|
,... |
|
| |
|
Vegyes |
|
| |
|
Cikkek |
|
| |
|
Képgyűjtemény |
|
| |
|
Videók |
|
| |
|
Mit adtunk a világnak? |
|
| |
"Amit erő és hatalom elvesz
Azt ídő és kedvező szerencse
Ismét visszahozhatják.
De miről a nemzet félve a szenvedésektől
Önmaga lemondott,
Annak visszaszerzése mindíg nehéz
S mindíg kétséges"
Deák Ferenc |
Dvihally Károlyné/Oszuskó Sarolta/Sári néni
KOMÁROM
A Duna két partján
Fekszik két szép város.
Kettő van belőle,
Pedig csak egy város.
A trianoni átok
Miránk is lesújtott,
Ami egy volt egykor
Rögtön ketté válott.
Két ország városa lett
Egy-egy fele,
Szívünk azért
Csak egynek képzelte.
Egyikben születtem,
A másikban most élek,
Úgy,hogy a két partra
Mindig fájón nézek.
De jó lenne ha már
Végre eggyé válna!
S a Duna két partján
Mindenki,boldogan sétálna!
Dvihally Károlyné Sári néni
általános iskolai matematika tanárom verse
ŐSZ
Itt van már az ősz
S a ködök is vele,
Elérkezett végre
A gyümölcsök szürete.
Szedik már a szőlőt,
Préselik is gyorsan,
S folyik a finom must
A kádból legottan.
Ládákba kerül már
A sok finom alma,
Télen majd az lesz
Az elmúlt nyár jutalma.
Színes a sok levél
A fáknak ágain,
S lassan lehullanak
Megfáradtan megin.
A sok vándormadár
Készül,hogy induljon,
Az itteni tájtól
Egy időre búcsúzzon.
Szomorúan nézem,
S bánatos is vagyok,
Mert az elmúlások
Bíz oly fájdalmasok!
Dvihally Károlyné
|
Papp-Váry Elemérné (Sziklay Szeréna) HITVALLÁS Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők lelkébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót, ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél. Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten! Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a házatája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar legyen hited s tied a jövendő. Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! |
|
levelező |
|
| |
|
kép |
|
Tartalom | |
|
|
|
Csernobil(20 éve történt) |
|
Marie Curie
Cikkünk összeállításához Jack Meadows A tudomány c 2006.05.08. 14:18
|
Tudományos képességeinek védjegye a kitartás lehetne, s bár Einstein után õ volt korának leghíresebb tudósa, mindig megõrizte a szegény diáklány egyszerûségét és önfegyelmét. Nem szerette az ünneplést, került minden nyilvános szereplést. Bár felfedezésének eredményét ma elsõsorban ipari célokra használják, élete végéig meg volt gyõzõdve róla, hogy a radioaktivitás a jövõ orvostudományának csodafegyvere lehet. |
|
Maria Sklodowska ötgyermekes család legfiatalabb leányaként született Varsóban 1867. november 7-én. Apjának jó tanári állása volt egy középiskolában, de nemzeti érzületei miatt pályafutását gátolták az orosz hatóságok. Maria nyolcéves volt, amikor meghalt a legidõsebb nõvére, majd két év múlva édesanyja is tuberkulózisban. Ezek a tragédiák jobban beárnyékolták gyermekkorát, mint a család anyagi nehézségei. A kislány kiemelkedõen jól tanult, 15 évesen számos kitüntetéssel fejezte be az iskolát.
