Zas Lóránt II.
52 ÉVVEL EZELŐTT
KARÁCSONY
Ma van karácsony és én álmodom,
és álmom útját fel nem foghatom,
oly távol száll és oly magasra hág,
röptét követve tárul a világ.
Enyészet útja, im, követlek én,
idézve régen-holtak tetemét.
Itt vitéz Spárta és csonthalmaza,
ott büszke Athén megdőlt oszlopa,
amott Krőzusok kincse mint hever,
s Atlantisz romja kéklő tengeren.
Emitt Traján, kezében hatalom,
Cézár szivébe Brútusz tőre ront,
szfinksz-arcok bűvös álma integet,
és százezernyi szolga hord hegyet.
Ti is, dicső és öldöklő sasok,
az anyaföld porába hullotok,
germán hadak harcméne hogy nyerit,
s Atilla kardja űzi ellenit.
Kárpát ölében szittya nyil suhog,
és száz turul száll, tömött hadsorok.
Alpár vezér bont majdan lobogót,
vérbosszú lángol, idéz Thonuzót,
bakó suhint, "pogányok" napja száll,
kereszt dicső, s ha nem, úgy a halál.
Rabló nyilát zúgatja vad tatár,
hogy omló vértől sikos a határ,
Dzsingisz patái fél világon át
üszköt, romot és csecs-szopók jaját...
Bizánc mögött új hadsor árja kél,
és új sirhalmok Mohács mezején.
Letört vitézek, büszke daliák,
szülőtök átka egekre kiált.
Nem volt elég a jaj, a könny, a vér,
nem volt elég nekünk a szenvedés ?
Mindenhol vérfolyam és pusztulás,
diadalt ülve csak a nagy kaszás.
Holt-tetemek és fehér koponyák.
Mivé lettél és mivé lész, világ ?
Hol hát ama szent, ősi szeretet,
mi testvérnéppé formál titeket ?
Karácsony üdve, im, leáldozott,
közénk csak bút meg bánatot hozott.
Ahogy medrében a szilaj folyam,
vesztébe a világ ma úgy rohan.
Egymásra, kard helyett, ma emberek
gyilkos vágyakkal űznek felleget.
A szent tanokból volna épp elég,
s helyébe más is véd'ni emberét.
De mindegy az, hogy mivel és hogyan,
az eszme egy, akárhol is fogan.
Hogy kereszt küldi el-e majd fiát,
vagy ember az, ki megvált majd, világ ?
Válassz magadnak bálványt, hogyha kell,
Isten uradnak lelkedben emelj,
vagy légy, ember, saját parancsolód,
feszits keresztre minden földi jót,
tiporj lábaddal megszentelt fekélyt,
vagy égi fénnyel óvd a földi éjt,
bárhol keress vezérlő csillagot,
Istent, valót, vagy messzi holnapot,
szivedben kőoltárod egy legyen :
a földi léthez épp csak béke kell !
Béke suhanjon, mint angyalsereg,
azon a nagy, szent Jézus-éjjelen !
Deritsen fátyla aggot, szenvedőt,
kéz kézt ragadjon szent szine előtt,
pusztuljon ármány, iga és erő,
bálvány omoljon, földi isten Ő,
betelt uralma, a mennyből leszállt,
babér övezze sápadt homlokát !
Országa föld, lakói emberek,
és trónusánál himnuszt zengenek.
Himnuszt Neked, s a béke tündököl
a nagyvilágon és minden rögön.
Zas Lóránt
-- Bia, 1955. --
*********************************************************
Ne féljetek
(ELLENÁLLÓKNAK --
Magyarországon és a nagyvilágon)
Ne féljetek ti satnya ágak.
Az égig érő fényes fának
törzséről a jég leválhat.
Ne suttogjátok, hogy megárad
a hegyről a hó. Madárnak,
őznek és bogárnak szava szállhat.
Ne higgyétek, hogy a világnak
rendje a fejsze, és kivághat
mindent, aki a kőre állhat.
****************************************************
ELMERÜLNI
Elmerülni a fehér hóban,
csillagot lesni, ahol tó van,
utat találni rengetegben,
szemekbe látni : meg se rebben,
árnyékba menni, mikor éget,
közelről nézni messzeséget,
hinni abban, ami még nincsen,
hazát találni itt lent, itt lent,
dalolni úgy is, mikor ütnek,
hinni a szóban: ünnep, ünnep,
térdre rogyni, ha fényességes
égi jel jön, a világ véges,
megkérdezni, hogy lesz-e holnap:
a harang kong, a harang konghat.
