Balla József
2007. Március 15.
Búsongva iszom borom,
kortyonként józanodom
- zamatát október tüze adja,
beléforrt milliók dühe-kinja -
betyáros kedvem kerekedik...
- "Talpra magyar!" - Petőfi hallik...
Hazugságböglyök dönögnek,
köröttem mindent beköpnek,
fullánkjaik kedvembe törnek...,
de kortyonként józanodom,
panasszal az Egekhez folyamodom...
- "Talpra magyar"! - Petőfit hallom...
Vihar gyűl, tombol vad szele,
ég dörren, ablak remeg bele,
villám hasit dunatáji sötétbe
- nincs többé Istennek kegyelme! -
duzzad az ár, seregnyi vérszivó benne:
ki szelet vetett, népharag fojtja bele!
*************************************
A fecskéhez
Itt már csak károgó varjú száll,
s hideg esőben dermed a táj?
Itt már sohasem kék az ég,
nem hallik pacsirta s nyitnikék,
itt csak ordas rabol a tájban
- borzad tőle lélek az éjszakban -,
itt az élet sirhalmok közt bolyong,
s üszkös falak közt rontás oson?
Itt már fészket nem rak élet,
de menekül napsütötte délnek,
kis szived, fecskemadár,
értünk nem fáj már...?
Pedig itt volt otthonod
annyi langy, üde tavaszon,
száz meg ezer harsogó nyáron
csivitelt fiókád ereszaljakon.
Suhantál, cikáztál a végtelen kék égen,
s ámult, szállt veled lelkünk, megigézve...
Jöjj, siess fecskemadár,
ha tőled hangos a határ,
tavasz lesz itt újra és nyár!
************************************
Ha felébred...!
(A magyar költőkhöz)
Bús, virrasztó csak azért is-bárdok,
csak peres szátok be ne fogjátok,
de zúgjátok, daloljátok:
bár szendereg e nép,
nem halott még!
Míg alussza ezeréves álmát,
jöttment senkiházik éltét szívják,
s elfajzott bitangok kapnak az alkalmon,
híznak földönfutók s koldusok közt
véreb őrizte Rózsadombokon.
Bús, virrasztó csak azért is-bárdok,
peres szátok be ne fogjátok,
e szendergő népet felrázzátok,
mert az ezerszer megszolgált földet
árulják már pénzes senkiknek!
Zúgjátok hát holtukiglan,
míg a fülük meg nem pattan:
tolvajlelkek, farkas népek,
gyűltök vígalomra, torra,
mintha a magyar halott volna!
Csak szendereg ezer éve,
de ha felébred, lesz belőle:
Corvin köz felkelője, Kossuth honvédje,
Rákóczi népe, Kinizsi legénye...
Hess, ti gubbasztó, dögleső lidércek,
a magyar lelket még végképp megülitek,
most tévelyeg, holdkóros e nép,
szebb jövőt lottótól remél,
de ha felébred, jaj lesz nektek,
nem véd majd meg vérebetek,
varjú vájja ki szemetek,
szemétdomb lesz nyughelyetek...!
Bús, csak azért is-bárdok,
e népet vajon felrázzátok?
*************************************
Mertem üzenni!
(Válasz Sz.B.M-nek)
Száll rám kénköves, maró átka:
"naplopó, ügynök, részeges gyáva",
ködös Parnasszusáról világgá kiáltja
a hon önjelölt, korbácsos Jeanne d'Arcja
- de bevallani magának sem meri:
inkább SOS-t kellene küldeni! -
Csalfa, messzi, fogságomból
mertem merészet üzenni:
ha rozsdás is, van-e még kasza,
s van-e ki fegyverré kalapálja?
- Mert megint heves a nép nyara,
de ősze,tele is, szintúgy tavasza!
Mertem sajogva-zokogva üzenni,
s üzent velem Széchenyi, Berzsenyi,
és a siron túlról kérdi egyre Ady:
"Bús egek, hát mi lett velünk?
Barmok, akik mindent megszoknak,
Helótái puhult latroknak:
Ezek vagyunk, ezek leszünk"
- ha újra tudni s merni nem merünk!
Lesse csak sok, izgága senki,
hogy lehet konok nyakamnak esni!
Én, irigylett s leutált rabságomból
üzenem esdekelve, sirva-átkozódva:
tudjunk újra tudni s merészen merni,
hogy ne legyünk: puhult latrok helótái,
és hogy sirjában végre nyughasson:
Petőfi, Széchenyi, Berzsenyi s Ady,....!
Brisbane, 2007.márc.2.
************************************
Remélj!
