Atyai nagyapámnak csárdája volt Lajosmizse és Kecskemét határán,még az ő nagyapjától örökölte és egészen az államosításig működtette is.A régi csárda a maga idejében útszéli vendégfogadó volt.
BETYÁRVILÁG
A XIX. Században oly híres kecskeméti vásárok idelyén ez volt az állatkereskedők utolsó beszállóhelye a város előtt.Vásárt megelőző napokon ide érkeztek állataikkal,s a kupecek ivás közben már itt megkezdték az üzletkötéseket-az áldomásból pedig maga a csárda tulajdonosa is jó haszonhoz jutott.
Mivel a gyűjteményünk alapját képező anyagot nagyapám nagyapja gyűjtötte az átmenő vásározó kereskedőktől,vándorló vendégeitől,éppen ezért nem hagyhatjuk ki,hogy a csárdák világáról,a betyártörténetekről szóljunk.
Erdők szélén,utak mentén álló csárda az átutazóknak,a kereskedőknek meg a szegénylegényeknek voltak pihenőhelyei.
A legtöbb már eltűnt a múló idővel,helyüket is alig látni,emléküket gyakran csak egy-egy híres betyár életéről szóló nóta őrzi.
Nem kis diplomáciai feladat volt akkoriban csárdatulajdonosnak lenni.Ha a pandúrokkal tartott a tulajdonos,akkor a betyárokkal gyűlt meg a baja,ha pedig a betyárokhoz húzott,akkor a pandúrok üldözték ki a csárdából.
Na de kik,mik voltak a betyárok?
A „becar” perzsául legényt,zsoldost jelent.Régibb nótáinkban igazmondó a jelentése.Eredeti jelentései: foglalkozás nélküli,facér legény; nőtlen,rátarti parasztlegény (1792); disznópásztor (1807-ből); urasági cseléd,zsellér,hajóhúzó,rabló,csavargó jelentése először csak Dugovicsnál,1788-tól található.
A betyárság valósággal „intézmény” volt,Élethivatás,a maga külön „erkölcsi” törvényeivel.Lehetett is az.Az óriási pusztaságok,mocsaras lápvidékek,irdatlan erdők szinte kínálkoztak,hogy emberek falkába verődjenek,mint a vadak,társadalmat szervezzenek.Lehetővé tette ezt a rossz közigazgatás,a gyatra közrendészet.Sokan menekültek a jobbágyság elviselhetetlen terhei elől,sokakat elhajszolt-mint Berzeviczy Gergely írta- „nem ritkán igazságtalanul kiosztott büntetésekkel járó becstelenség…”
Ugyancsak ő írja,hogy „előbb 12,majd 10, azután 8 esztendőre fogdosták össze a szegény sorsú legényeket katonának,ami elől,sok legény elmenekült a pusztába,vagy az erdőbe,ott átalakult fenevaddá.”
Ilyen emberekből szerveződött a betyártársadalom.Persze,sok rosszvérű,züllött ember is keveredett ezekbe a bandákba.
„Ne bántsd a magyart”Ezt vésték a fokos fejébe.A betyárvilágnak ez az időszaka,amelyet ma már eléggé ismerünk,az 1890-es évekig zajlott le.Apai ükapám,akié a mizsei Patkó Csárda volt,személyesen tanúja volt ezen világnak,s mint mesélőkedvű nagyapa,sok-sok valós est történetét adta tovább unokájának,aki az én nagyapám volt.Kisgyermekként tőle hallottam számos betyártörténetről.
Lajosmozsén a mai napig emlegetik az öregebbek,hogy egyszer ivott vizet életében,bele is halt.Történt ugyanis,hogy György nagyapám a szőlőjében kapált egy izzasztó nyári nap alkalmával,s igen megszomjazott.A kútról húzott jéghideg vízből jócskán merített,s az „leforrázta a tüdejét”.Tüdőgyulladással ágynak is esett,s bele is halt nemsokára.Nagyanyám csak zokogott,miért nem tudott nagyapám a bor mellett megmaradni?
Mulatós kedvű csárdás volt György nagyapám,nagyanyám gyakran felrótta a számlájára,hogy elissza a csárda hasznát.Ej,ez utószor dehogy bánta volna!
A nép a betyárokat különböző csoportokra osztotta.Beszélt rabló betyárokról,gyalog betyárokról,voltak futó betyárok,lókötők és kapcabetyárok is.
