vitéz Siklósi András
Az én Krisztusom
(Keresztény nemzettestvéreimnek)
Holtodban is újra megfeszítenek
káromolnak kigúnyolnak és elűznek
Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy
Városi templomok mélyén
néptelen hegyi falukban
vagy útszéli árkok mentén
minket vársz rendületlenül
Rozsdás pléh-arccal szenvedsz
csonka kő-arccal kínlódsz
szúrágta fa-arccal sóhajtasz
kárhozatba bukó híveidért
Elhagytak elfordultak tőled
akikért mindent föláldoztál
s akikért megjártad a poklot
Testedet hideg eső marja
metsző viharos szél tépi
vagy barbárok döntenek porba
Kereszted elvásik lassan
s fogai közt megőröl az idő
Szeretlek Vágyódom rád mindig
Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet
Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon
Gyógyítsd be őrjítő harci sebeim
Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem
vedd el bűneimet fékezd meg gyilkos álmaim
Botló lépteimet tereld jó irányba
védj meg a rontástól s irigyeim dühétől
Taníts küzdeni és igazul élni
Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr
jöjj közénk ismét
Segíts üldözött széthulló népemen
ne tűrd hogy hazám latrok kezére jusson
Tisztítsd meg bemocskolt hírünket
szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból
s a szolgaság gerincroppantó jármából
Oszlasd szét a hazugság fojtogató bűzét
tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét
Sújts le vérszívó kufárainkra
kergesd el a Sátán tomboló démonait
Hozz boldogságot adj lelki békét
ments meg az értelmetlen szenvedéstől
s ültesd szívünkbe a győzelem reményét
Vezesd a magyart örök üdvösségre
és emeld mennyei fénybe
haldokló irgalmas Jézusom
****************************************
Böjti fohász
Alszik alszik szinte minden
halálos zord néma csendben
Bár közeleg jön a húsvét
tombol a tél támad ismét
Erdő mező csonttá dermed
növény állat pusztul szenved
Hófúvásban jégben élünk
egyre fogyunk s hull a vérünk
Temetőben ifjúságunk
a szakadék szélén állunk
nyakunkon a hóhér bárdja
süllyedünk az éjszakába
Csak a zsarnok vasárnapol
s bennünket a sárba tipor
Ébredj ember ébredj élet
ébredj gyönyörű természet
Süss fel nap süss perzselj hétrét
tündököljön föl a húsvét
Engedd Isten hogy a néped
hittel zengje dicsőséged
Add vissza elrabolt álmunk
évezredes szabadságunk
Idegen ne bántson minket
ne fossza ki a földünket
ne alázzon ne védjen meg
ne szeressen s ne öljön meg
"Testvérre" nincs több szükségünk
söpörd ki az ellenségünk
sújts le tigrisre cápára
taposs rá a viperára
Elég volt a vereségből
gyalázatból rettegésből
Meguntuk a börtönt bitót
a sok férget rongy besúgót
Elég volt a szolgaságból
rombolásból és romlásból
Esedezve kérve kérünk
engedj újra szépen élnünk
Adj hazánknak tisztességet
bort búzát és békességet
méltó népet és virágzót
förgetegben is megállót
Fordítsd felénk derűs orcád
Tavaszodj ki Magyarország
************************************
Hazatérés előtt
(Őseink a sztyeppén)
Tombol a fagy bömböl a szél
torlódva dermed a hullám
Mint néma holt
hideg a hold
hóvihar söpör a pusztán
Reszket a fény
a sztyepp jegén
bomlik hasad a jurta
Dőlnek a fák
mint a bakák
hörögve buknak a hóba
A tűz sápad
farkas támad
csillagok hullnak a tóba
Üvölt a tél
vijjog a szél
havat szór szemünkbe szánkba
Égszakadás
vad nyihogás
megfagynak lovaink állva
Mi lesz velünk
mind elveszünk
hófalba jégtömbbe zárva
Bölcs Napkirály segíts nekünk
ne érjünk ilyen véget
Hős eleink
isteneink
szűnjön a szörnyű végzet
Pereg a dob dübög a dob
eszünk veszejtve verjük
Sok névtelen halottunkat
megszámolni se merjük
Kegyetlen szél
zord gyilkos tél
hogy gyűlölünk és félünk
Hordd el magad
s minden hadad
ne pusztítsd el a népünk
Ha alábbhagysz útra kelünk
szilaj vezérünk Álmos
Dús földeket jobb legelőt
ígért a legfőbb táltos
Jön még tavasz
s nem lesz panasz
erősek vagyunk bátrak
Olvad a jég serken a fű
illata kél a fáknak
Elfut a tél
ífjul a vén
új haza vár ránk gazdag
Éled a kedv nő a remény
föl magyarok nyugatnak
Megjelent a TÁROGATÓ
2007. január-februári és március-áprilisi számába
************************************
Győzni fogunk