Olajozott ravaszságaik
most nem ismétlik süketülésig,
hetéra izgalmakkal
szemed nem bájolják,
ellened véreid
nem uszítják,
ablakod alatt most
nem fülel a sátán:
szem elől vesztett
a műholdról szórt hazugság.
Most langy szellők kószálnak a tájon,
a végtelen törvényeit susogja,
ágyát bontja, s betakar az éj,
hajtsd le fejed párnáján
és remélj!
************************************
Vadonban
Utaknak sokat látó Ura:
hogyan hát tovább,
ebben a ránk sűrűsödő,
tövises vadonban?
Feslett csahosok
tutulnak maguknak
izgága hordákat,
nekivadult legyek dönögnek
fullánkos nótákat,
ravasz ordasok hordják,
csattogó agyarak túrják
évezredek jussát...
S kit Te, Uram,
szabadnak teremtettél:
járomban tapossa piszkát,
savanyú izzadtság homlokán.
De fel-felkapja horgadó fejét
a sokasodó árnyak közt,
a vöröslő alkonyati láthatárról
sivító madárhangra,
megremeg orrcimpája, nekifeszül izma:
készül egy széldúlta hajnalra!
1993. április
************************************
Újból büszke s vitéz!
Volt hitvese, ringatott szép reményt,
most drogos, vőlegénye feneketlen éj,
lett volna orvos, hulló népet ápoló...
De nem! Magyar lány, elég ha felszolgáló,
legyen préda - mulasson látogató! -,
csipkedi hátulját haszidik zsidó...
Apja futna, tán' gyilkolna szegény,
de zsibbad karja, lelkén ólmos nyavalya
- mentőben végez vele infarktusa...! -
Mondd ki nevük a telefonban,
hallod a kattanást a vonalban...,
lehallgatnak s látnak mindent
- s mégsem látják, hallják még:
villámlik s morajlik az ég!
Moccan lelketlen anyag,
tépi láncát, kit ura holtnak vél,
port forgat, örvénylik a szél,
benne sikoly, mocska égig ér,
ez az Úr ideje: most itél,
ki élt, mint álmatag, szikár barom,
- év évre gyült, mint szennyes alom -,
most pokoltól sem fél,
lesz újból büszke nép,
dacos magyar s vitéz...!
Mondd ki nevük a telefonban,
hallod a kattanást a vonalban...,
lehallgatnak s látnak mindent
- s mégsem látják, hallják még:
villámlik s lángban áll az ég?
************************************
Pro Patria et Libertate!
Küldjétek átkos, felnégyelt tetemét
városba és falvakba szerteszét,
tépje kóbor kutya hazug nyelvét,
s civódjon varjú gonosz szemén....,
köpdösse nép városok főterén
kalodába zárt, kaján emberét,
ki "bölcseik" dölyffével nézte,
mint lohol elborúlt ég alatt,
lent az izzadt, kuli hangyanép,
míg vele csillanó napfényben
suhant vigan a zümmögő gép...,
vakarja klozetok mocskát cenzor,
sok jöttment tévé-inkvizítor,
ki most agymos és lelket ront...,
csüngjenek guvadt szemmel, életfogytiglan,
hörögve poloskás fogda ablakában,
kik konspiráltak Leumikkal, Világbankkal,
kik házaltak néppel, kockáztak országgal...!
Röpítsék fényes, tavaszi szelek,
mit kibontott Nagyságos Fejedelem:
az Ország Házán - mi most bűnbarlang -,
ezentúl az Árpádok sávja lengjen!
**********************************
Fegyvert s vitézt!
Fegyvert s vitézt éneklek,
kit nem riaszt páncélos, pajzsos horda,
- könnygáznál maróbb sanyarú sorsa,
csak szolgasága vesztenivalója -,
ki kész, hogy a meráni urakkal
múltat, jelent s a jövőt elszámolja,
kinek elege volt a magyar módiból
- ha várja béke: az süket sírbolt -,
míg országot uzsorás s helytartó nyúz,
és görnyed város gumibottól, sarctól,
hol pöffeteg pandúr,
szalajtott ficsúr az úr,
s leányt: ávós erőszakol
- még nő a fa, megbirja ága:
a latrot, kötéllel nyakába'!
Fegyvert s vitézt éneklek,
ki immár megsokallta,
hogy jussából kiforgassa,
ki tegnap még a palesztint gyilkolta,
s lopja jövőjét élelmes hollandus,
kinai, ki árul majd füstölt kutyahúst...
