Gavallér János II.
A boldogoknak
Ha romba döntitek a napokat,
ha megalázzátok az álmokat,
ne feledjétek anyátokat,
az öreg házakat, hazátokat!
Ha vért izzad az akarat,
ha megfélemlítitek a szavakat,
ne feledjétek anyátokat,
az öreg házakat, hazátokat!
Ha romokban hevernek a szívek,
ha az érzelmek összetörnek,
ne feledjétek anyátokat,
az öreg házakat, hazátokat!
Ha a vész kergeti az embert,
s ha átölel a végtelen tenger,
ne feledjétek anyátokat,
az öreg házakat, hazátokat!
S ha ti mind boldogan éltek,
tudnotok kell: Itt ősök éltek!
S nem feledhetitek anyátokat,
az öreg házakat, hazátokat!
2008.02.13.
***************************************************
Zsibong az éj
Kotlott a szénaboglya tövében a tyúk,
a malacok visongva túrták a földet,
néha pacsirta, olykor fürj dalolt s az út
hajnaltól napestig sosem ért véget,
csak a hívó szó és a fáradtság omlott
sötét csendes éjszakába. Szépül a múlt.
Lányok, fiúk zsibongva eprésztek
közös fákon, kertek melegágyán
cigánykereket hányva a világra,
s elrabolták tőlük az időt, a játékot
a jövőbe repítő furcsa álmok.
Nincs hol mozduljon a tyúk, a malac,
s más orra alá nem hordhat szagot a szél,
csak emlékekben van helye az öreg eperfának,
tán pacsirta sincs, nem is ismerik a fürj énekét,
nincs nanák' hívó szava, csak az éj zsibong,
s az ember fáradt sötét csendben összeomlott.
2008.02.15.
****************************************************
Gyűlöletbeszéd
Jól be kell sározni őket!
Mert gyűlölködők:
mert bírálják tetteinket azért,
mert bűnözőt kiáltanak azért,
mert szélsőségesek azért,
mert radikálisok azért,
mert populisták azért,
mert homoszexuálisok virágzásáról beszélnek azért,
mert nem engedelmesek azért,
mert pedofilt kiáltanak azért,
mert nemzetben gondolkodnak azért,
mert élnek jogaikkal azért!
Jól meg kell alázni őket!
Mert gyűlölködők:
mert a csőcselékkel vannak azért,
mert kétségbe vonják szavaink azért,
mert nem határolódnak el azért,
mert maffia módszerekről beszélnek azért,
mert Che guevarat nem szeretik azért,
mert nem unták meg a tüntetést azért,
mert az utcán hangoztassák véleményüket azért,
mert gyülekeznek azért,
mert nemzetben gondolkodnak azért,
mert élnek jogaikkal azért!
Tudják meg, nincs helye bírálatnak!
Törvényeket kell alkotni;
"fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit
és vezető publicistáit,
hogy mire számíthatnak"
Tessék igazodni, mert mi:
"nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó."
Akadékoskodnak, hát nem uraim,
itt gyűlöletnek helye nincs;
tessék beállni a sorba és húzni, húzni
a pokolba is, de menni, menni előre!
Jól meg kell gyalázni őket!
Mert gyűlölködők:
mert hazugot kiáltanak azért,
mert csalóknak neveznek azért,
mert erkölcsi válságról beszélnek azért,
mert nem toleránsak azért,
mert szítják a tűzet azért,
mert oltják a tűzet azért,
mert morálról papolnak azért,
mert szegények azért,
mert nemzetben gondolkodnak azért,
mert élnek jogaikkal azért!
Mert: "nem igaz vádakkal választást nyerni,
az nem igaz országhoz vezet!".
****************************************************
Kötnek a könnyek
Valami csillog a szemekben.
Jól látom, hogy könnyek?
Sírassuk a másét? Nem, nem,
jól látom, örömkönnyek ezek.
A füleknek tetszik a szó,
s együtt lenni mind, oly jó.
Látod! Látom. Nézd! Nézem.
Ez az a nép, melyet kötnek a könnyek.
E nép könnyéből lettek a tengerek,
sírt, sírt, hogy élet legyen a földön,
könnyéből gyűljenek tengerek,
tisztára mossák a tetteket!
Gyűltek-gyűltek a kókler tettek.
Látod: előbb-utóbb becsömölnek.
Forrong velük már a kéj-hajó,
kihányja gázos belét az illúzió.
Úszik még a felszínen a rothadás,
míg hullámok meg nem ássák örök sírját
s a hab, mint millió tenyér,
fölöttük fehéren összeér.