(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)
Zord vihar dúl remeg a föld
jég veri a magyar mezőt
Az aranyló búzaszemek
érett gyöngye sárba pereg
Kertünkben a liliomot
megfojtják a hitvány gyomok
Termőfáink elsorvadnak
gyümölcseink megrohadnak
Megmérgezve folyónk tavunk
a kíntól majd megfulladunk
Hős nemzetünk megtört beteg
ki szól érte ki menti meg
Virágzik a lopás csalás
a hazugság és besúgás
Gyermekeink nem születnek
falvaink kiüresednek
Tengődünk csak nem is élünk
félő hogy végleg elvérzünk
Mért kellene sírba mennünk
s miért békében elvesznünk
Nem tűrhetjük a rombolást
állítsuk meg a pusztulást
Kiáltsunk egy szörnyű nagyot
söpörjük el a zsarnokot
Tépjük szét a rabláncokat
döntsük le a bálványokat
Kötözzük be népünk sebét
s tegyük jobbá az életét
Ma még kivert senkik vagyunk
de nő erőnk s akaratunk
Égig lobog bennünk a láng
fényes hajnal virrad reánk
Kitárjuk mind karunk szívünk
állj közénk és harcolj velünk
Jöhet bármi veszedelem
csak a hazánk szabad legyen
Vegyük vissza ősi jussunk
ellenségtől meg ne fussunk
Ha vállaljuk a küzdelmet
az Isten is megvéd minket
Mindenképpen győzni fogunk
s holtunkból is föltámadunk
Kárpátország árva népe
jogot nyert az üdvösségre
Turul induló
Szállj szállj sólyommadár
röpülj föl az égre
vess életet s boldogságot
a romlás helyébe
Jöjj közénk vigyázz ránk
emelj fénybe minket
Jézus király igazsága
gyógyítsa lelkünket
Tündöklő szent Turul
hitünk ős-jelképe
szétroncsolt Kárpát-hazánkat
forraszd új egységbe
Add vissza jussunkat
s elillant reményünk
mosd tisztára vértől szennytől
minden nemzetségünk
Isten-küldte Turul
mutasd meg hatalmad
hozz békét és szabadságot
az összes magyarnak
********************************
Játékok
télen hóban toporogni
nyáron réten rikoltozni
csillagfényből csokrot szedni
vadvirágból mézet venni
tiszta tóban mosakodni
lángok közepén lobogni
telt asztalhoz telepedni
hűvös ágyra heveredni
hordók hátán részegedni
szerelemtől szédelegni
boldogságot birtokolni
bánatot bajt félredobni
szemből könnyet kitörölni
rozsdás rács mögül kitörni
barlangokban barangolni
szelek szárnyán lovagolni
déli napnál delejezni
fellegekkel feleselni
farkasokkal fogasodni
zászlót büszkén bontogatni
véreinkért verekedni
tiszta hittel harangozni
szabad szívvel rohamozni
messzi csúcsra magasodni
mindig embernek maradni
*****************************************
Kegyetlen Párizs
Hiába riszálod magad
hiába csillogsz-villogsz
hiába ölelsz polip-karjaiddal
nem érdekelsz nem esem hasra tőled
Számomra nem vagy a fény városa
sem Ady vagy Illyés bódító menedéke
Nekem a Szajna az alvilág folyója
karcsú hídjaid hanyatt dőlt kurtizánok
csipkés tornyaid faragott tilalomfák
édes illatod rothadó csatornabűz
virágos parkjaid gyászos temetőkertek
Nem vonzanak zsúfolt utcáid híres mulatóid
pazar festményeid szobraid s palotáid
Hidegen hagynak csábító kincseid
idegenek bohém gondtalan lakóid
megvetem hamis forradalmad
Nem hat meg talmi ragyogásod
összes praktikád lepereg rólam
Nekem egy fortyogó trópusi mocsár vagy
honrablók vára szatírok bűntanyája
pestises bordély rettegett viperafészek
Gyűlöllek Párizs
hazám megrontója fajtám gyilkosa
Tántorgok benned mint a részeg
utálom minden porcikádat
kitépem gőgös Tigris*-bajszod
s leköpöm álnok arcodat
A hazugság rideg fővárosa vagy
Európa körbenyalt alfele
a pokol megkövült hányadéka
a barbárság és gyalázat metropolisza
Maga a halál vagy népem koporsója
villámló hentesbárd reccsenő bitó sikoltó guillotine
Megátkozlak Párizs
fulladj meg égj porig
dőlj össze süllyedj el örökre
magyarok vérivó hóhéra
te szívtelen Versailles te szörnyű Trianon
(* Clemenceau gúnyneve)
******************************************
Gyilkosaink ellen
Még dőzsöl a zsarnok zabál és iszik
Vérünkben áztatja szennyes mancsait
s javainkban dúskál Sandán vigyorog
Bilincsbe vert lelkünk némán háborog
Elpusztítanak hogyha nem vigyázunk
széttépik jövőnket s meglopják álmunk
Vissza kell térnünk őseink hitéhez
gyökereinkhez s az éltető Fényhez
Micsoda sors az amit nekünk szántak
pribékjei a rettentő Sátánnak?