-- Kalifornia, 2008. jan. 29. --
*****************************************************
Elég volt
Elég volt az, hogy a falatnak
az ize rossz, és nem is adnak.
Elég volt az, hogy mende-monda
amit hirdet sokszáz bolond ma.
Elég volt az, hogy meg se hallgat
akinek mi adtunk hatalmat.
Elég volt az, hogy szegény népet
hülyit, aki gazdag pecér lett.
Elég volt az, hogy nyálas senkik
lehetnek górék: "yenkik, yenkik".
Elég volt az, hogy ha meglőnek
a száraz föld lesz szemfedőnek.
Elég volt az, hogy mára másnak
árulják ki teljes hazánkat.
ELÉG VOLT!
-- Kalifornia, 2008. febr. 1. --
****************************************************
ELHIGGYÜK-E
(Fodor Andrásnak)
Elhiggyük-e, hogy lesz majd holnap,
ha mindent sorban letarolnak?
Pingáljunk-e gyönyörű képet,
ha erdő és fű már felégett?
Menjünk-e ki az utcasarkra,
ha szólni szánk lett letapasztva?
Irjunk-e verset, cikket, prózát,
ha nincs aki olvasni jól lát?
Harcoljunk-e, ha nics már fegyver,
és ember sincs olyan, ki felkel?
Álmodjuk-e hazát és fényt is,
ha ránkszakad az ég és ég is?
Imádkozzunk, ha oltár mellett
sakter és sátán oszt kegyelmet?
-- Kalifornia, 2008. febr. 3. --
***************************************
A HASRAFEKTETETTEK
(In memoriam 1956)
A hasrafektetettek szólnak,
üzennek hóhérnak, pokolnak:
im, kátránypapirban a testünk,
felkelünk akkor is, ha estünk,
nem égzengéssel és imával,
hanem hitünk, szivünk, a szánk vall.
Mert összetörhetsz húst és csontot,
verhetsz vasba, gúnyolhatsz hont ott,
mi visszajárunk és a kertek
lánggal lobognak majd: elvesztek.
Özönviz is lesz, és a bárka
nem vesz fel titeket. Hiába
szántok bűnt és kértek kegyelmet:
vihar arat, aki szelet vet.
-- Kalifornia, 2008. febr. 3. --
**************************************
TE, ISTEN
(Ima győzelemért)
Te, Isten, magyaroké, aki világolsz,
és aki bünteted néped Koppány óta
szakadatlan, tudjuk, hogy a felnégyeltek,
kerékbetörtek, az akasztottak átka
az, ami minket megalázott sokszor és
bilincseket rakott kezeinkre. Sebre
gyógyirt, bánatra borogatást adjál, mert
alélünk és gonoszaink múlatnak a
bennünket körbefogó szekértáborok
árnyékában, ahol dőzsölnek és velünk
végső csatában leszámolni élezik
csatabárdjaikat. Urunk, a magyarok
nyilait vidd felhőidbe, eressz rájuk
acélos záport, hogy porba omoljanak
immár!
-- Kalifornia, 2008. febr. 3. --
****************************************************
NEM KOPPÁNYT
(In memoriam Lajdi Tamás)
Nem Koppányt siratom, hanem
a harci kedvet, a kopját
siratom, a tegezt, a lándzsát,
a harci mént, hogy mindenért
és mindenkinek megfeleljek,
hogy dédapámmal és unokámmal
ott legyek Mohácsnál, Majténynál,
Világosnál, Visegrádnál,
a Bánátban és Bácskában,
ahol csak csatánk van,
és magammal rántsam a
törököt Nándorfehérvár
bástyájáról a halálba,
hogy Zrínyivel haljak vad-
kantól és cselszövéstől,
amelytől annyiszor haltak
eleink átkot hörögve
a császárra. Nem Koppányt
siratom, világtájakra
vágott testéből vér szivárog,
Jézusunk Ő, megfeszítettetett, fel-
négyeltetett: Trianon-előtti
tálca, László feje, Dózsa trónja,
pernyébe fúlt forradalmaink
szalmalángja, haduraink:
Emese, Álmos, Árpád nem
nemzettetek elég gyermeket
a világra. Nem Koppányt
siratom, hanem az almafákat,
bozótjainkat, cserjéseinket,
fűzfáinkat, fenyveseinket
és tölgyeinket, szél ha támad,
parazsat, pattogó szikrát,
palánkba harapó duhaj lángot,
Koppány seregét siratom:
Bornemissza Gergőt, Esze Tamást,
Bercsényit, Bemet, a pesti srácot,
aki csatázott. Nem Koppányt
siratom, hanem az orosz
hómezőbe vesztet, a bakó
Bogártól felhúzottat, meg-
gyalázott asszonyainkat,
sírokat, a keresztet.