Diákévek - nõként hátrányban Akkoriban a nõk Lengyelországban nem kerülhettek be a felsõoktatásba, így Marie önmûvelõ körökben képezte magát. Egy baráti csoport, ún. Vándoregyetem tagja lett, melyben egymásnak tanították a természettudományokat, a technikát és a modern politikai elméleteket. Tizennyolc évesen beállt nevelõnõnek, azt remélve, hogy idõvel elegendõ pénzt tehet félre ahhoz, hogy Párizsban folytassa tanulmányait. Lelkileg nagyon megviselte ez az idõszak, hiszen hiába érezte magát intellektuálisan felsõbbrendûnek és társadalmilag egyenlõnek munkaadóival, azok csak cselédként kezelték. Amikor egyik munkaadójának a fia beleszeretett, és feleségül akarta venni, a család tüstént emlékeztette rá, hogy gazdag fiatalember nem veheti el a nevelõnõt. Ezek az évek lelkileg megedzették, és kitartóvá, elszánttá tették. Varsóba visszatérve fizikai és matematikai olvasmányai mellé némi kísérleti képzést is tudott szerezni, ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy 1891-ben felvegyék a párizsi egyetemre. Évfolyamelsõként szerzett tudományos fokozatot elõbb fizikából 1893-ban, majd matematikából 1894-ben. Nagyszerû eredményei nyomán szerény ösztöndíjat kapott egy mágnesességgel foglalkozó tudományos programra. Eredeti szándéka szerint ennek befejezése után haza akart menni Lengyelországba, hogy természettudományokat tanítson, és gondoskodjon apjáról, ám azt a tanácsot kapta, hogy forduljon segítségért egy kiváló fiatalemberhez, aki akkoriban a párizsi Ipari Fizikai és Kémiai Iskolában tanított. Pierre Curie addigra már tekintélyes nevet szerzett. Pierre Curie-t voltaképpen nem érdekelte az „ipari tudomány”. Számára semmi más nem volt fontos, csak a kutatás intellektuális öröme. A férfi rendkívüli vonzerõt gyakorolt Marie-ra, aki 1895-ben hozzá is ment feleségül. Amikor Marie Curie elhatározta, hogy doktorátust tesz, egyike volt Franciaországban az elsõ nõknek, akik ezt megkísérelték. Merész lépés volt, annál is inkább, mivel gyermeket várt. (Iréne lánya 1897 õszén született).
Röntgen és az X-sugárzás 1895-ben Wilhelm Röntgen német fizikus olyan felfedezést tett, amely óriási visszhangot váltott ki. Az 1890-es évek számos más fizikusához hasonlóan Röntgen is katódsugarakkal kísérletezett. Ezek a sugarak vagy részecskék lumineszkáló fény megjelenését váltják ki a nagyrészt légtelenített üvegcsõ falán, amikor elektromos áramot sütnek ki a csõben maradt gázon keresztül. Bár Röntgen a csövet fekete papírral takarta le, észrevette, hogy a szoba túlsó oldalán egy báriumplatina-cianiddal bevont lemez halványan felizzik. Közelebbrõl megvizsgálva a jelenséget, és rájött, hogy a fénynek ez a rejtélyes formája számos olyan anyagon áthatol, amely a közönséges fény számára átlátszatlan. Áthalad a fán, a gumin, sõt az emberi testen is; csak kezének csontjai vetettek erõs árnyékot az ernyõre. Mi több, exponálja a fényérzékeny lemezt, így le lehet vele fényképezni dobozba zárt pénzdarabokat, kimutatja az emberi testben lévõ fémtárgyakat, és láthatóvá teszi a csonttöréseket. A ma róla röntgensugárzásnak elnevezett rejtélyes jelenséget X-sugárzásnak hívta. Tudományos felfedezése lázba hozta az egész világot. Antoine Henri Becquerel francia fizikus ekkor a fluoreszencia és a foszforeszencia problémáin dolgozott, és úgy vélte, hogy fluoreszkáló anyagokkal röntgensugarakat lehetne elõállítani. Ezek egyikébõl, a kálium-uránszulfátból néhány kristályt helyezett fekete szövetbe burkolt fényképezõlemezekre, amelyekre elõzõleg fémfóliát terített. A fény kristályokra gyakorolt hatását akarta megvizsgálni, de borús volt az ég, berakta õket a fiókjába, aztán amikor három nap múlva elõvette és elõhívta a lemezeket, elképedve látta, hogy a kristályok sziluettje „igen intenzíven” megjelent rajtuk. Becquerel több dolgozatot is közreadott ezekrõl az „uránsugarakról”, ahogyan nevezte õket, ám a világszenzációt keltõ röntgensugarak mellett mindez csekély érdeklõdést keltett. Az Akadémia sem mutatott különösebb érdeklõdést a téma iránt.