E nép könnyéből lettek a tengerek
sírt, mert azt akarta a földön élet legyen.
a földön élet legyen, s vigyék az erek a halált,
óriás legyen a háborgó óceán!
S megcsillannak majd a szemek,
igen, jól látod, gyűlnek a könnyek,
ünnepelnek; ezek a szemek
a jövőből jövő örömkönnyeket.
2007.03.16.
***************************************
Vér utca
Borongós bús fájdalom minden.
Túldobogott izgalmában szívem:
S nem a perc, nem a katarzis ölt,
agyon a semmi változás gyötört.
Ezeréves búbánatban
vergődök hazug csillogásba,
s lelkemre bilincset rakva,
hallgatok, hallgatok morogva.
Nem ébredtem mosolyogva,
soha víg-éltekre gondolva,
gondpólyába sírt a lelkem,
hunhalomban ősi testem.
Ott a lelkem, éltem, vermem,
ahol dobog értem szíved;
ahol nincs vád, nincsen kérdés,
simogat csend s békeérzés.
Rég világok nyugalmába,
bujdosott a vér magába,
nem szerették, kivetették,
agyon torz dogmák gyötörték.
2008.02.22.
****************************************************
A gálya rabruhája
Burokba zár a múlt, a kísértés,
arcukra formáld önmagad,
ezt súgják a médiák s bűnértés
a megértés:
Ne legyen benned bűntudat!
S magukhoz ölelnek a harácsok.
Lesz az arcodon grumáz,
bármit tégy, felruház, s besároz,
harács-barátok
bankszámlán utalta ukáza.
Pötyögnek pettyek, festékek,
arcokon kín pereg,
kevés a pénz s a becsület,
enni kell!
Petyegtetnek a verő legénynek,
ehol a lényeg:
Remegj, reménytelen jövő,
onnan jön a megmentő
ostor, bot, rendőr,
a megrendelő trend őr!
Tegnap-bűnt mesélt az éj,
s ma visszatért
a bűn, remeg a remény.
Kérges akarat hallgat,
nyomja a századokat,
hatalmakat,
méltatlan bánat rabja
- Oszd meg és uralkodj!-
a gálya,
s a napja megszámoltatva.
2008.03.02.
****************************************************
Itt él az érzés
Kiáltom a végtelent: Szeretem az embert!
A Hazámat, anyámat, apámat és a házat!
Ahol ringott bölcsőm s a szeretet átölelt,
s tudtam, testvér az érzés és a gondolat.
Magyar vagyok, s nem fújt világgá a szél
Itt kaptam, s adok magot, lelki simogatást!
Itt láttam meg szüleim szemében a fényt!
Itt várom a felkelő napot, az éjt s a halált!
Itt enyém a szellő, a fű, a fa, a felhő!
Itt dalol a madár, a víz, a kő, a határ!
Itt nyugodt a lélek, a szív, az ész, a belső!
Magyar vagyok, érzem a föld szerető szavát!
Hordozom tizediziglen a nap üzenetét;
a virágok, gazok, erdők mély sóhaját;
a csillagok halk, ölelő, örök csendjét;
a világ rendjét, a lélek vérző óhaját.
Otthonom van itt, mert ember itt az ember.
S a világ bármely szegletén más az érzés,
másképp dobban a szív: A Haza maga az ember,
a test, a szív, az érzés; az önzetlen megértés.
Őseim mesélték: Egy darab kő a zsebben,
egy veled születő növény, egy veled élő állat,
egy élő örökölt szellem, s a lelkedtől szebbet
nem kérhet az Isten: Őrizd meg Hazádat!
2008.03.06.
***************************************************
Emlékeim
Nem várok semmit, nincs mire.
Idejutottam a semmibe.
Velem voltak az álmaim,
félelmeim és királyaim,
de a halál bátorsága
fúlt Júdási háborgásba:
Miért mentene meg más?
Nevet rajtunk a világ!
Csak ma, csak én maradjak meg,
ha mindent elmos a jelen!
Vak mentalitást tápláltak
a versenyt hirdető árnyak,
a győztesek Káinjai,
az oltárok árulói.
Nem várok semmit, nincs mire.
Minden ott van a semmibe.
Előttem s utánam a kor,
ha mindegy hogy semmi se volt,
semmi volna e vak jelen!?
Vezet, vezet a semmibe,
és szél fújna erre-arra
óceánról másik partra...
Gyökértelen vég-versenyre
uszítana a végtelen,
eredménytelen hős-harcot
sose vívhat a szenny s mocsok...,
így emléket sem őrizhet
szívében a gyökértelen.