Elég a nyomorból nem tűrünk tovább
Mától hóhéraink hordjanak igát
mert mi itthon vagyunk ez a mi hazánk
édes szülőföldünk ölelő anyánk
Eljött a mi időnk Bár nincs fegyverünk
végre eltiprónk szemébe nézhetünk
Rongyosok vitézek ne aludjatok
veszély fenyegeti szabadságotok
Nem bocsáthatunk meg nincs több szeretet
Isten se véd meg egy puhány nemzetet
Előre halálig Nincs mit vesztenünk
csak ha bátran küzdünk akkor győzhetünk
Tüzes magyarok rontsunk a gonoszra
űzzük innen el vagy fojtsuk a porba
Kiáltás szilveszter éjszakáján
Csodát remélve ebsorsunk ketrecében
igyunk egy kortyot a bátorság borából
Őrködj ne aludj elárult beteg népem
és ne rettegj soha a halál csókjától
|
Csodát remélve ebsorsunk ketrecében
igyunk egy kortyot a bátorság borából
Őrködj ne aludj elárult beteg népem
és ne rettegj soha a halál csókjától
Otthonunk hazánk maholnap összeroskad
s bitangmód éhbérért robotolunk magunk
Vérünk és jövőnk áldozzuk gyilkosoknak
s míg ők tobzódnak mi bénultan hallgatunk
Millió szív dobol riadót testvérek
Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra
Daliás lelkünkben szülessen új ének:
váltson meg a világ legszebb forradalma
Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet
Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre
Győzzünk le űzzünk el minden ellenséget
s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre
Jöjj el szabadság lázadók üdvössége
*****************************
Megkínzott Magyarország
Megnyomorított test
gyógyíthatatlan lélek
Elszürkített ünnepek
megtagadott jelképek
meghamisított múlt
kiirtott emlékezet
Senkiházi urak
talpnyalók és rabszolgák
Süketek vakok
elnémított szószólók
börtönbe csukott
vezérnek valók
Írások elkobozva
kincsek pincékbe dugva
szobrok ledöntve s összezúzva
Költők gúzsba kötve
lázadók Dózsa-trónon
hősök tömegsírban
Aszályok
árvíz
jégtől tönkrevert mezők
gyökerestől kitépett fák
Dögkeselyűk
éhség
kegyetlen pusztítás
Kifosztott milliók
borba fojtott álmok
vergődő szárnyalás
Sajtócsászárok
ránk szabadított bankok
álnok köztársaság
Szétvert középosztály
kibírhatatlan terhek
céltalan dühöngés
Elvtársi jólét
vérengző kormányok
zsidó s cigány Paradicsom
Szétkergetett családok
elhagyott öregek
ízekre vagdalt magzatok
Elzüllesztett nép
megsemmisített erkölcs
megbénított iskolák
Csillagrohadás
Elhamvadt szeretet
szénfekete sötétség
hazug ideálok
pokoli gonoszság
Önsorsrontás
külföldre menekülés
öngyilkossági mámor
Kitüntetett hóhérok
magasztalt árulók
óriássá tett törpék
Fizetett naplopók
tolvaj idegenek
Sárkánylakodalom
Halálhoz való jog
zsivány- és rablótörvény
kirakat-demokrácia
Árokba lőtt ország
Földünkre éhező
ostoba szomszédok
gátlástalan őrült honfoglalók
Romba dőlt városok
sivár üres falvak
„túlnépesedett” temetők
Örökös sarki tél
belső tatárdúlás
újszülött Trianon
Megmérgezett élet
reménytelen jövő
megölt föltámadás
*****************************
Rendőrterror
(2006.okt.23.fájó emlékére)
A vadállat csak szükségből öl
Ti viszont kéjjel gyűlölködve
Vipera könnygáz páncélököl-
így jó a nép:félholtra verve
Talpig fegyverben állig pajzsban
rontottatok ránk ti rongy ebek
Hiába rítt a sok ártatlan
mert reccsent a csont s vérzett a seb
(A bűnözők szabadon járnak
Ellenük egy lépést se tesztek
Könnyedén szétlopják hazánkat
míg velünk telnek meg a sittek)
Ávós csőcselék gaz pribékek