A polónium felfedezése Mivel a kérdéssel kapcsolatban alig történt valami, Marie Curie úgy látta, hogy tökéletes téma lesz doktori disszertációjához. Elõször is megvizsgálta, hogy más anyag is lehet-e ilyen „sugárzás” forrása. Mivel az urán volt az akkor ismert legnehezebb elem, megpróbálkozott a tóriummal, a második legnehezebbel - és az is sugárzott! Marie ezután számos más anyagot is kipróbált, hiába. Egy furcsa probléma azonban szöget ütött a fejébe. Ha az „uránsugarakat” az urán és a tórium bocsátja ki, akkor miután ezeket kivonták az uránszurokércbõl, annak el kellene veszítenie sugárzását. Ezzel szemben az urán nélküli uránszurokérc gyakran nagyobb aktivitást mutatott, mint a tiszta urán. Ebbõl arra a következtetésre jutott, hogy a sugárzó anyagnak, ami az uránszurokércben van, valami másnak kell lennie. A kezdeti kémiai elemzés azonban csak ismert anyagokat mutatott ki benne, amelyek nem bocsátottak ki uránsugárzást. Most már Pierre is abbahagyta saját munkáját, és bekapcsolódott a kutatásba. Az iskolában lévõ üvegezett mûhelyükben a Curie házaspár nekifogott az uránszurokérc és alkotórészei véget nem érõ zúzásának, forralásának, kavargatásának és szûrésének. Marie egyre inkább meggyõzõdött arról, hogy egy új kémiai elemre bukkant. 1898 júliusában már biztosak voltak benne, és Pierre-el együtt polóniumnak nevezték el, (ezzel is bizonyítva Marie hazafias érzelmeit). És „megszületett” a rádioaktivitás Marie úgy vélte, hogy mivel immár három elemrõl is bizonyított, hogy „uránsugarakat” hoznak létre, itt valami újfajta természeti erõnek kell mûködik. Bármilyen kémiai hatásnak is tették ki ezeket az anyagokat, semmit sem változtatott sugárzó képességükön. Valószínûsítették tehát, hogy a jelenségnek magából az atomból kellett erednie. Az urán, a tórium és a polónium eme képességének Marie a radioaktivitás (sugáraktivitás) nevet adta. Hamarosan rájött, hogy az uránszurokérc radioaktivitásának szintjét nem lehet a benne lévõ polónium mennyiségével kielégítõen magyarázni: ezekben az érchalmokban parányi mennyiségben valahol ott kell rejtõzniük egy sokkal erõsebb az uránnál talán négyezerszer is radioaktívabb valaminek. Végül a házaspár ezt az anyagot az uránszurokércben megtalálta, és rádiumnak nevezték el. A felfedezést 1898-ban tette közzé a Tudományos Akadémia. Ám ahhoz, hogy minden szakmai féltékenységbõl kétkedõ kollégát meggyõzzenek arról, a rádium csakugyan egy új elem, nagy és elég tiszta mintát kellett szerezniük belõle, hogy kiderüljön az atomsúlya. Ehhez azonban sok további tisztításra és igen nagy mennyiségû anyagra volt szükség. A csehországi uránszurokérc-bányák meddõhányóiból szállították laboratóriumukba azt a maradékot, amelybõl az uránt elõzõleg már kivonták. A Curie házaspár megkezdte a különbözõ alkotórészek szétválasztását. Három további évbe tellett, amíg sikerült egytized gramm anyagot elõállítani, amelynek atomsúlyát 225,93-nak találták (a mai számítások szerint 226,05), és közvetlenül az uránium és a tórium atomsúlya alatt helyezkedik el.
Az elsõ Nobel-díj Hamarosan Curie-ék új állást találtak maguknak, ami lehetõvé tette, hogy kényelmesebben éljenek, de ezért többet kellett tanítaniuk. Pierre a párizsi egyetem fizika professzora lett, felesége pedig a laboratórium fõnöke. Marie 1903-ban megkapta a doktorátusát, és még ugyanabban az évben Pierre-rel és Becquerellel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat. Érdekes módon soha nem voltak hajlandók szabadalmaztatni a rádium és a polónium kivonására használt eljárásaikat, mely valószínûleg gazdaggá tette volna õket. Sõt: csöppet sem örültek annak, hogy az újságírói érdeklõdés és a publicitás középpontjába kerültek. Szívük mélyén mindketten félszegek voltak, ezért különösen szenvedtek attól, hogy hirtelen reflektorfénybe kerültek. Ráadásul Marie ezen a nyáron újabb nehéz terhesség után halva született gyermeket hozott a világra, bár a következõ évben megszületett második leánya, Eve.