Álmainkat siratom,
regéinket, a meséket,
Fanyűvő Jánost siratom,
Árgyélust, Tündér Ilonát,
az egri nőket, igriceinket
siratom, táltosainkat,
Prohászkát, Apor Vilmost, a
féllábú Jánost: húsunkból
és vérünkből még eposz
nőhet. Nem Koppányt siratom,
Hanem a tartást, a mindent
kimondó szót, az esküt, ami
köttet. Nem Koppányt siratom:
magamért ejtek könnyet.
***************************************
MARADNAK
(Társaimnak a végeken)
Maradnak ott, ahol kikelnek
a magok, ahol temetőik
is kertek. Maradnak irásnak,
tettnek. Maradnak akkor is, ha
űznek, ha házaikra csóvát
vetnek tűznek, ha gúnyolódnak,
ütnek. Maradnak virágnak és
fának, ahol a kopjafáik
és keresztjeik állnak, ahol
bölcső ringat új nemzedéket.
Nem mennek el majd. MARADNAK ott:
kacagnak, énekelnek. ÉLNEK.
-- Kalifornia, 2008. febr. 9. --
****************************************************
Hogy Orbán
Hogy Orbán felmagasztalódik,
Soros barátunk pénze éltet.
Majmot csinálnak, pingált képet:
bálványt a népnek.
A balsors persze téphet, téphet.
A királyfi ruhája látszat.
Az asztal kerek és a tálat
kinálják szolgák.
Hát mondd: mennyi a semmi és a
bánat?
Aki az ország-élre állhat
lyukat beszélhet a plebsz hasába?!
**************************************************
A BOHÓC
(Szürrealista tájkép)
A bohóc bohócot etet.
Fogatatlan medvék és ebek.
Megélnek-e majd két telet ?
Zokogni, kacagni még lehet.
Szenny és bélsár és vizelet.
Viszem a vödröt. Sir, nevet.
Lesz-e már rózsa, kikelet ?
Vérező havon át sielek.
-- Kalifornia, 2008. febr. 20. --
*************************************
A SZABAD SZÓ
("Gyűlöletbeszéd?!")
A szabad szó már megszűnőben,
bűntett a bűn az ősi bűnben.
A gyűlölet most onnan indul,
ahol bilincset raktak ránk is
kinul. Ahol lemosni nincsen
mentség, ott még a gonosz fennkölt
fenség. Akik ütöttek, akasztottak,
szeretni kell tettét azoknak.
Hogy vörösből ma kékre fessék,
gyártani kell a törvényt: tessék!
Csókolni kell a hitvány talpát,
aki fejünkre szórhat szalmát.
De ha egyszer, mégegyszer támad
véres vihar. Ki menti meg majd
a fel-fel lángoló favárat?
-- Kalifornia, 2008. febr. 19. --
***************************************
MEGUNDORODNI
(Hőbörgőknek)
Megundorodni mindentől. A mától.
Attól, aki gyűlölettel rád szól.
A fennkölten kimondott trágár szavaktól.
Attól, aki feltételezi önmagáról,
hogy mattol. Olyan ő, mint a sarokba
szoritott állat. Reszket, de még vicsorit,
hogy talán elmenekül, ha támad.
Regényt is kellene irni róla újból:
hat nyelven beszél, a lova Dulcineáját
viszi a hóba. A szélmalom előtt
megtorpan és megfutamodik: hóka.
Ilyen ő, nagy szavak, don-ki-hót-e-i álmok.
Sancho Panzája nemesebb volt, mert látott.
-- Kalifornia, 2008. febr. 17. --
***************************************************
KÉNYSZERIT VALAMI
(Czékus Jóbnak)
Kényszerit valami, hogy a sirnak
herderi jövendöléséről is irjak,
hogy félelmeimből felidézzem a
számost, NEMZETHALÁLT, amit megjósolt,
és amitől lehangolt vagyok már most.
Mert fenyeget a rémség, hogy nem leszek
én sem, és van-e kiút, remény még !?
Nem tudom. Csak azt tudom, hogy amig
élek, sziklákat görgetek, Sziszifusz
szorgoskodását viszem példaként
elétek. Ha felkelek reggel, azért
kiabálok, hogy a játék különös
útvesztőiben egy biztos pontra
találnék, ahonnan elindulhatnék
újból és mennék. Az óperenciás
partokon lesz harcos és lesz fenség.
