Hamvazószerdától húsvétig

A böjt kezdetének elnevezései: hamvazószerda, szárazszerda, böjtfogadószerda. Az e nap után következő csütörtökön, az úgynevezett csonkacsütörtökön még el lehetett fogyasztani a maradékot. A szlavóniai Kórógyon mondogatták: "Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon". A hívő római katolikusok hamvazószerdától húsvétvasárnapig - kivéve csonkacsütörtököt - nem ettek húst és zsíros ételeket. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ezekben a napokban volt.

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, pl. a Bács megyei Topolyán szerencsét hoz, ha jól nyúlik. Általában a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték.

A nagyböjt a római katolikus egyházban a húsvéti előkészület ideje, böjtöléssel, egyházi és népi ájtatosságok végzésével. Jézus negyven napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. A negyven napos böjt a VII. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul. Ezt követi a húsvétvasárnapig tartó nagyhét.

A húsvét mozgóünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet (idén április 9-10-ére).

A nagyböjt első napjának - hamvazószerda, böjtfogadószerda stb. - elnevezése utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A templomban a mise után az elmúlt évi szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára: "Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!". A hamuszórás, a hamuhintés a bibliai bűnbánat ősi jelképe, egyházi szertartásként a XII. századtól vált általánossá.

Böjt idején tilos volt a lakodalom, bál, mindenféle zenés, hangos mulatság. Böjtben gyóntak, áldoztak, a haragosok igyekeztek kibékülni. A nagyböjti bűnbánati időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek, olajjal, vajjal főztek. Sokáig a tej és a tojás evését is tiltotta az egyház, csak a reformáció terjedésével enyhült annyira a böjti szigor, hogy a XVII. század elejétől a pápa engedélyezte a tejes ételek és a tojás fogyasztását. Volt, aki csak napjában egyszer evett a nagyböjt egész ideje alatt, ezt nevezték negyvenelésnek. Az egyház az 1920- as években már csak a hamvazószerdát, a pénteki napokat és a nagypéntektől nagyszombat délig terjedő időt írta elő szigorú böjtnek, amikor csak egyszer lehetett jóllakni, és nem volt szabad húsfélét fogyasztani.

Böjtben jellegzetes ételeket ettek, ilyen a cibereleves. Többféle alapanyagból készülhetett, például korpából. Nagy cserép- vagy faedénybe rozs- vagy búzakorpát tettek, s arra forró vizet öntöttek. A néhány nap alatt megerjedt korpáról a savanyú levet leszűrték. Kölest, hajdinát, kukoricát főztek bele, majd liszttel, tejföllel behabarták. Az aszalt gyümölcsből főzött savanyított levest is ciberének nevezték. Ezenkívül a böjt idején általában kenyeret, halat és száraz növényi eledeleket ettek.

Örömvasárnap

Nagyböjt 4. vasárnapja: "lazítás" a böjti idő közepe táján, azt jelzi, hogy a bűnbánattartásnak fontos része az öröm. Ezen a napon ádvent 3. vasárnapjához (Örvendező vasárnap) hasonlóan lehet virág is a templom oltárán és az orgona is szólhat az ének kíséretén kívül és lila miseruha helyett használható rózsaszín is.

Albin napja (március 1.)

Székelyeink Baba Marta-napnak is emlegetik e napot. Azt tartják, ha Baba Marta mérges, azaz március első napja rossz időt hozott, akkor még kellemetlen, rossz időjárást várhatunk.

Kázmér napja (március 4.)

Baranyában úgy vélekednek, hogy most kell tenni róla, hogy a patkányok kitakarodjanak az istállóból, esetleg a házból, ha már oda is befészkelték magukat.

Franciska napja (márcuis 9.)

Azt tartják a bácskai meg a baranyai öregek, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.

40 vértanú napja (március 10.)

Időjárásmutató nap. Azt állítják az időjárást figyelő földművesek és pásztorok, hogy e nap időjárása 40 napig tart. Különösen az e napi hideg, fagy okoz gondot, mert ha fagy 40 vértanú napján, még 40 napig várhatjuk a zord időt.
A magyar nép a tennivalóit a csillagokhoz igazította, főként a Nap és a csillagok egymáshoz viszonyított helyzete volt meghatározó. A munkákat is negyvennapos ciklusokban számolták, alapul véve a Napot, ami mintegy negyven napra homályosítja el a nappálya mentén lévő csillagok fényét. A népi parasztkalendárium negyvenes napjai az időjárás meghatározásban fontos szerepet játszó napok, melyeket követő negyven nap időjárásáról adtak felvilágosítást. Ilyenek például: vízkereszt (január 6.), Pál fordulása (január 25.), gyertyaszentelő (február 2.), a negyven vértanú (március 10.), József (március 19.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Medárd (június 8.).

Gergely napja (március 12.)

Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap a Juliánus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség napja volt. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás, az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. Az egyház I. Gergely pápát, az iskolák alapítóját ünnepli. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek.

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely." Régen e napon a honti gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: "acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek". Az acélt úgy dobták a földre, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték vele. Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint az e napon metszett tőkéről sok bort szüreteltek. A sióagárdiak ekkor metszették szőlőjük sarkaiban "őrködő" négy tőkét. Névünnepe vetőnapnak számított búzára, rozsra, hüvelyesekre és palántás növényekre.

