(Rend – Csend)
Életednek értékét, ma a pénz veszi számba,
S menekülnél e világból a hétköznapot látva.
Emberek arcát figyeled, kik a földet nézik,
De tudod, hogy titkon a Jó Istent kérik!
Te sem vagy másként,
S bátor szíved a remény szavát dobbantja,
Hogy holnapod a megváltást még elibéd hozhassa.
Szolgálod az Urat, ki kezedbe tette lantját,
Segítve ujjaid, hogy pengethessed húrját.
Testedben templomot építettél, hogy abban áldozzál,
Most, terített oltárodra egy fénymagot állítsál!
Sugározzon e kicsiny forrás s táplálja lelkedet,
Ha a világ rettent, hogy ne szeghesse kedvedet!
Hited vizében fürödjél meg százszor,
Mert szükség van rá, mindahányszor!
Meglásd, magad hozod magadba a Csendet
(Rendet),
S egy nap, kívül éled meg a Rendet
(Csendet)!
Utolsó Zsoltár
Pirosló bársonyán át egy nagyot üt a szíved,
S levedled magadról a vasként szorító kérget.
Megpattan lelked hűvös börtönének acél bilincse,
S feltárul előtted szabadságod jól megérdemelt kincse.
Bűneid, mik mázsás súlyként préselték vállad,
Most a semmibe vesznek, s talán gomolygó köddé válnak.
Büszke tartású emberré válsz, kiben a hit tüze lángol,
Fejed magasra emeld, te halk szavú Vándor!
Alázat él kebledben, megtanultad, mi szabadságod ára,
S kötött száz éven át a rettegésnek nehéz lánca.
Őseidből nemes vér áramlik hű szívedbe újra,
S örömkönnyel telítődik szemednek feneketlen kútja.
Felleghajtód zsebében egy rég megsárgult papír után kutatsz,
A Mindent Tudó bízta rád, s most azt, hogy a világgal tudasd!
Pecsétet törsz az Utolsó Zsoltáron,
Üzenete harangot kondít szerte a Hazádon.
Rendületlen szíved az Igaz Utat járja!
A Teremtő jutalmul, védelmező pajzsát ádja.
Ember voltál, s légy most is az mától,
Ha kell, éledj újra a megváltó halálból!
Magnak Népe
Halkan, csendben lehull egy mag,
Ezernyi évig hallgatag.
Nap kelti életre, s növeszti testét,
Elrendezve Teremtőnek tervét.
Szárba szökken szépen a hajtás,
Merevíti, mint embert a tartás.
Magnak Népe nézz tükörbe,
Rég leküldtek már a Földre!
Tudást szívsz a gyökerekből,
Tejútunknak rendszeréből.
Ország Teste kellj fel végre,
Koronázzon Napnak fénye,
Fényküldöttek büszkesége!
Hozz vigaszt az Embereknek,
Hogy a jó útra térjenek meg!
Áldott légy Földünk Éke,
Ősi vérünk, Magnak Népe!
Szabadság – Igazság
A Haza szabadulni vágyna,
Az Emberek rabságba zárva.
Béke legyen és öröm,
Szűnjön meg a káröröm!
Kinek menni kell, hát menjen,
Senki meg ne rettenjen!
Maradókban éled a tűz,
Honvágy sokakat hazaűz.
Dobban a szív, lüktet a vér,
Az Élet ismét Hitet kér!
A fönt s a lent egyé válik,
Szabadnak lenni mindenki vágyik!
Ne félj Ember, lelked tiszta,
Az Igazság tér mostan vissza!
Test – Lélek – Szellem
Éltető, Teremtő Szer – Elem
Apáitok ősi vére,
Folyjék bennetek végre,
Fohászunk induljon az égbe!
Rázkódjon a Föld s az Ég,
Küldje ránk Szent Seregét!
Ébred a Magyar Szív,
Mindenkit Haza hív!
Szent Korona, Szűz Mária,
Itt vagyunk Édes Haza!
Itt vagyunk újra, ha hívtál,
Akárhány harcot is vívjál!
Legyen boldogabb ez az új Kor,
Azt üzenik Túlról,
Forduljon meg Nemzetünk sorsa,
Legyél Szent Királyunk hona,
Te Dicső Magyarország!
Átokból Áldás
Átok járja át kérges szívüket,
S bennünket elfog a jeges rémület.
Sugárzó fényesség Őket tisztára mossa,
Hogy lelküket a düh tovább ne kínozza!
Bebörtönzött lelkük szabadon szállhasson,
Megvénült szívük újra gyerekként játszhasson.
Arcuk lázrózsáit hűs szél csitítsa,
Egy varázslat Hitüket újra indítsa!