Lesz ima és lesz táltos. Lobogók
lobognak, a turul szálldos. Mert nem
lehet azoknak vége, akik évezredeken
át lázadtak és menekültek, és
szeliden néztek gyermekeik szemébe.
Én hiszem azt, hogy feltámadás jön és
beköszönt a béke. Az aranyló kor
közeleg. A NAPKÜLLŐ felfut az égre.
****************************************************
Táltosének
(In memoriam Mécs László)
Az idegenség,az izmokat lázitó
téboly,a nem-volt és nem-lesz
egyetértés a földdel,hogy emlőnek
emeljed a porból kiszakadtat,
a kövek között búvót,patakokban
megmeritett eleiddel a sorsot.
Lélegezzél! Indának hajitottad
a messzehangzót,paripának a
táltosok könyörgését,a holdat,
akik szemeikkel vernek és
igazitanak a távolból.Zengő
szavaikban az élet,a feltámasztás
genezise,az érthetetlen.Grádicsok
és hegyiutak panaszával,
himnuszaikban a visszatérők
és eltávozottak,himnuszaikban
a vetések és a szénaboglyak.
Áldást osztanak a fapalánkok,
esőt érlel a felleg,bársonyos
esőt harmadnapra.Dicsérjed
a fáradtat,aki csontos
vágyakozását adta a fiaknak
örökül,gabalyodjon,görögjön,
sokasodjon,izlelem.Soha-
látott évek és énekek
terelője,sziklákat hegyekké
emelő,Te.Most tudom,hogy
naggyá akaratodban emelkedik
ez a náp:Jézusaiban áldott,
Máriáiban asszonnyá érlelt,
cselekedeteiben fennen-hangzó
emberek közössége,NEMZET.
***************************************************
Gázában élek
Gázában élek,lebombázták a
házam,véres húscafat lett feleségem,
két gyermekem is szürke füstfelhő
már az égen.A gyilkosok vigadnak,
a világ mással törődik.Az elnök
önmagán könnyít a Potomacnál:
muníciót és pénzt küld Izraelbe.
Menekülnék,de körülvettek tankokkal.
Fekve nézem a napot és imádkozom:
az ég roppantaná kárpitját ezekre!
Nehéz azoknak,akiknek joga nincs,
akik rabszolgaként csak csontot kapnak
és rácsot,akiknek földjét ellopták,
és véreznek.A halál ott naponta
tizedeli soraikat.Tehát tovább
harcolok és kiabálok!
***************************************************
JÓ ÜLNI MOST
(Fehér-házi intermezzó)
Jó ülni most a csendben,
a szemünk meg se rebben.
A Nap rásüt a virágra,
méh köröz, a szamár is iázna.
Nincs füstköd, az eper érik,
a fán gerlepár késziti fészkit.
Nem hallatszik rakéta-robaj vagy lárma,
Irak messze van, a bomba vár ma.
Olajért nem adnak már kegyelmet,
az afgán hegyekben zsoldosok menetelnek.
Ami a miénk volt, az már a másé,
a pápa beszél: ájtatos parádé.
Fehér stóla és fekete székek,
az elnök kiporciózza az ebédet.
Születésnap, a lemészároltak napja,
azoké, akiknek nincsen anyja és apja.
Azoké, akikre ma még lőnek,
akiknek jó lesz a csillagos és sávos zászló
takarónak meg szemfedőnek.
-- Tavaszvölgy tava, 2008. ápr. 19.
***************************************************
A törvény
(Tárgyalás után)
„A törvény törvény,és mi vagyunk a
svihákok,talárban,vagy talár nélkül,
ha vétkeztek,vagy váltok.Mi birtokoljuk
a hatalmat,az államfő és a parlament
helyett mi döntünk,ha azok mást akarnak.
Nem választanak minket,hanem ki-
jelölnek.A jelölő számára mi szabjuk
az inget.Tisztségünk örökös,és ha
néha hibázunk,ártatlanokat is
kivégeznek és börtönben tartanak:
semmi ez nálunk.Ülünk abban a nagy
támlás székben.Van,aki beszélhet
előttünk,van,aki mégsem.Kezet rázunk
a minket legjobban lefizető ügyféllel,
a kötelező titoktartás nem
teheti nyilvánossá,hogy a perbe fogott
markunkat keni,vagy csak térdel.Bírák
vagyunk,törvények feletti vigécek,
azaz SVIHÁKOK.A törvényeket mi
hozzuk és mi is alkalmazzuk.Ti pedig
menjetek a pokolba,ha kiabáltok!”