Éneklek korbácsot,
hogy ne legyen az Ország Háza
keritők, stricik, s szukák tanyája,
éneklek máglyát,
majd egekig csap lángja,
hogy az Úristen is lássa:
benneég minden,
mi a magyart gyalázza...!
*
Nyögessék a magyar fákat
ostoros,fergeteges szelek,
lássa hát sok mohó idegen,
kinek a földjére telepedett!
Tanulja meg a magyarok Istenét,
kit nem érdekel ezerévnyi szenvedés
- csekk-könyvvel írja történelmét -,
most sírva tanulja magyarok törvényét,
hogy mi is a jog Attila s Árpád földjén!
Fegyvert s vitézt éneklek:
ha majd a nép törvényt ül,
tolvajbanda, ávóshorda
vajh hová menekül?
2007.máj.18-21.
************************************
Halódó népet életre rázni!
Talán elfelejteni a könyveket...?
Fába, sziklába vésni
cinóbervörös jeleket,
csillámló fövenyre írni
talányos, titkos üzenetet
- vigyék, locsogják a habok:
parányként, de még pislákolunk?
Talán révedni a volt idők
tétova emlékeit sustorgó tűzbe,
ahol a lángokban felsejlik
s hamuvá lobban örökre
hívságos létünk gőgje,
és küszködni a fojtogató sejtéssel:
csak bolyongunk körbe-körbe,
évek csalfa pusztáin elkalézolt
lelkünk után nyüszítve?
Talán heveny lázokban hánykolódni,
cseperedő kedveseinktől rettegve rejteni:
szemünk mégsem láz lidérce,
de tátongó látomások réme üli
s könnyet nyelve zokogni,
talán pirkadat előtt
csendben meghalni?
*
Vagy az eltökéltek akaratával
a halált is legyőzni,
kelő nap fényében áldozni
fütyülő szelekbe
dacos énekeket hujjogatni,
sárrá omló sors helyett
az idő mérföldkövévé válni:
tetszhalott népet,
konc felett karöltve
duhaj táncot járó
kaftános sírásók karmából
életre rázni!
1999
***********************************
Vállt a vállhoz...!
Néma s dermedt a határ,
mállik, szakad a gát,
habzik-buzog szennyes ár...,
úszik a vetés, omlik háza s a csűr,
kapkod, mentené a földműves,
de inkább csendben, könnyel tűr,
ha káromol is, karóhoz nem nyúl
- rohan az ár, most ő az úr...! -
Mint millionyi homokzsákot,
vesd vállad a másik vállhoz,
ha testvér testvérkezet fog:
jöhet-e gyilkos ár
mi ujjnyi rést talál!
Kondul repedt harangja,
még int tétován tornya,
de már az ár foglya:
Isten házát is körölfogta.
Nézi omló vakolatról sok szent
- ki szomorún, ki meg dühhel -
hogy szórja magára a keresztet
a zsolozsmás gyülekezet...
Mint millionyi homokzsákot,
vesd vállad a másik vállhoz,
ha testvér testvérkezet fog:
jöhet-e gyilkos ár
mi ujjnyi rést talál!
Mállik, szakad a gát,
buzog, rohan fagyos ár,
csap egekre bűzös permet,
lázat s vad kórt terjeszt,
hörgést, sikolyt hoz a szél
- árvizi hajós későn ér... -
Kórház? Iskola? Posta?
A hirt hullámsirból hozza!
Mint millionyi homokzsákot,
vesd vállad a másik vállhoz,
ha testvér testvérkezet fog:
jöhet-e gyilkos ár
mi ujjnyi rést talál!
Vesd vállad a testvérvállhoz,
s majd áld unokád: nem átkoz!
2007.jún.6.
***********************************
Katedrálisként...
Azt mondják:
nincs gyökér
- nem is kell -,
mi kötne!
A múlt unott,
poros panoptikum
s kerge holdkóros az emlékezet,
ha matat benne,
meg kell lökni,
hogy rádöbbenjen e vidám jelenre.
Azt mondják:
egyetlen elv: a haszonelv,
s míg szavad pénzt csinál,
nem baj, hogy a barombődülésnek
mélyebb az értelme.
Azt mondják:
őrködik feletted egy olajozott gépezet,
- melyre szavazatod adod,
s amely tetőtől-talpig ruház
és agymos -,
ha zuhansz, felfog a jóléti állam,
hogy hálójában levegőért kapkodj.
Azt mondják:
taposd meg őseid sírját
- hisz miért is félnéd az elmúlást
s lelketlen városok chiricoi sikolyát! -,
képernyő és ezernyi cifra varázs
ígér neked gügye örömöt,
a perc zavaros vízében oldhatót.