A zsiványokat az különböztette meg a betyároktól,hogy okkal,ok nélkül vért ontottak,senkit nem kíméltek,emiatt mindenki gyűlölte őket.
A betyárok általában éjjel „tevékenykedtek”,nappal békés pásztoroknak mutatkoztak.
A betyároknak legfőbb gondjuk volt,szorgalmasan felügyelni,hogy a csendőrök váratlanul meg ne lepjék őket.Igen elterjedt jeladás volt a kútágas felengedése és a feltűnő pipázás is.Ez volt hivatott jelezni,csendőrök,pandúrok jelenlétét.
A betyárok nem használták a valódi nevüket.Sobri Jóska igazi neve Papp József volt.Bandájának egyik híres tagját,akit Mógor néven ismerünk,valódi nevén Nagy Jánosnak hívták.A híres nyírségi betyárt,Angyal Bandit eredetileg Onódi Andrásnak nevezték.Hozzátartozóikat nem akarták bajba keverni és eredeti nevüket gyakran még az akasztófa alatt sem árulták el.
A betyárokat olyan paraszti hősként emlegették,akik a németből gúnyt űznek,a gazdagot emberségre tanítják,a szegényt segítik.Az idegenből jött osztrák csendőrség nem ismerte az országot,nem ismerte a népet.Az üldözött betyárok állandóan félrevezették őket.Így azok alig értek el eredményeket a betyárvilág felszámolása terén.Távozásuk után csak annyi maradt róluk, „Hej csak kár volt azokért a zsandárokért,hogy elpusztultak.Kilencezren,tízévi vitézkedés után,mégiscsak megfogtak hat betyárt.”
Érdekes esetek adódtak egyébként a vármegyék merev szabályrendeleteiből és a túlzott megyei önállóságból,megnehezítve az üldözések sikerességét.
Az Orosházáról Szentesre vezető út mentén állott Lebuki Csárda olyan furfangosan épült,hogy egyik fele Békés,másik fele Csongrád megye területére esett.Mivel pedig az üldöző pandúrok engedély nélkül nem léphették át megyéjük határát,előfordult a csárdában,hogy míg a vármegye fegyveresei a „békési” felen ültek,addig a „csongrádi” oldalon a betyárok békésen iszogattak.”Szabály az szabály”,a pandúroknak tehetetlenül kellett nézniük az asztal túloldalán borozgató betyárokat.A környék népe,de főleg az érdelelt betyárok pedig jót mulattak rajta,hogy az üldözötteket éppen az üldözők rendeletei védik.Éltették,vivátozták a megye bölcs vezetőségét,hogy tartsa meg Isten továbbra is ezt a régi jó szokásukat.
A szombathelyi börtönbe-sertéssereg elhajtása miatt-került Sobri Jóskába beleszeretett az idős Benkő Lázár porkoláb fiatal felesége.A betyár ugyanis valóságos „Adonisz” volt a fiatalasszony meg formás fehérszemély,hát szerelembe estek.Gyorsan letelt az a két esztendő,Sobri Jóska talán legboldogabb két éve.
Így szól a nóta az esetről:
„Sobri Jóska mostan éli világát,
Plokolábné jól viseli dolgát,
Ölelés és csók közt telt el idelye,
Sajnálja,hogy kitelt a büntetése.”
Marasztalja tovább is őt az asszony:
Maradj itt még szerelmetes galambom,
De a törvény azt mondja,hogy elég,
Menjen,aki kitöltötte idejét!
A nyalka Sobri ruházkodásában is kivált társai,sőt a korabeli betyárvezérek közül is.Így a melledzője nagyon kivolt varrva,a dolmányán ezüst gombok,láncok fityegtek,vörös bagaria csizmát hordott.Bandája tagjai bundát viseltek,máskor meg szűrt.Mindnek muszlaprémes dolmánya,borjúbőr csizmája volt.
Savanyó Jóska az utolsó híres betyárvezér
Legkedvesebb betyártársai voltak Doma Vendel,Horváth Venczel Mihály,Czifra János,Hajdú Borzas István,Orbán János.
Nagyon jó tanyái voltak a Gyöngyösi,a Vámosi,a Billege csárda vagy az alföldi Puszta Csárda.