Gyász, kudarcok és újabb Nobel-díj 1906 áprilisában Pierre közlekedési balesetben meghalt: szétzúzta a fejét egy kocsi kereke. Még ugyanabban az évben Marie-t kinevezték férje utódjának: õ lett a természettudományok elsõ nõi professzora Franciaországban. A balesethez Pierre hírhedt szórakozottsága is hozzájárulhatott, sõt sokak szerint a laboratóriumban éveken át elszenvedett sugárzás is tompította az éberségét. Sok látogató megjegyezte, hogy Marie-nak sebesek és vörösek az ujjai a radioaktív anyagok kezelésétõl, Becquerel és mások is égési sérülésekrõl számoltak be. Egy amerikainál, aki megkóstolt egy rádiumvegyületet, szív- és vesepanaszok, valamint hallucinációk léptek fel. Pierre azonban utolsó dolgozatában éppen az ellenkezõ lehetõséget vetette fel: szerinte a rádium inkább gyógyít, mintsem árt. Valóban, már egészen korán felhasználták fekélyek, bõrfarkas és bõrrák kezelésére, és azt remélték, hogy reuma és cukorbaj, sõt, remélték, hogy a tuberkulózis ellen is hatásos lesz, mert abban bíztak, hogy a rádium elpusztítja a beteg szöveteket, és a helyükbe növõ új szövetek egészségesek lesznek. Marie-t hatalmas kudarcként érte, hogy nem választották be a Tudományos Akadémia tagjai közé, sõt alaptalanul meggyanúsították azzal, hogy gyengéd szálak kötik Pierre volt tanítványához Paul Langevinhez. A svéd Akadémia viszont - talán vigasztalásul - másodszor is Nobel-díjjal tüntette ki, ezúttal kémiából, a rádium felfedezéséért. Máig ez az egyetlen eset, hogy valaki kétszer kapott természettudományos Nobel-díjat.
Dolgos évek és a megérdemelt siker Az ajánlatot, hogy térjen haza Lengyelországba tanítani, visszautasította, de elment Varsóba, hogy megnyisson egy radioaktivitással foglalkozó kutatóintézetet. Párizsban az egyetem és a Pasteur Intézet megegyezett, hogy felállítanak egy „Rádium Intézetet”, amelynek egyik részlege a radioaktív elemek orvosi lehetõségeivel, a másik pedig fizikai és kémiai tulajdonságaival foglalkozik majd. Az utóbbit Pierre Curie-rõl nevezték el, és Marie lett az igazgatója. Eközben kitört az I. világháború, s a hatóságok úgy gondolták, a legragyogóbb elméket jobb a kutatásban, mint a harctéren hasznosítani. Bár polgári kórházakban már több mint tíz éve végeztek röntgenvizsgálatokat, a katonaság még alig ismerte fel jelentõségüket. Marie ezért azzal töltötte a háborús éveket, hogy megszervezte a francia hadsereg mozgó röntgenszolgálatát. Hamarosan csatlakozott hozzá Iréne lánya is, aki a háború kitörésekor még nem volt tizennyolc éves. Késõbb együtt tartottak tanfolyamokat ápolónõk számára, ahol a röntgenberendezés használatára oktatták õket. A háború után Marie Curie visszatért intézetébe. Hírneve egyre nõtt, és kétszer is ellátogatott az Egyesült Államokba pénzt gyûjteni a rádiumkutatásokhoz, mind párizsi intézete, mind a lengyelországi intézet számára. Olyan ünneplés kísérte, amilyenekben tudósnak még nem volt része. A hírnév zavarba ejtette, bár kezdte felismerni a vele járó elõnyöket is. A hatvanas éveiben járó tudósnõ kitartóan dolgozott, bár munkájában egyre többször akadályozta betegsége, melyet nem vett elég komolyan. 1934. július 4-én halt meg leukémiában, ami feltehetõleg annak a rendkívüli dózisú sugármennyiségnek volt tulajdonítható, amelynek élete során ki volt téve.
|
| |
|
|
Az Igazat…
Az Igazat tudni,
látni és érezni
egyedül,magában
még nem elég,
az Igazat ki is
kell mondani,
akkor is,ha ezért
a bér a vég.