Futnak az indiánok rég,
Amerika hallod, büszke nép!
Futnak az évszázadok már,
és menekül, ki merre lát!
Nem várhat senki semmire,
kamat-lasszó repül, s mire
észbe kapsz: a lét elmerül,
alulmaradsz, s repül, repül...,
kamat-lasszóba gabalyodsz,
szakadék szélén mosolyogsz.
Kínrabok már a nappalok,
s jajongnak görcsök agyadon.
És koporsók ágydeszkáján
a porszemet fújja a szél!
2008.03.14.
****************************************************
Mammon-ember
Azt hiszed nem fog fájni?!
Azt hiszed a tetteid nem fognak utálni?!
Nem jut majd eszedbe az út,
a lelkeket gyötrő, szívfájdalommal kövezett út?!
Azt hiszed, ha nem ölelnek a csillagok,
magadtól ragyogni fogsz?!
Azt hiszed, a sírok magukkal viszik a bánatot?!
Azt hiszed, nem fogod megörökölni,
a kétségbe sodort holnapot;
az emberek közé vert falakat; a kirekesztősdi
hitvány porszemeit; a homoktengerek végtelen
sivárságát, azt hiszed?!
Azt hiszed, elfelejted a mosoly mögé bújt átkokat;
a tükörben rád nehezedő gondolatokat;
az emberek nyakátszorító láncokat;
az imára emelt kezeket, azt hiszed?!
Az egeknek imádkozva mondják:
- Ments meg Uram minket! Ments meg a gonosztól!
Mentsd földi életünket a tönkretevőnktől!-
Hallani fogod, hallani, az agyadban a visszhangokat!
Hallani fogod, hallani, a lelkedben síró halottakat!
Kihalt panteonban kergeted majd az álmokat,
s a tükröknek ütköznek tetteid, az álnokok,
s megtanulod, hogy az ember lelke sokkal több,
mint a vánszorgó és fosztogató korok!
Azt hiszed nekünk könnyebb volt?!
Azt hiszed örömérzés volt?!
Tudod a legszörnyűbb az az ember, akit nem lehet szeretni!
Sose szerettem a mocskot, a tolvajt, a leprást, a szennyet,
de már tőled sokkal jobban szeretem, birok érte tenni,
mert Te osztottad szét, ölted meg az érzést Mammon-ember!
2008.03.15.
***************************************************
Sötétség
Mikor dörög ránk az ég.
Mikor a földön nincs remény,
mint férgek a földbe bújva
kérünk, imádunk könyörögve,
hagyd meg rongy életünk újra!
Csak ekkor. Gyáván. Veszve.
Csak ekkor áldozunk esengve,
gondolatban mindent. Mindent.
Mert bátrak vagyunk, míg az ihlet
születőben és tett a temetőben.
S meg van bennünk minden szó,
minden fogalom, csak a tett a gond,
a tett fél felvállalni a mát.
Mikor Gyehenna melegét érzi
a test. Mikor remeg; a bűn félni,
az elme remélni kezd, ekkor,
ekkor kezd bízni az ember és a kor,
hogy vagy, hogy mindenek fölött
az egy és oszthatatlan hit, ott fönt,
mindenek fölött az Isten.
Sosincs szüksége rád, míg víg!
Míg a napok oázisában a víz,
az éltető erő öleli át!
Míg tudatára nem ébred mi a halál!
S ha már suhintott mellette a kaszás,
ekkor, ekkor fut kézzel-lábbal hozzád.
Nagyisten, te tudod miért imád!
Miért imádkozik hozzád, ha fél?
S ha fél, miért bocsátod rá a mát?
Az ihletett fél felvállalni a mát!
Csak az álomban imádkozik hozzád,
s álmodja minden éjjel az éjjeleket.
2008.03.21.
****************************************************
Húsz sor(s)
Ki fogja megszülni a belémszorult könnyeket?
Ki fogja megfogni akkor a kezem, ha remeg?
Csak gyűl bennem, csak gyűl a vád! Kibeszéletlen múlt
árnyéka szorul, keserűség, búgörcs-háború,
ott topog szívemen több évszázad koszorúja,
emberek lelkéből font emlékek acélbúja.
Nincs már a lelkemben út, iszappá váltam kicsit.
Csak nyűg, csak nyűg az élet, szomorú árnyék a szív.
Hordozom sorsunkat, s mindig maradnak a könnyek:
Ki fogja megszülni a belémszorult könnyeket?
Nincs bennem már méreg, csak a tűz hiányzik, a tűz!
Az otthonból áradó meleg már szomorúfűz!
Csak gúny ölel, csak gúny szeret s a szomorúfűz.