*
Száraz szelek suhannak el
az elsivatagosodott idő felett,
sztereók gyermekded ritmusára
emberkórókat görgetnek.
És aki megveti lábát:
áll, katedrálisként e futóhomok korban,
homlokát a percek
zizzenő homokszemcséinek vetve,
az emlékezetet egy szerencsésebb időbe
átmentve.
Sydney-Brisbane, 1988
********************************
Törpék erénye
Mennyi égnek nyújtózkodó,
csillagokkal társalgó,
szelekkel suttogó-nyögő,
fergeteggel dacoló fának
kellett meghalnia,
hogy törpe tudományunk
megtanuljuk!
Papírrá zúzott testetekre
írják kajánul, hivalkodva:
nincs több tilalomfa,
míg könyvtárnyi hazugságoktól
"volt erdők...láncolt lelkei
riadoznak."
***********************************
Fohász
Szakadatlan úton levő,
konok partokat észrevétlen
alámosó hallgatag vizek,
föld mélyén izzó,
kavargó, fortyogó tüzek,
világok múlása felett
némán hunyorgó csillagok,
borostás nyúzottságom
tágranyílt, égkék szemeiddel
csodálkozva fürkésző
pici lányom
- Te, ki a szavak útvesztőin
még innen botladozol -
adj, adjatok erőt ahhoz,
hogy felvilágosult tudorok,
felkent akadémikusok,
divatos, ünnepelt lapajok közt,
a kullancsként napjaim életét szívó
jól nevelt közöny ellenében
legyen hitem abban,
hogy egy nap
a pirkadatnak
még meggyújthatjuk
lobogó, tisztító tüzeit.
Balla József
Brisbane,1991.június
***********************************
Mi van a kockán?
Utak porát kavarta örvény,
nyargalt benne ördögszekér,
a bak kaján, duhaj ura
vad lovait ostorozta
- gúnyos kacaját hallva,
megdermed lélek s vér,
ha halandót az éj
a magyar ugaron ér. -
Villant s mordult az ég,
bújt, lapult mind, mi élt,
örült, hogy rejtette sötét...
- Ha ez a vég, tudjam, miért? -
szálltam alá az idő kútjába,
láttam elsüllyedt világokat,
kavargott a dermedt múlt,
álom helyett a holt
a fény felé nyúlt,
lelke az életet szomjúzta
volt ki tunya őseit,
más önmagát átkozta
- hisz éltében sem volt
csak árnyékok foglya,
sorsát mindig más
toldozta-foldozta...-
Jövendöltek volna nékem,
de szavukat hallni féltem,
dadogtam: még vár otthon,
van hazám és népem...
- s vihogott sok gonosz lélek.
A Sötét Úr előtt
ezernyi ismerős arc hevert,
dorbézolt, kockát vetett,
kivert verejték, borsódzott hátam
- tán fajtám sorsát láttam? -,
s lendült újból a sátánkéz,
gurult koka, rajta újabb név...,
álltam kábán, modták: nézd...!
De riadt és osont a kísértetnép
s tolult mind, ami volt és lesz: elém.
"Ne fojtson balsors és kételyhínár,
tőled függ: mi van a kockán,
kezedben jövőd: kelj fel s járj
- szólt egy távoli hang -,
ki apád vérét vette,
annak árát fizesse,
mert eltöröl e Földről az Úr,
szabadnak, nem szolgának gyúrt...",
cseng máig fülembe,
e nagy, halotti csendbe'...
* * *
Míg a mélység bugyrait jártam,
alkonyati pondrók küldözgettek levelet
- felrótták: ezt, s azt hogy merem? -,
nyílik varangy szájuk szóra,
de hangjuk csak uruké,
ki őket világra bagzotta,
lök nekik gazdájuk koncot,
így álmodnak maguknak holnapot...
* * *
De most néma s lapul a mocsár,
tán '56 lelke tép kételyhínárt,
kelnek az ugaron sóhajok, átkok:
tán vajúdik e nép emberi sorsot,
hogy többé ne kockán vessék neki,
mert szabad - nem szolgál senkit!
2007.szept.-okt.
************************************
Visszaszámlálás...
Fölszállni egy gépre
és repülni délnek,
honnan fecske s gólya többé
tán vissza sem térnek..,
sírni az ablaknál az éjben,
nézni a sok dermedt teret
- neonfényes kórtermet -,
hol mindent látó kamerák
figyelnek egy nagy-nagybeteget
- hogy kimúljon, s legyen helye
izgága idegennek, seregélynépnek...?