Paudits Zoltán
Lelkemen
galambok
ülnek,
csillagok
fényében
álmokat
szülnek.
Feltámad
végtelen
vágyam,
"átfestett"
Hazámat
megint
Magyarnak
lássam!
Paudits Zoltán
|
|
_ |
|
2024. November
H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 |
|
| | |
|
Levelező lista |
|
| |
|
Kategorizált nemzeti honlapok |
|
| |
|
Komáromi honlapok |
|
| |
|
erdely.ma hírei |
|
| |
|
néhány szó Komáromról |
|
| |
Lengyel Károly
KIHALTAK
Hazudni lehet, amíg valaki elhiszi Remegve félve, éjt nappallá téve Csak a való meg ne születhessen Csak az igaz ne lépjen a fénybe Lehet verni ezreket az utcán Szabad temetni ezernyi ártatlant Csak nékik hazájuk ne legyen Csak ne hallják szavukat Földelni múltat fehér ingben Arccal lefelé kátránypapírban Majd őrizni, hogy meg ne leljék Hiszen bármikor feltámadhat Mi változott itt ötven év alatt? Nincsenek köröttünk szuronyok? Nincs. De mellettünk a poloskahad Hitelből épít vetített tornyot Pőre koldusként hantról hantra Jövőnk fejfáit simítjuk Hol barázda végén tábla hirdeti Magánterület s megtorpanunk Vágta helyett feszes a vigyázz Markolat helyett hurkot ölelünk Elvetélt dac és büszke gyász Nem lesz hol kísértenünk Szóközeinket is szabványosítják Birodalmi sorszámot kapunk Új heródesek rágják álmainkat Az égre is csak festik a Napot Mi végre volt hát ezer év? Most parancsra levésik nevünket Talpak nyoma véres zászlónkon Szélszőtte az utolsó lehelet Engedetlen szíveinket kivájják Fejünkre szórva átkokat Könnytenger vár meg virágeső Víznek adják szép hamvainkat Vérünkkel szentelnek honrablást Időbuborék leszünk a világban Porosodó múzeumi látvány. A tárlófelirat szerint kihaltak.
Budapest, 2007. január 21.
|
Az Összmagyar Testület Nyilatkozata
Testületünk súlyos aggodalmának ad hangot és tiltakozik,hogy a kormány elhenyagolta sz 1456-os világraszóló magyar diadal emlékének méltó megőrzését,nemzetközi népszerűsítését,és megfelelő közvetítését a világ közvéleményének megnyerésére.Az évforduló módot adott volna Hazánk akkori és mostani szerepének kiemelkedésére,a nyomasztó gazdasági gondok ellenére az ország megítélésének javítására.
Különösebb anyagi ráfordaítás nélkül bebizonyíthatjuk,hogy Európa védelme-bátran hozzátehetjük,minden egyes ma virágzó nyugateurópai ország jóléte-jórészt erre az elsöprő győzelemre és a szinte egyedül vállalt önfeláldozó ádozatukra vezethető vissza.Tagságunk folytán az Európai Unió a legjobb keret a közös történelmi múlt hangsúlyozására.
Mivel a kormány tagjai sikeres üzletemberek,a marketing egyik alaptörvényére hivatkozunk.Magyarország"eladását"a nemzetközi megítélésben semmiképp nem a privatizációval,az utolsó megmaradt,nekünk is jelentős hasznot hozó értékeinktől bármi áron megszabadulással kell lebonyolítani.
