, amely most komához vezetett.
Európa komoly válságban van.

Ezen a helyen olyan érzésem van, hogy el kell hogy meséljem életem egyik legnagyobb élményét Mindszenty hercegprímással kapcsolatban, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy bécsi tartózkodásának elsö születésnapi ünnepségen részt vehettem. A szentmise után a kápolna elötti szobában, a bécsi Pázmáneum II. emeletén, Mindszenty bíboros egy rövid beszédet tartott és Oswald Spengler könyvét, a „Der Untergang des Abendlandes „ A Nyugat bukását“ említette. Mindszenty nagyon lassan beszélt. És abban a pillanatban, amikor kimondta az utolsó szótagot – abban a pillanatban egy olyan erös földrengés kezdödött, amilyen Bécsben sohasem volt. Nagy zajjal, kinyíltak a gótikus oltárszárnyak, ingadozott padló mint egy hajón, nem tudtunk egyenesen állni. Lehulltak a tetöröl a cserepek és összetörtek az ott parkoló kocsik. Azt gondoltuk: „Most megtörtént“. Nem csak nekem, hanem mind a 15 jelenlévö személynek ez egy elfelejthetetlen esemény volt.

Ez egy jel volt.
Európa válságban van. Nem csak gazdasági, hanem mély identitásválságban is. Veszélyben vannak az európai értékek. Egy irányból a kegyetlen globalizáció támad, más irányból a fanatikus fundamentalisztikus iszlám. Veszélyben vannak a személyes, de a kollektív szabadságjogok is, föleg a hazához való jog.

Mi a teendö ? Újra kell egy nándorfehérvári csata ? Újra kell egy Rákóczi szabadságharc ? Újra kell egy 56-os felkelés ?

A mai veszélyek más jellegüek. Nem a katonai eröszak ellen kell harcolnunk, hanem eszmék ellen. Ez még sokkal nehezebb. Mert az ellenfél láthatatlan. Ez sokkal nehezebb, mert az ellenfél áldemokratikus formába bújik – az Egyesült Államok és Nagybritannia intö példák.
Ma nem szükséges fegyveres csatát vívni. Ami kell, az az, amit én neveznék „Szellemi honvédelmnek“ neveznék.. Szellemi honvédelemre van szükség. Védeni kell az európai értékeket a külsö támadások ellen.
De az ellenség bennünk is van : a közömbösség, az értéktelenség, az apátia, depresszió, gyávaság, félelem.
Talpra kell állnunk ismét, a történelem úgy látszik megismétlödik. Védeni kell magunkat, a Kárpát-medencei magyarságot, de egyben Európát is. Ismét védekezni kell, védeni kell az európai értékrendet mint 1456-ban, a szabadságjogokat mint 1703-ban és az önrendelkezést mint 1956-ban. Brüsszeltöl életfontosságú impulzusokat már nem lehet várni; ismét innen kell hogy jöjjön az impulzus, a történelmi tapasztalatokban gazdag Európa Közepéböl.

Nekünk van mit üzenni Európának és Európának van mit tanulnia tölünk. Az üzenet ugyanaz mint az elmúlt évszázadokban. Egy békés Európa csak a teljes és korlátlan népek szabadsága és önrendelkezési jogai alapján és az emberi méltóságot figyelembe véve lehetséges.

Van feladatunk. Mindannyiunknak. A szellemi honvédelemhez mindenkire szükség van. A szellemi honvédelemhez nem kell fegyver, de bátorság az kell.

A mai emléknap üzenete: legyünk méltóak öseinkhez, legyünk méltóak azokhoz, akikre a mai napon emlékezünk.
Legyen bátorságunk a történelemhez, legyen bátorságunk az igazsághoz, legyen bátorságunk önmagunkhoz.

Isten adja segítségét, Isten adjon eröt !
Eva Maria Barki

Időjárás
Magyarország időjárása
A részletekért klikk a képre.
 
"...így készülünk szelíd háborúra,
mindig magunkért, soha mások ellen,
sót párolunk és vásznakat szövünk,
s míg kisebbítnek lassan megnövünk!"
Dsida Jenő
Nagy Lajos Király Magánegyetem
Sms-hirdetőfal
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?