Volt egy cseles szokása,hogy pandúrnak öltözött és így járta az erdőket,mindenhol érdeklődve Savanyó Józsi felől.Egyszer egy erdőkerülő el is árulta neki,hogy hol található meg.No,de meg is járta!Másnap a Vámosi csárdában a magát pandúrnak kiadó Savanyó Józsi és társai meginvitálták az erdőkerülőt az asztalukhoz.Ott elvették a puskáját,a sörétet kiszedték belőle,beleszórták a borába és megitatták vele.Közben fegyvert szegeztek rá és fje felett ütésre kéazen egy baltát tartottak.Elverték,s mivel egyik lába kificamodott a fél lábán kellett táncolnia.Azután megeskették,hogy soha nem árulja el őket,majd Savanyó felfedte kilétét és kilenc darab száz forintost lebegtetett meg a szerencsétlen erdőkerülő szeme előtt.
A Keszthely című lap 1884 május 11-i számában írnak Savanyó Józsi elfogásáról a hős csendőrök felmagasztalásával.”F. hó 4-én déli 1-2 óra között lelték meg Savanyót,ki mikor a csendőröket észrevette,forgópisztolyához kapott,de azt nem használhatta,mert Grósz csendőr azonnal rávetette magát,Szopós őrmester és Papp őrvezető pedig kezét és torkát ragadták meg és a vadállati erőt kifejtő betyárt Kaszni István és Bőhm Samu csendőrökkel együtt megláncolták”.
A hely,időpont és a szereplők megfelelnek a valóságnak,csupán az elfogás módjának és körülményeinek elírásában van egy kis hiba.A rettegett betyárvezért több mint tíz évig hiába keresték,üldözték,most csendőrök csak úgy kimennek az erdőbe rávetik magukat és elfogják?Nem,nem ment ez ilyen egyszerűen.Az igazság az,hogy csellel,árulással gyűrte le a hatóság Savanyóékat,amiről az újságolvasó városi népek nem értesülhettek,ellentétben a csárdák látogatóival,ahol még sokáig emlékeztek és emlegették az én gyerekkoromban is.
Mogyorósi Imre juhászbojtárt fenyegetésekkel,és ígéretekkel rávették,hogy árulja el Savanyó rejtekhelyét és segítsen kézre keríteni.Nem merték megközelíteni,csak úgy,hogy Nárai Jancsit csellel el kellett csalni a betyár mellől,ugyanakkor a kivitt ételbe erős altatót kevertek.Így azután az öt bátor csendőr meg is kötözhette az alvó Savanyó Jóskát.Savanyónál elfogatása alkalmával egy díszesen gravírozott Lancaster és egy szép Lefauheux kétcsövű fegyver,egy tízlövetű forgópisztoly,egy kettős fedelű Remontoir ezüst óra volt.A századfordulón jó magaviselete miatt életfogytig tartó fegyházbüntetése ellenére szabadon engedték,mert megígérte,hogy régi életét többé már nem folytatja,mert kiöregedett a betyársorból.
1907. április 9-én halt meg.Az öreg betyár még halálában sem akart összeroskadni: fekete selyemkendővel a székhez kötözte a testét,azután revolverrel fejbe lőtte magát.A csárdajárók szerint „Jó ember volt az kérem,nagyon jó ember,a szegényeket nem bántotta,de nem bántott az mást sem,nem rabolt,nem gyilkolt,vér nem tapadt a kezéhez,csak szépen elkérte az uraságtól a pénzét”-mondták róla.
A Savanyó bemegy az erdőbe,
Le-lepihen az erdőnek szélére,
Odavárja búbánatos babáját.
Ott öleli kedvére a Mariskát.
Büdös betyár hol szerzi avacsorát,
Zöld erdőben süti a szalonnát,
Falevélre csepegteti a zsírját,
Avval keni fekete göndör haját.
A Savanyó hamuszín subája,
Elakadt a cserfabokor ágába,
Cserfabokor ereszd el a subámat,
Ha úré vagy,ha paraszté,leváglak.
A korlátozott terjedelem folytán ilyen rövidke ízelítőre futotta a betyárvilágból.
Befejezésül szeretném még megosztani néhány gondolatomat a kedves olvasóval.A hagyományok-ha nem ápolják-elhalványodnak,elhalnak,végül teljesen kivesznek.A hagyománynak folytonosságra van szüksége.A folytonosság élteti.A hagyományőrzés a családban kezdődik.Tanítsunk a gyerekeinknek népi mondókákat,találós kérdéseket,népdalokat.És meséljünk.
Gábor György
AJÁNLOM AZ OLDALT