Megfelelő eszközökkel tudatosítsa a kormány,hogy 1456-ban Európa védelmét Magyarország és a benne békésen együtt élő nemzetiségek összefogésa,a közös Haza szeretete és az áhított jövő építésének elpusztíthatatlan vágya vitte diadalra.Történelmi tény,Európa akkor az egész ismert világot jelentette,így a világraszóló győzelem az egész emberiség kultúrkincseinek megőrzését jelentette.Ez az együvé tartozás sokat segítene az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország szétzúzását még ma is nyögő közép-európai tudat görcseinek feloldásában.Még nem késő,hogy 1456 üzenetét összekapcsoljuk a megtisztelő kerek évfordulók okán az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk méltó megünneplésével.Mindezekért Testületünk elvárja az elkövetett mulasztások haladéktalan jóvátételét,ezért
FELHÍVJA A KORMÁNYT,
intézkedjék a megfelelő lépések megtételére és erről az országot tájékoztassa.Mind a világ legnagyobb taglétszámú magyar civil szervezete,Testületünk fönntartja Alapszabály szerinti elidegeníthetetlen jogát,hogy állásfoglalását a világ közvéleménye elé tárja.
Budapest,2006. július 26.
az Összmagyar Testület Elnöksége
Dr.Molnárfi Tibor
Katona Szabó István
EMLÉKEZÉS A GYÖZTES NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 550. II. RÁKÓCZI FERENC SZÜLETÉSÉNEK 330. 1956-os NAGY MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 50. ÉVFORDULÓJÁRA
Nincs még egy nép, mely olyan sok szabadságharcot vívott volna, amely újra és újra kiállt a szabadság védelméért - védte nem csak a saját nemzetét, hanem egész Európát .
Nincs még egy nép, amely annyi kudarc és vereség után ennyire tudna szenvedni akár az önfeladásig. Nincs még egy nép, amely a szenvedések után hihetetlen erövel újra és újra talpra áll – mint a magyar nép.
A történelem nem kímélte a magyar népet. Állandó veszélyben forgott léte, veszélyeknek volt kitéve keletröl és nyugatról egyaránt. A magyar királyság soha nem támadott, mindig csak védekezett. Nem csak önmagát védte, hanem minden népet a Kárpát-medencében. A Szent Korona tagja nem csak a magyar nép volt, hanem minden a magyar királyság alá tartozó más nép is. Magyarországon sohasem a nemzetállam eszméje uralkodott, hanem mindig a multinacionális gondolat – ellentétben minden más európai állammal kivéve a római birodalmat. A mai Európát is mérföldek választják el attól a multinacionális eszmétöl, amely biztosítaná több nép és kultúra együttélését. Nem véletlen, hogy itt, Magyarországon van az autonómia és a regionalizmus bölcsöje.
Az a három történelmi esemény, amelyre ma emlékezünk, szintén megmutatja a magyarság jövöbiztosító és iránymutató szerepét:
• Hunyadi három évvel Konstantinápoly eleste után gyözött Nándorfehérváron. Konstantinápoly eleste egy éles választóvonalat jelentett az európai történelemben. Nem csak a Bizánci Birodalom végét jelentette, hanem az európai középkor végét is. Ezt a körülményt Európában a mai napig nem tudják kellöképpen megérteni. A Magyarság megmentette Közép-európát a Balkán sorsától, amely a Berlini szerzödésig 1878-ig a török birodalomhoz tartozott, s amely átvette a bizánci birodalom szerepét és bebetonozta a nyugati és keleti kulturkör különbségét – a mai napig.
• A Habsburgok elleni Rákóczi szabadságharc nem csak az önrendelkezési jog és nemzeti mozgalom történelmében fontos. Rákóczi évtizedekkel a francia forradalom elött, évtizedekkel Montesquieu elött már ugyanazokat az eszméket képviselte: szabadság, egyenlöség és a demokrácia elvét és ezzel korai uttöröje a francia forradalomnak.
• Az 56-os szabadságharc ismét egy klasszikus harc volt az önrendelkezési jogért és egyben harc a totalitarizmus és kommunizmus ellen - az elsö lépés volt a kommunizmus bukásához. 56 nélkül nem lett volna 89. Nem lenne a mai Európa.