Fölszállni egy gépre
és repüpülni délnek,
kábán elnyúlni langy homokban,
hol a habok Hellászról suttognak
és ahol nagy Róma fiai éltek...?
De előbb búcsút venni,
s könnyek közt nézni,
hogy bujdosó tüznél, a végeken
rongyos, üldözött kuruc kesereg,
körötte elnémult tartomány...,
de fegyvert le nem tesz,
megy halni: ha kell
- így tenne, ha élne:
Nagyságos Fejedelem!
Fölszállni egy gépre...?
Vagy csomaggal a kézben,
az ajtóból még visszanézve
révedni egy töredezett képre,
s könnyek közt jegyet összetépve,
egy régi-régi zászlóra lelve,
kibontani azt az őszi szélbe
- mint Árpád s népe ezeregyszáz éve,
hogy győzelmet hirdessen Pozsonynál,
s rettegje most gőgös Maastricht, Rajnatáj
és lengjen Bécsnek büszke tornyán...!
*
Bontsd ki az elfeledt ereklyét,
életre-halára méretik egy nép,
körötted néma tartomány
- népe: csak hajlongni tud már? -,
vár rád a kikoplalt kuruc sereg:
jövőt s életet hódít az,
ki most a végeken dacolni mer!
2007.okt.22.
**************************************************************
Zenél majd fülükbe...!
Most rebisz-legény az úr,
bicepszet combnyira gyúr,
- ha zabál, nem elég egész tyúk,
esze annyi, mint e szárnyasé -,
zúzzon be fejet: nincs balhé...
- még ügyész és bíró felmenti,
de zenél majd szél odafent neki!
Áll, mint gladiátor, mint eleven fal,
jaj, ki nem kotródik és nem hall,
ha szatyrában tojás van, s nem hal...,
védi pajzsa, lesújt viperás ökle,
békén fosztogathat cigánycsürhe tőle...
- még ügyész és bíró felmenti,
de zenél majd szél odafent neki!
Üt homlokra, tarkóra - "szakszerűen" -,
mint mesterei tették - ávóspincékben,
de ő már őre parlamentnek - demokrata...,
hangos a cirkusz, a Tisztelt Ház karzata
sivít sok honatya: dögkeselyűk hada...
- még felmenti őket bíró, s izgága zsidó,
de zenél majd fülükbe szél: a bitón!
2008.febr.17
****************************************************
Őrjárat
Járjatok párban s hármasával,
szívetekben egyazon vággyal,
lélekben összeforrva egymással
tízesével és százasával járjatok,
ezer meg ezer fele mutatkozzatok...
Csak vonyítson ávós és minisztere,
ha vörös-fehér sávot lát lengve,
csak tépje le akár mindahányat,
tűzzetek helyükbe sokszázat,
hogy aprót s megtört öreget
átjárja Árpád háborgó szelleme...!
Ha kell, hát százával járjatok,
testvérről mindig tudjatok,
ha kert alatt baltás cigány oson
- lesve: van-e nyitott ablak valahol -,
ha rafinált ügynök, kufár szimatol
- hogy mohó héber telepesnek
magyar alól lopjon földet...-,
uzsora ki ne fogjon rajtatok,
egymásért ezrével kiálljatok!
Békepapot, ki int tömjénfüstben:
csak tűrjetek e siralomvölgyben,
professzort, doktorált madárjóst,
ki oszt harvardi bölcseletet
- mint jönnek-mennek fellegek -,
s katedráról ront lelket-szellemet,
kellő alázattal tiszteljetek:
záptojással üdvözöljetek...!
Ha jó bortól kedvvé érik savanyú bú
és szól duda, harcba hiv tárogató,
kussoljon körben sok tányérnyaló,
ki olcsó lőrén mindenre kapható!
Járjatok párban és hármasával,
szívetek eltötve egyazon vággyal,
lélekben összeforrva egymással...
Tízesével, százasával járjatok,
ezer meg ezer fele mutatkozzatok!
2008.márc.2.
***************************************************
Átoksoron
Kételyekkel egy szobába zárva,
"miért, miért?" - felkiáltva,
tán' már választ sem várva
- mert majd mindannyi gyáva -,
birkózni ostoros dühökkel,
de mindhiába! - a kétellyel,
mert millió tanult, izgága gyáva
naponta fog új, s új mantrába,
hogy korcs lelkét altatassa,
a véget ne hallja, ne lássa!
Ó, reccsen-e még az ég e tájon,
hogy a magyar, magára találjon:
ostoros dühe heréken végigvágjon?
2008. ápr.9.
|