*****************************************************
NE ENGEDJ
Ne engedj soha annak,
aki hátadba szúr és vallat.
Az Abu Ghraib börtöne véges,
és GUANTANAMO is szemét lesz,
amikor a csendből zaj lesz, és már-már
az Apokalipszis lova lép a járdán.
Ahogy foszlanak képek és bokrok,
a hasbeszélő búcsúja kong ott.
Mert eltünnek akkor az árnyak,
a tankok taposta föld kalászt ad,
és integetnek felülről felhők:
megfogant, megszületett és felnőtt.
Korkovádó igy néz a szemekbe.
A viz csillog. Az őrt-álló lehetsz te.
-- Washington D.C., 2007. szept.21. --
***************************************************************
Várom
Várom a nyárutókat,
a csendben aratókat,
a szőlő szedő nénit,
aki majd mustot készít,
gyermekeket az utcán,
a rájuk szólót:fuss ám,
az iskolában könyvet,
hogy tanuljanak többet,
a színpompázó fákat,
csikót,sebesen vágtat,
a készülő madárkát,
repül,hegyeken átvág,
mezőn a rőzselángot,
férfit,aki már szánt ott.
****************************************
TELJESEN MINDEGY
(A halálgyárosoknak)
Teljesen mindegy, hogy foszfor, napalm
vagy robbanófejes bomba.
Mindegyik öl, és gyártói mennek
majd pokolba. Bűntetlenül
az életet nem lehet leélni.
Az elszámolás jön, az idő be-
szűkül, mert térnyi. Kitérni
előle nem lehet, rád talál,
megjelölt vagy, homlokodon a bélyeg.
Hiába hazudsz és bújsz el,
a földgolyó kicsiny sziget,
nyüszíthetsz, a végzeted eléred.
Golyótól halj, akasztófán
lógj, pestistől bukj orra, gyomrodban
forrjon a méreg ! Te hétszer
gonosz, meglakolsz, kegyelmet nem kapsz,
ha kéred. Én megköveznélek
az utcán, tüzet raknék alád
a máglyán. Keresztény nem vagy, csak
sakál, akit nemzett a sátán.
Én ott leszek a végső harcnál és
ellened minden módon fellépek.
Harcom a HARC, kezem a KÉZ,
és elpusztítlak, te féreg.
Zas Lóránt
-- Victorville, 2009. január 17. --
****************************************************
MINDEN TITOK SZÉTFOSZLIK
Minden titok szétfoszlik a csendbe.
Megyünk az úton és a naplemente
port vág a szemünkbe.
Büszkék vagyunk az ükre,
aki kiállt és harcolt. Megölte
golyó, kötél: a sátánok hóhér kölyke.
"Kun, Vágó, Szamuelly, Rákosi,
Gerő, Apró, Kádár stb." Hörögte,
aztán elkaparták meggyötört
testét a földbe. Bitók és keresztfák
villogják csontjaik bolygótüzét a
ködbe. Gyilkosok, emléketek
legyen átkozott ÖRÖKRE!
-- Victorville, 2009. márc. 4. --
MI, A MINDIG
(Györkös Istvánnak)
Mi, a mindig börtönviseltek,
megfogadjuk, hogy csinálunk rendet.
Az arcvonalra ágyút ásunk,
golyó is lesz és bomba nálunk.
Lőni már régen megtanultunk,
most lángszórónk van és van múltunk.
Előre mentünk, soha hátra,
az ellenség szánta és bánta.
Futott sokszor és vérzett százszor,
megóvott Isten a haláltól.
Urunk-Atyánk, most arra kérünk,
Te állj az élre, légy vezérünk !
NEM VOLT HIÁBA
(In memoriam 1848. március 15.)
Nem volt hiába a hősi álom,
nem leng Habsburg zászló a váron.
A kretén királyok kora elmúlt,
csak Györgyöt dajkálja még az AL-CSÚT.
A család Sóskúton minden reggel
templomba megy, és ott is tercel.
A kis-királyfi, a kicsi herceg,
tik-tak-ja szól és henceg, henceg.
A Vöröskereszt éléről ámít :
kioszt kekszet és két szalámit.
Apja szenilis : koronáján
rozsdafoltok, csuklik és rád hány.
Átkozzuk hát a kóbor KÓHN-it,
serege nincs, gatyáján sok lik !
Zas Lóránt
-- Victorville, 2009. március. 15. --
|