zsarnok szolgái korrupt zsaruk
Fajtánk helyett idegent védtek
ezért lelketek pokolra jut
Pöffeszkedtek sátáni gőggel-
inkább fussatok s reszkessetek
Ha a nemzet dühében fölkel
senki se óvhat benneteket
***********************************
Riadó
Hány szörnyű évtized törte szívünk össze
s gyilkolt rabolt minket mennyi gonosz törpe
Leterítve fekszik szinte egész népünk
s mikor ütnünk kéne még szólni is félünk
Régi dicsőségünk vitézségünk porban
őseink aggódnak fönt a csillagokban
Elvesztettünk mindent amit ők szereztek
hitvány szolgák lettünk gyalázatos nemzet
Maroknyi hazafi küzd az ellenséggel
védi szülőföldjét s harcol puszta kézzel
A többség csak kushad cselekedni nem mer -
hitehagyott magyar tán már nem is ember
Igazság szabadság boldogság reménység -
föl se tudja fogni egy ilyen korcs népség
Úgy éri a halál hogy nem is élt semmit
súlyos nyomorában nem érzi a vesztit
Vérünk szívja megnyúz elpusztít a zsarnok
Meddig tűritek még ugyan mit akartok
Ébredj mély álmodból istenverte csorda
rázd le rút tetveid s kergesd a pokolba
***********************************
Harc
(Szentmihályi Szabó Péternek,
a "Térdre magyar!" írójának)
Lehetnék vidám büszke is talán
mert ilyen áldott csodás a hazám
Enyém Budapest enyém a Tisza
enyém minden rög falu és tanya
a sok tarka rét erdő és berek
templomok gyárak barlangok vizek
kincses Erdély s a zordon Felvidék
ahol még zengnek bús magyar igék
Hazám szívébe tart minden utam
mérem az időt s nézem hogy rohan
Nincsen bár semmim mégis úr vagyok
százszor gazdagabb mint a gazdagok
Lelkemben zsongnak porló őseim
vezetnek óvnak s írják verseim
Játszom a széllel csillagot szedek
körültáncolnak baráti szívek
A lenti sárból fölfelé török
csupán a fény vonz csak ami örök
Így élek néha máskor bús vagyok
mert szenvedő népemre gondolok
Fojtogat mar a tömérdek panasz
s érzem hogy nincs rá semmilyen vigasz
Minden nap új veszedelmet hoz ránk
kínlódik nyög egész Magyarország
Fejünk fölül eladják a házat
kiröhögnek durván megaláznak
A világban hitelünket rontják
bemocskolnak jövőnket rabolják
Nem sajnálnak nem kímélnek senkit
le akarnak igázni mindenkit
Ki akarnak semmizni bennünket
el akarják foglalni földünket
Nemzetközivé akarnak tenni
ki akarnak hazánkból kergetni
Így tervezik Azért mégse lesz így
ez a vidék mindig magyar lesz itt
Bármit tesznek bárhogy mesterkednek
sose tudnak eltiporni minket
Fölkészülünk minden vad veszélyre
nem esünk a gazok előtt térdre
Nem hátrálunk Fölvesszük a harcot
Nem viselünk el már több kudarcot
Isten velünk van Együtt küzd velünk
Legyőzöttekből győztesek leszünk
*********************************
Szent Lászlóhoz
Tán sehol se volt ekkora vitéz
Ilyen fenséges győzelmes király
Hited sugárzik erőd megigéz
Lelked a mennyből gyakran visszaszáll
Reményt hozol védsz ma is bennünket
Éles bárdod hóhérainkba vág
Szívünkbe bújsz fölszítod tüzünket
S vérünkben vágtatsz hét határon át
Nem pihenhetsz amíg magyar néped
Rablók tiporják pribékek verik
Vezess minket Ősi tekintélyed
S érckarod nélkül hazánk elveszik
Kiálts harcolj és imádkozz értünk
Hogy ne sújtson vész ne rontson métely
Ha velünk vagy semmitől se félünk
Megbirkózunk minden ellenséggel
Dicső táltos hős bajnokunk László
Űzd a gonoszt s mi bátran követünk
Te égi láng te szentséges zászló
Szabadíts föl Mentsd meg az életünk
|