Támaszomat, világod alázzák Jézus Krisztus!
A földig hajlok Istenem, vedd el az életem;
hisz nem bírom terhemet megszületetlen könnyem!
A tisztesség és a becsület vergődik belül:
Csak légy, ott légy lelkem mélyén, hol a menny szenderül!
Látod Isten, ketten mit érhetünk, elfeledem
meg nem születettet a belémszorult könnyeket!
2008.03.18.
*********************************************
Sorsfortély
Mily későn jön minden,
ha születéskor nem ölel Isten,
ha nincs Jézus Krisztus jelen,
mikor a pokol megreped.
Mily késő jön a szeretet,
ha kételyek fogja az ébredés,
ha semmit markol a kezed.
Véletlenen múlhat a létezés?
Mily későn jön, mily későn
a paradigmaváltás,
késő a halálba menekülő
Igaz után igazzá válni!
2008.03.24.
***************************************
Mocskos érdekek
Hallgatom csendben az éjjelt,
álmom cikázó világát
s lerázom a nappal porát,
az emberszag átkát
Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!
S ki mossa ki a szennyest?
Mert már lopjuk a kenyeret.
Feketén markol a kéz! Izzad a homlok!
S bűnösök a becsapott holnapok!
Terheket szültek a vágyak,
s utálat vergődik agyában a mának.
Ki nem fél önönmagába nézni:
- Jó ég! A gyermekeink fognak-e érezni?
Hallgatom csendben az éjjelt,
elloptuk a jövő elől az embert.
Mások helyett mosakodok...
Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!
Égi tünemények jönnek, mennek,
csak lelkünkön az örök felleg:
Mosdat ott belül az erkölcs,
Isten óvó bűnenyészete.
Árkoltátok Ármány örök árkát
a szívben síró becsület ügyét.
Örököltük apáról az érzést,
s ránk szabadult a vak törvény.
Rám is, másra is a hordalék rakódott,
s ti, ti maradtatok tiszták
mocskos érdekek!
Úgy jöttetek, mint az árvíz!
Nagy robajjal, sokat ígértetek.
A bűnöket vállunkra raktátok,
s véres kézzel mindent vittetek.
2008.03.26.
*********************************************
Mag a szélben
Foldoztad anyám, foldoztad gúnyám.
Öröklött nadrág, agyonmosott ing,
széttaposott cipő, illett a múlt rám
s billeget nyikorgó lidérc idill.
Anyám a múltat lelkemben hordozom,
ne kérd a foltokat, a munkádat számon!
Rongy lett a fiad leghűbb ruhája,
s kapcalétem a bűn álruhája.
Rám nem fér már stoppolás, foltra folt.
Volt mi volt, anyám levetem foltruhám,
köszönöm munkád, megszépült a folt.
Látod korunk pucér hozományát!
Ruhát adott, de nem dalol sehol,
nem dalol a szív, csak fut, rohan.
Nem vár senki senkit. A kor lohol.
Üldözi maga magát, elsuhan
minden fölött a győzelem mámora.
Anyám a múltat lelkemben hordozom,
ne várd a könnyeket, siralmakat számon!
Mária! Mária! Hazám Boldogasszonya,
rongy fiad szeméről vedd le a fátylat!
Mutasd meg, mutasd az ezeréves álmot,
ezerszer foltozott szívét a Hazámnak!
Hagy lássa a világ, mi dobog itt bennünk;
mit emberséges hittel a világba ültetünk.
Tépd a mammon-fátylat a lelkek szeméről,
simogasson Atyánk átölelő keze,
a mindenség bölcsője ringasson féltőn,
- szeretetet kell adni, ingyen van az Isten!
Toldozott, foldozott szerelmes szeretet,
él a lelkünkben egy öröklött felelet,
koldusbottal járva vigyázz a világra,
mert az élet titkát a szívedbe zárta
a mindenség örök körforgása.
2008.03.30.
*********************************
Lelki táj
Zúzmarába bújt a halott táj,
minden megfagyott gondolat egy könny,
magába szív mindent, ami fáj.
A lecsendesült nedv, megáll, pihen.
A zúzmarák bársony simítása,
ráfagyott a fákra, a fák álma.
Megfagyott a lelkünkben a hit.
Csüng csábos csoroszlyaként
nyakunkon nyaklóként e lét.
Sok-sok könnynek kristály mása,
lóg ágakon a tavaszra várva,
változásra, napra, nyárra,
sugárzó emberek mosolyára.
2008.04.09.
