Paudits Zoltán
Nem ősöm nekem…
Nem ősöm nekem
sem Mózes, sem Ábrahám,
sem Izsák, sem Jákob,
amit tőlük kaptam
az a „szemet szemért”
gyűlölet és az átok!
Nem ősöm nekem,
akinek nincs más nemzet
és nép, csak az övé,
aki választottnak
hiszi magát, s láncot
teker a világ köré!
Nem ősöm nekem
más, csak Magor és Hunor,
teremtőm az Isten,
a megváltóm Jézus,
itt csak jó, vagy rossz van,
de más és különb nincsen!
************************************
De a szív...
Vértől ázott a föld,
itták a madarak,
és vérré váltak ott
a sóhajok, szavak.
Véres lett a Nap is,
a csillagok szeme,
vörös esőt szitált
Ötvenhat zord ege.
Házakra dőlt az éj,
fekete csend zenélt,
meghalt a lét, a test,
de a szív élt, s remélt...
*******************************************
Magyar vagyok…
Magyar vagyok,
nem a test,
a szívem által,
megküzdök gonosszal,
halállal.
Véremet ültetem
Isten Oltárára,
a Szent Korona
örök létem,
lelkem szabadsága.
Magyar vagyok,
nem a szó,
a hitem által,
harcolok e bűnös,
pogány világgal,
Istvánnak örökét
viszem, s tovább adom.
Győzünk testvér, ne félj,
mert a Teremtő velünk,
s ellene nincs más erő,
nincs más hatalom!
***************************************
A Láthatatlan
A Láthatatlan ellen
harcolni nehéz,
nála van a hatalom,
és nála van a pénz.
Vezetőt választ neked,
s te hiszel neki,
amíg követed vakon,
jövőd is elveszi.
Fogva tart, nem a fegyver,
a hitel által,
és végül beledöglesz,
nem bírsz a világgal.
Fogd már fel, a bűn fia
ül most a trónon,
és vörös kígyónyelvét
csapkodja a jókon!
Duna-parton
Csónak ring a vízen,
loccsan a hullám
a parton,
tavaszi csodák játéka,
jól komponált
sanzon.
Egy hajó siet,
zászlója leng
a szélben,
alakja szobrot ölt
felhők bús szemében.
************************************
Igaz-hamis
Az én Istenem
a szeretet,
jóság, hűség,
az irgalom.
A te istened
a hazugság,
csalás, lopás,
a borzalom.
Az én Istenem
a békesség,
öröm, remény,
feltámadás.
A te istened
a háború,
a vér, a könny,
a pusztulás.
Az én Istenem
az Egyetlen
Igaz, Élő
Mindenható,
az Én Istenem
tanítása
a szent, a jó,
az örök, való.
************************************
Magyar hajnal
Fegyver a vállamon,
kereszt a mellemen,
indulok messzire
szép magyar kedvesem.
Hófehér szárnyakon
hegyekre felszállok,
hozok le holnapra
új magyar virágot.
Szirmot bont, ráhajlik
magányos szívedre,
tüzet visz, lángot visz
Délre és Keletre.
Ezüstszín fátyolban
jönnek majd angyalok,
letörlik arcodról
százéves bánatod.
Kereszt a mellemen,
fegyver a vállamon,
eljön majd, felvirrad
hős magyar hajnalom.
************************************
Még van hitem a magyarban
Munkám nincs,
de még van
kenyerem,
s reményem,
mert Isten
ad nekem.
Munkám nincs,
de még van
pár rímem,
szolgálom
országom
én híven.
Munkám nincs,
de még van
bizalmam,
töretlen
hitem a
magyarban.
*****************************************
Önvád
(In memoriam Sértő Kálmán)
Antiszemita vagyok,
mert szeretem, védem
népem, szép magyar hazám,
mert imádom Istenem,
tisztelem a törvényt,
rendet, apám és anyám!
Antiszemita vagyok,
mert nem úgy táncolok,
ahogy „azok” fütyülnek,
azért, mert nem tapsolok
gátlástalan, tolvaj,
csaló kisemmizőknek!
Antiszemita vagyok,
mert vallom a hitem,
hogy Istené az ember,
és nem a mammon az úr,
és aki jogot foszt,
az gyilkos és gazember!
Antiszemita vagyok,
mert a hőseinkből,
és őseinkből élek,
úgy vágyom az igazra,
szépre, jóra, mint ők,
és ugyanúgy remélek!
************************************
Szegények hite
Kapanyél fölött
görnyedsz,
tikkasztó, nyári
napban,
eredben alvad
a vér,
kezed kérgében
szappan.
Verejtékedben
ázol,
gyümölcsödet más
eszi,
lelkedben jövőd
gyászol,
reményed adja,
veszi.