De hogy néz ki ez a mai Európa ? Élt a lehetöségekkel, amelyek adódtak a kommunizmus bukása után ? Megvalósult az az európai ház, amiröl 89-ben álmodtunk, és amelyben - Mitterand francia elnök szavai szerint – minden nép otthon fogja érezni magát ? Nem valósult meg. Az Euróeufória után jött az Eurószklerózis, amely most komához vezetett. Európa komoly válságban van.
Ezen a helyen olyan érzésem van, hogy el kell hogy meséljem életem egyik legnagyobb élményét Mindszenty hercegprímással kapcsolatban, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy bécsi tartózkodásának elsö születésnapi ünnepségen részt vehettem. A szentmise után a kápolna elötti szobában, a bécsi Pázmáneum II. emeletén, Mindszenty bíboros egy rövid beszédet tartott és Oswald Spengler könyvét, a „Der Untergang des Abendlandes „ A Nyugat bukását“ említette. Mindszenty nagyon lassan beszélt. És abban a pillanatban, amikor kimondta az utolsó szótagot – abban a pillanatban egy olyan erös földrengés kezdödött, amilyen Bécsben sohasem volt. Nagy zajjal, kinyíltak a gótikus oltárszárnyak, ingadozott padló mint egy hajón, nem tudtunk egyenesen állni. Lehulltak a tetöröl a cserepek és összetörtek az ott parkoló kocsik. Azt gondoltuk: „Most megtörtént“. Nem csak nekem, hanem mind a 15 jelenlévö személynek ez egy elfelejthetetlen esemény volt.
Ez egy jel volt. Európa válságban van. Nem csak gazdasági, hanem mély identitásválságban is. Veszélyben vannak az európai értékek. Egy irányból a kegyetlen globalizáció támad, más irányból a fanatikus fundamentalisztikus iszlám. Veszélyben vannak a személyes, de a kollektív szabadságjogok is, föleg a hazához való jog.
Mi a teendö ? Újra kell egy nándorfehérvári csata ? Újra kell egy Rákóczi szabadságharc ? Újra kell egy 56-os felkelés ?
A mai veszélyek más jellegüek. Nem a katonai eröszak ellen kell harcolnunk, hanem eszmék ellen. Ez még sokkal nehezebb. Mert az ellenfél láthatatlan. Ez sokkal nehezebb, mert az ellenfél áldemokratikus formába bújik – az Egyesült Államok és Nagybritannia intö példák. Ma nem szükséges fegyveres csatát vívni. Ami kell, az az, amit én neveznék „Szellemi honvédelmnek“ neveznék.. Szellemi honvédelemre van szükség. Védeni kell az európai értékeket a külsö támadások ellen. De az ellenség bennünk is van : a közömbösség, az értéktelenség, az apátia, depresszió, gyávaság, félelem. Talpra kell állnunk ismét, a történelem úgy látszik megismétlödik. Védeni kell magunkat, a Kárpát-medencei magyarságot, de egyben Európát is. Ismét védekezni kell, védeni kell az európai értékrendet mint 1456-ban, a szabadságjogokat mint 1703-ban és az önrendelkezést mint 1956-ban. Brüsszeltöl életfontosságú impulzusokat már nem lehet várni; ismét innen kell hogy jöjjön az impulzus, a történelmi tapasztalatokban gazdag Európa Közepéböl.
Nekünk van mit üzenni Európának és Európának van mit tanulnia tölünk. Az üzenet ugyanaz mint az elmúlt évszázadokban. Egy békés Európa csak a teljes és korlátlan népek szabadsága és önrendelkezési jogai alapján és az emberi méltóságot figyelembe véve lehetséges.
Van feladatunk. Mindannyiunknak. A szellemi honvédelemhez mindenkire szükség van. A szellemi honvédelemhez nem kell fegyver, de bátorság az kell.
A mai emléknap üzenete: legyünk méltóak öseinkhez, legyünk méltóak azokhoz, akikre a mai napon emlékezünk. Legyen bátorságunk a történelemhez, legyen bátorságunk az igazsághoz, legyen bátorságunk önmagunkhoz.
Isten adja segítségét, Isten adjon eröt ! Eva Maria Barki |
|
|
Időjárás |
|
A részletekért klikk a képre. | |
"...így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek lassan megnövünk!"
Dsida Jenő |
|
Sms-hirdetőfal |
|
| |
|
|