**********************************
Gúzsba táncoló
Tüzes szekéren trónol ő
a sors elől menekülő
veszett lovak
űző harácsa
egy karámban üvölt
s lasszót dobál a mára
Kordont pingált agyára
az ordítás,
sosem gondolt másra
csak a parancs szavára,
a siker mámorának
fürdető,
tisztára mosó
hazug fátyolára
Nem ölelt valót
igaz boldogságot
Gúzsba táncoló röhej
a kéj,
mely fogva tartott
minden helytartó mondatot
s a bilincset kincsnek,
a börtönt szigetnek
mondva szírének ajkán
földi mennyország
minden bűn a pokol kapuján
S vitte veszett lova
a látszatfellegekbe
Győzelemhez szokott
torz tükre a csalásnak,
s palástja
kínnak, búnak-bánnak
vigasság léte
a gyarlóságnak,
hogy porhadó lelkét
temesse homályba
s a sötétség örökre
vigye a poklok poklára
2008.04.06.
**********************************
Zsákbatánc
Bloggerek, harci ebek, veszett fellegekből
esőözön..., hempergő birok a szavakkal,
s zúdul hazugság, zúdul jelen-jellemekből
nyakunkba féregverem: Játék a javakkal!
Kapkodjuk híreken hízott agyunk, mert zavart
csokorba szedve a jelen, s meztelen a szó.
Kámfor percekkel kekeckedve támad hamar
a kínkeserves végszóra valóvá váló.
Elillan az észlelés. Keresztbe raktak
sok mételyölelést. Itt fuldokló izzás,
rohanás mindennap. Zsákbatáncot járnak
sprintelő lábak, s várnak, várnak a csodák.
2008.04.11.
**********************************
Álság
Szögre akasztották a becsületet. Vége.
Most időlegesen vége. Érezhetetlen.
Hölgyeim és uraim, tisztelt publikum!
Elvették, eltűnt a polcokról az unikum,
az öröm, a hit. Csak rút arcú adat van.
Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Áltörvény nótáját húzza a hatalom,
s járom nyakunkon az etika-hurok.
Akasszatok engem is fel! Hamar halál sorsot!
Ne lássa utódom, agóniám! Roncsember harangom!
Akasszatok engem is fel! Vesztett hitű sorsom:
Becsülettel lógni a bitófán, nem tartozni hazugokhoz.
Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Hazugtükröknek hazug a mosolya.
Kordába terelték, moslékszabadságba,
őstiszteletünket megvetés árkába.
Visszavonult az ember. Az arcátlan világból.
Tobzódik habzó szájjal az álság, igazáról.
Akasszatok mindenkit fel! Szögre lelki törvényekkel,
tajtékzik bozótgazdaság, számokba esett szerelemmel.
Megszűnt mi emberré tette az embert?
Vasfogú rozsda védi a gazembert?
Se munka, se kenyér! S hazug az akarat.
Sorvasztó orv tervek, hirtelen statútum,
hemzseg lázongva a lelkeknek sarca:
Se ember! Se Isten! A természet arca
pusztít majd a túlburjánzott bűnhalmazon,
és szélre akassza minden bűnhatalom zászlaját!
2008.04.18.
**********************************
Okot követel a hatalom
A köztársaságok mindenkori történetének,
én, első és utolsó hatalomgyakorló
uralkodója akarom, hogy jogom
és kötelességeim között szerepeljen:
Hogy a népet okkal, vagy ok nélkül becsaphatom.
Fogadom, hogy okokat adok rá,
hogy a nép dühödtében lázongjon.
Fogadom, hogy a lázongókat lecsukom,
hogy büszke legyen a nemzet rám,
szervezek lázongásokat, elárulom.
Kényszert hozok a népre, mert tudom,
hogy akaratomat gyakorolhatom.
A köztársaságok mindenkori történetének,
Én, első és utolsó hatalomgyakorló
uralkodója, tudjátok meg, hogy Én vagyok!
Okot! Okot adjatok! Okot,
mert gyakorolni akarom
mit jelent emberek felett a hatalom!
Adjatok egy cseppnyi okot
és lesz megint egy új diktátorotok!
2007.10.07.
**************************************
Fontos
Azt mondják a hatalmasok,
mindegy mit érzel, az a fontos
tele legyen a has
és kongjon az agy.
Azt mondják a lélek nem él!
És semmit sem ér a remény!
Mondják, de nem hiszik,
mert a hazug nem bízik.
Miért higgyek hazugoknak?
Miért bízzak árulókban?
Az embert szeretem.
Az embert szeretem.
Hazugok és árulók!
Hazugok és árulók!
Lehettek ti emberek?
Lehettek ti emberek?
2008.05.01.
|