Kitörölve emlékükből bút és szenvedést,
Nem hallgatva többé a régi megvetést.
Átok helyett Áldás legyen részük,
Szeretet olvassza fel fagyos szívük!
Kokárdát tűzöl
Fejed kaptárjában zsongnak a megbolydult szavak,
S arcodon végigfolyik egy áradó patak.
Belehull papírra vetett kék tintád tengerébe,
S az idő lészen, minden szivárgó sebed menedéke.
Olykor táncra perdül kecses tollad penge éle,
S fölvillan múltunknak jó ezernyi éve.
Hófehér lapodon égő csaták s forradalmak dúlnak,
Tajtékos paripák a porból szikrákat rúgnak.
Kokárdát tűzöl s vitézként vágtatsz te is át a dombokon,
Csatát nyersz végül, s a hold átsüt az ezüstös lombokon.
Nap, nap után éled benned ez a hősi kép,
Szíved, lelked bátor s újból tettrekész. 2008.04.
ÁLDÁS REÁD
BÜSZKE NÉPÜNK!
Lüktet bennünk forró vérünk,
Áldás reád büszke Népünk!
Oltalmazunk, védünk Téged,
Biztosítjuk örök léted!
Szíved szólít újból minket,
Elrejtetted Igaz kincsed!
Belül él, mi fontos nékünk,
Áldás reád büszke Népünk!
Magyar Szív
Magyar Testben Magyar Szív,
Küldetésre minket hív!
Büszke tartás, nemes lélek,
Magyar erkölcs újra ébredj!
Segítségért kiált Népünk,
Nem hagyunk el Magyar Vérünk!
Szíved dobban, lelked tiszta,
Az Igazság tér Véled vissza!
Szabadulásunk kapujában állunk,
Jel-szóra figyelünk s csak addig várunk!
Dobbanjon Egy-ként Magyar Szívünk,
Feltámadás hozza: Örök Létünk! 2008.07.16.
Feladatod benned éled
Égi sereg táltosa,
Földön lészen otthona.
Elhívja az igaz szívet,
Feladatod benned éled!
Éled a tűz, lelked lángol,
Fénykardodon öröm táncol.
Reménységünk magad vagy,
Társainknak hitet adj!
Hitet nékünk s Igazságot,
Véle együtt Szabadságot!
Őrizzed a Tisztaságot,
Szíved legyen Méltóságod! 2008.08.05.
Újulj és ébredj!
Újulj és ébredj, Földi Halandó,
Ne mondják: Népünk haldokló!
Vesd le magadról az összes gondot,
S mi borított, a megkopott rongyot!
Mezítelen testedre öltsél díszes, új ruhát,
S arcodról mosd le az útnak százéves porát!
Légy olyan ember, milyen Apáink voltak,
Kik keblükben még becsületet hordtak!
Nemesüljön két kezedtől a munka,
S tudd, most nem te vagy a szolga!
Teremtsd újra, ezredszer a léted,
S áldás kövesse, minden büszke lépted!
Életre Ítéltek!
Részed eddig nem volt kímélet,
De tudd, mostantól Életre Ítéltek!
Állj talpra, ha földre küldtek,
Szemeidbe könnyek gyűltek!
Élned kell, hát húzd ki magad,
Lelkedből most erő fakad!
Bátor vagy s büszke ember,
Kinek szíve félni nem mer!
Bízzál végre szép jövőnkben,
Érkezik már, épp időben! 2008.08.12.
Szent Korona,
Segíts nékünk!
Legyen Egy az Isten vélünk,
Szent Korona Segíts nékünk!
Fakassz forrást az elapadt kútból,
S tápláld a jövőt a titkos múltból!
Gyakoroljál kegyet rajtunk,
S bocsásd meg, hogy most is alszunk!
Szemünket nyisd ébrenlétre,
Szívünk szólítsd készenlétbe!
Emeld fejét Népünknek,
S adjál tartást létünknek!
Szent Korona, segíts nékünk,
Istenünk, most legyél vélünk!
Belül él, mi fontos nékünk,
Áldás reád büszke Népünk!
Ima a Szent Koronához!
Táltos Király Földre készül,
Koronája Égre perdül.
Szent Korona lészen kincse,
Fejére illő pompás dísze.
Beavató ünnepségre
Készülnek a Csillag Népek.
Készítik a szívünk lángját,
Megpendítik lelkünk vágyát.
Imát mondunk, szárnyal szépen,
Szent Koronánk égben lészen.
Kérünk Téged segítsél meg,
Országunkat egyesítsed!
MAGYARNAK SZÜLETTÜNK!