Kapanyél fölött
görnyedsz,
könnyeket hullat
szemed,
de a hitedet
mutatja meg még
imára kulcsolt
kezed.
************************************
Szemfényvesztő elnyomók
(a vakoknak,hogy lássanak!)
A tervük már kész,
végrehajtható,
adott a nép is,
„süllyedő hajó”.
Magjukat szórják,
pusztítják hited,
hogy jót akarnak,
hogy érted vannak.
Pedig meglopnak,
és beléd marnak,
elveszik pénzed,
szolgává tesznek,
ha nem ébredsz fel,
pokolra vetnek.
Az egekre nézz,
és hívd az Istent!
Kérd,tegyen rendet
Már köztünk itt lent!
************************************
Tolvajok
Kilopták szemünkből a mosolyt,
már csak könny és szenvedés maradt,
és akit szíve vágya sodort,
azt eltiporták egy perc alatt.
Kilopták szemünkből a mosolyt,
de azért él bennünk a remény,
mert akit szíve vágya sodort,
Csillag lesz Magyarország egén!
2006. novemberében
************************************
Végül győz az Igazság!
Elnyomott lettem
saját hazámban,
törnek napjaim
a zsarnok igában.
Megszabják létem,
mit, hogyan tegyek,
zabálnak, zsongnak,
mint húson a legyek.
Kitörlik nevem,
listára tesznek,
törvénytelenül
eladnak és vesznek.
Taposnak, rúgnak,
mocskolnak sárral,
mert vallom hitem
szemben a rút árral.
Uram, hát segíts,
emeld fel népem!
Tekints le reám,
hisz Nevedet félem!
Tudom, hogy végül
győz az Igazság,
él majd a Nemzet,
kiderül a gazság!
************************************
Magyar bánat, Trianon
Levágták ujjaid,
lábadat, kezedet,
csonkává tették
szép magyar földedet.
Elvették a határt,
elzárták a népet,
és nem hagytak mást,
csak az ős emléket.
Szakadt Bánát, Bácska,
Erdély és Hargita,
milliók száján
ég ma is az ima.
Könnyben áll a magyar
szívnek dobbanása,
ellen a világ,
csak Isten a társa.
Lobbanj fel égi tűz,
olvaszd el a láncunk,
űzd ki lelkünkből
mérhetetlen gyászunk!
Mária, Szent Anyánk,
nyújtsd felénk kezedet,
tedd újra eggyé
hű magyar nemzeted!
************************************
Vallomás
Nincs bennem harag, sem gyűlölet
semmi és senki ellen,
nem ellenségem se faj, se nép,
az áll csak velem szemben,
aki gazul nemzetemre tör,
meglop, s demokráciámba tép!
Nincs bennem bosszú, sem gyűlölet,
semmi és senki ellen,
én csak azokkal vívom csatám,
kikben hazug a jellem,
álnok, hamis szájukon a szó,
és eladták alólam Hazám!
************************************
Egyek vagyunk…
Egyek vagyunk
a szorításban,
Egyek vagyunk
a kézfogásban,
Egyek vagyunk
a télben, nyárban,
Egyek vagyunk
a napsugárban,
Egyek vagyunk
a bűnben, vágyban,
Egyek vagyunk
hajnali táncban,
Egyek vagyunk
ketten egymásban,
Egyek vagyunk
életben, gyászban,
Egyek vagyunk
az elmúlásban,
Egyek leszünk
a Feltámadásban…
************************************
Idegen pusztítók
Dózerolják a szépet,
kell a hely a szemétnek,
rombolnak a démonok,
félelem, halál, romok.
Százfejű sátán trónol,
a gyönge most behódol,
zászlót bont a gyűlölet,
szava áll a föld felett.
Idegen hangok szólnak,
a hazug látszik jónak,
elsikkasztják életünk,
árulók közt ébredünk.
Hervad a remény-virág,
Uram, pusztul a világ!
Teremtsd újjá nemzetünk,
segíts meg, mert elveszünk!
************************************
Kaméleon
Most más névvel
és más arccal,
más formában,
más alakban,
csalnak, lopnak,
húznak, nyúznak
és hazudnak
lankadatlan.
************************************
Kiáltvány
Zárjon be végre
e kazár bazár,
nyomorba döntő
kamat, uzsora,
és ne az legyen
az emancipált,
kinek ősidők
óta e tájék
Hazája, Hona!
Legyen igazság,
szeretet, béke,
és hű magyar kéz
írja az égre:
A Kereszt alatt
újra egyesült
és feltámadott
Árpádnak népe!
************************************
Zátonyon
A zátonyon ültem,
arcom a napban,
hangtalan folyt el
a Duna alattam.