Esthajnal Csillag ragyog ma felettünk,
Köszönjük szép Hazánk, hogy Magyarnak születtünk!
Hű Magyarnak lenni sohasem feledtünk!
Mögöttünk a nagyvilág, de mi a Szívedre vágyunk,
Hogy dobbanjon értünk, míg utunkat járjuk,
S végre láncunkat letépve magunkat Szabadnak lássuk!
Könnyáztatta Lobogód most újra büszkén száll a széllel,
Eső mossa tisztára földed, mi keveredett a kiontott vérrel,
S járt eddig együtt a meggyötört léttel!
Szűz Mária szép kezedben Országunk és annak Népe,
Oltalmazzál bennünket, hogy lehessünk Szívednek legszentebb éke,
Szeretetnek fénye,
Földkerekség büszkesége,
S Áldást hozó léte!
2008.07.22.
Örök Királynak Leánya!
Örök Királynak leánya, Szent Margit
Mutasd meg magad nékünk,
Had lehessen most e csodában részünk!
Turul nemzettség kiáramló folyamából vétetett léted,
Éledjen újra megszentelt táltosi, szűzi véred,
Gyönyörűséges, Istennek áldozatként ajánlott lényed!
Káosz lett úrrá a világon s népünket véle együtt félted,
Hazánk oltalmát imáidban minduntalan kérted,
Hát állhasson melléd az elhívatott magyar lélek!
Hozzál világosságot a sötétlő éjben,
A Remény Fénysugarát vetítsd le ránk a megnyíló égen,
Szeretet vallásod végtelen hűségében!
Védelmünket születéseddel örökre vállaltad
Jövendölj szép jövőt s teljesedjen be általad!
2008-08-14
A kulcs
Ne várjunk másra, megmondja, mit tegyünk,
Hogyan éljünk, s viseljük el életünk!
Mert magunk vagyunk sorsunknak fordítója,
S megadatott boldogságunk indítója.
Kezünkben a kulcs, mely szívünket nyitja,
Testünk, mi terhünket cipelte, többé nem húzhat vissza!
Ezért aztán keblünk kapuját szélesre tárjuk,
Szívünkön átrepülve a végtelenbe vágyunk.
Hogy szabadok lehessünk és lelkünk a messzeséget járja,
Szemünk szép Hazám, mesés kincseidet lássa.
Mert szép vagy Magyarország, s szabadnak születtél,
Hiába a lánc, mit testeden viseltél!
Szíved börtönét is ugyanaz a kulcs nyitja,
S megálmodott jövőnket adja nékünk vissza!
Béklyóid végül egyenként mind a porba hullnak,
Kik vétkeztek ellened, most leborulnak.
De Te nem teszel mást, csak megbocsájtasz,
Mert szeretet vezérli örökké szép Hazánkat! 2008. július 28.-29
Keresztség
Nemzetem, Nemzetem,
Egyetlen Szent Nemzetem!
Átokból lesz Áldás megint,
Teremtőnknek terve szerint.
Bú s gond széllel elszáll,
Örömünnep, mi most ránk vár.
Zászlónk lendül föl az égre.
Arcod emeld tiszta Fénybe!
Áldott e nap, Szent a Létünk,
Szeretet a Keresztségünk! 2008.07.18.
SORS-FORDULÓ
Hírtelen kigyúlnak mind a fényes csillagok,
Szemünk tágra nyílik, s benne lelkes fény ragyog.
Lelkünk tükre lesz ma lámpásunk sugárzó fénye,
Hogy világítson, mert indulunk a messziségbe.
Vágyunk fehér szárnyon suhan át a mesés égen,
S megtorpanunk, hol kapu nyílik az időtlen téren.
Egy gondolat a túloldalra röpít minket,
Hol Tükörország vetít egy aprócska filmet.
Belevetül szemünk lángjába a megálmodott jövő,
Szívünkbe vésődik, hogy onnan szólítsuk majdan elő:
Itt az idő, harang kondul,
Sors-kerekünk egyet fordul.
Fordul véle átok-áldás,
Sors-kerékből nincs kiszállás!
Átoknak most vége szakad,
Mi ránk már csak,
Áldás marad!
2008.07.18-19
Szükség van Rád !
Gyémánt vagy két kezedben.
Tüze ragyog szemedben.
Fény éled a lelkedben,
Öröm táncol testedben.
Boldogságod most a tét,
Hisz’ boldogságra születtél!
Szabad szíved szárnyra kél,
Felhők fölé messzi hív.
Szivárványszín füröszt téged,
Napsugár is veled ébred.
Táltos ének viszi lépted,
Szükség van Rád, muszáj élned!