A kövek közt faág,
ázott dinnyehéj,
sodorta, vitte
múltját, titkát a mély.
Egy hajókürt zúgott,
ráült a tájra,
betakarta a lét
pillesúlyú szárnya...
***********************************
Katlan
Ártatlan vértől ázott
idegen kezek
fosztanak és bántanak,
őrlik a létemet.
Nincs már nevem, csak számom,
egy adat vagyok,
sötét vörös fellegek
fojtják meg a Napot.
Éhes kutyák csaholnak,
köztük térdelek,
és pokolra szállnak mind
a hamis istenek.
************************************
Az utolsók között
Az utolsók között vagyok,
hátul kullogok a sorban,
a menet élén a „nagyok”,
én talpuk alatt a porban.
Az utolsók között vagyok,
rám taposnak egyre jobban,
pofájuk kéjesen ragyog,
ahogy léptük rajtam koppan.
Az utolsók között vagyok,
véres áldozat e torban,
de tán igazságot kapok
valahol egy másik korban!
***********************************
Kutyaének
Kóbor kutyaként
csaholom a holdat,
és azt sem tudom,
mit hoz majd a holnap,
csak bízni tudok,
bízni és remélni,
hogy lehet itt még
boldog magyarként élni!
************************************
Május
Esett,elállt,
ragyog a nap,
kinn állok a
tornác alatt.
Messzi kék ég
fátyla lebben,
suhanása
hozza kedvem.
Fehér felhő
nevet felém,
május táncol
szívem telén.
************************************
Gulag
Undorral,félve
Megyünk a gyárba,
Embertelen,fojtó,
Vérszívó gulágba.
Minimálért hajtunk,
Eladjuk magunk,
Tűrnünk kell,mert
Ajtót kapunk.
Bizonytalan létünk
Rongyot sem ér,
Milliók lelkében
Folyik a vér.
************************************
Adjatok!
Adjatok levegőt,hogy érezzük újra
a nagy magyar rónák friss szénaillatát!
És adjatok dúslombú erdőket,fákat,
hogy hallhassuk a fészket rakó madarak
dalát!
És adjatok egyenlő mértékkel törvényt,
szabadságot,igazságot és jogokat!
Adjatok legalább egy szemernyi esélyt,
hogy építhessünk,alkothassunk dicsőbb
korokat!
************************************
Még nem adom magam
Más már menekülne,
én még harcban állok,
és nem adom magam,
festegetem álmom,
amíg van reményem,
hitem,erőm,szavam…
************************************
Változás
Már a galambok is
döghúst esznek,
vicsorgó gyilkosok,
vércsék lesznek,
és a béke helyett
halált hoznak,
szolgálnak,pitiznek
a zsarnokoknak.
************************************
Jönnek, mennek
Jönnek a rendszerek,
mennek a rendszerek,
egymással harcolnak
szentek és gengszterek.
Vérszínű éjszakák,
bujdosó jelszavak,
igazat mondani
magyarnak nem szabad.
Zászlómon nemzetem,
szavammal mosdatom,
elvenni kezemből,
ellopni nem hagyom.
Jönnek a rendszerek,
mennek a rendszerek,
egymással harcolnak
fajok és nemzetek.
Kitépik nyelvedet,
lerágják húsodat,
de szíved halálig
magyarnak megmarad.
********************************
Kiáltok
Kiáltok, hogy
halld meg szavam,
mert suttogni
már gyávaság
és hasztalan.
Kiáltok és
kezed fogom,
zászlónk leng majd
a távoli
hegyormokon.
Kiáltok, hogy:
Győzni fogunk!
Mert végül majd
győz az igaz,
s jó lesz sorunk.
Kiáltok, hogy:
Talpra magyar!
Ki hitéből,
szívéből él,
győzni akar!
***********************************
Alázat
Uram,
mindig azt mutassam,
ami vagyok,
ne akarjak többnek,
jobbnak látszani,
és tudjak mindenkor
az ellenem vétkezőnek
gondolkodás nélkül
megbocsátani.
Tudjam határaim,
utam, célom,
ne feledjem, honnan
és merről jöttem,
és ha bármit teszek,
és ha bármit érek is el,
nem enyém az érdem,
Te vagy mögöttem.
Ember vagyok Uram, gyarló,
de nem bántok másokat,
szeretem a Hazám,
és Beléd vetett hittel,
alázattal, s reménnyel
keresem és várom
Megváltó Igazságodat...
***********************************
Október 6.
Vérük egy maroknyi
földben,
ringató asszonyi
ölben,
emlékük fekete
könnyben,
zászlót lobogtat
a ködben.
***********************************
|