***

I. Gergely
*Róma, 540 körül +Róma, 604. március 12.
Gergely ősei régi, római arisztokraták voltak. Maga a Monte Coelión lévő főúri palotában született. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült, és az előkelő, szimpatikus fiatalember gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Életének harmincadik éve körül járhatott, amikor 572--573-ban a város legmagasabb közigazgatási hivatalát viselte: Róma prefektusa lett. Ebből a pozícióból jól átláthatta a város, sőt egész Itália helyzetét is. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, melyeknek birtokában később olyan hatásos kezdeményezései voltak nemcsak a város, hanem egész Itália javára. Ismereteinek különösen akkor látta hasznát, amikor a császári hivatali gépezet fölmondta a szolgálatot, és a zsoldoscsapatok, mivel fizetségüket nem kapták meg a császártól, átpártoltak a határvidékeken portyázó törzsekhez.

Az ifjú prefektus azonban csendes magányra vágyakozott, hogy a közügyek zajától távol, csak szellemi értékekkel foglalkozhassék. Szinte észrevétlenül mondott le a prefektusi tisztségről, és visszavonult atyja palotájába, ahol három nagynénje - Trusilla, Gordiana és Aemiliana - már a világtól visszavonult, elmélyült vallásos életet élt. A Monte Coelión lévő palotát Gergely kolostorrá alakította, és Szent András apostol oltalma alá helyezte.
589 őszén a Tiberis megáradt, s elöntötte a várost. A lakosság egy része a vízben lelte halálát, sokan pedig az áradás után föllépett járványok áldozatai lettek. Maga a pápa is e járványban halt meg.

A római nép és a klérus a pápaságra egyetlen jelöltet látott: Gergelyt. Ő eleinte vonakodott e tisztség elfogadásától, de amikor Mauritius császár, akit apokrisziár korában Gergely keresztelt meg, nyomatékosan helyeselte és elfogadta a választást. 590. szeptember 3- án szentelték püspökké, és azonnal teljesülni kezdtek a hozzá fűzött remények. Gergely a pápaságot az Egyház szolgálatának tekintette.

Igaz, jó pásztor volt az ügyek vitelében, a szegények segítésében és a hit terjesztésében. Elrendezte az Egyház ügyét Itáliában, orködött a keleti és nyugati Egyház egysége fölött, kapcsolatba lépett a forrongó germán törzsekkel, megszervezte és megreformálta a liturgiát. Mindezen külso tevékenysége mellett még maradt ideje az írásra is, erkölcsi és hittudományi kérdésekrol sokat írt. Szent Ágoston püspök volt rá nagy hatással. Ő a négy nyugati egyházatya egyike. Mint pápa királyokkal és fejedelmekkel levelezett (854 levele maradt reánk). Rengeteget fáradozott a pogányok megtérítésén. A liturgiát megszilárdította, az egyházi éneket megszervezte.

Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában, s a 8. századtól ezen a napon ünnepelték. Mivel nagyböjtbe esik, napját 1969-ben szeptember 3-ra helyezték át, amely napon 590-ben püspökké szentelték.

Egy legenda szerint első pápai cselekedete még a fölszentelése előtt egy könyörgő körmenet volt, amellyel a sokat szenvedett római népért vezekelt. Mezítláb ment a körmenetben, az emberek pedig imádkozva és énekelve vonultak vele a Lateránból a Szent Péter-bazilikába. Mikor a Tiberis felé közeledtek, csodálatos látványban volt részük: Hadrianus császár síremléke fölött megpillantották Mihály főangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. És ezzel a várost sújtó csapások megszűntek. E jelenés emlékére áll ma is Mihály főangyal bronzszobra az Angyalvár felett.

Gergelyjárás (március 12.)

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban I. (Nagy) Szent Gergely pápa (590-604) tiszteletére, és neves elődjét, iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. A II. Vatikáni Zsinat óta az Egyház szeptember 3-án emlékezik meg Nagy Szent Gergely pápáról, Gergely napi népszokásaink azonban március 12-hez fűződnek.

A gergelyjárás eredete a középkorra vezethető vissza, amikor a szegény tanulók az iskolák védőszentjének ünnepén kéregettek, mendikáltak. A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait. A XVI. század második felében általános szokássá vált, hogy a tanulók nemcsak maguk, hanem tanítóik számára is gyűjtöttek adományt. A XVII. század közepétől az adománygyűjtés - amit sok esetben a tanító díjlevelében rögzítettek - az új tanulók iskolába hívogatásával bővült. A reformáció után alakuló protestáns iskolákban a tanulókat a tanítók toborozták, mert a kötelező iskolábajárást csak a XIX. század végén vezették be.

A gergelyjárásban szereplők a katonai toborzás mintájára különféle rangokat viseltek és Szent György vitézeinek nevezték magukat. Ünnepélyes öltözetük jellemző darabjai voltak a papírból készült csúcsos süveg, a katonacsákó szalagokkal és a fakard. Kosarat, nyársat, zsákot vittek magukkal az adományok számára. Verseket mondtak, amelyek az istenfélő életre buzdítottak; bemutatták az iskola életét, számot adtak a tanult ismeretekről, iskolába hívogattak és adományt gyűjtöttek.

A gergelyjárás szövege többnyire öt elemből állott. Először az előjáró vitéz engedélyt kért a bebocsátásra:
ýSzent Gergely vitézei vagyunk. Társaink, kik künn vannak, engem bíztak meg, hogy engedelmet kérjek kegyelmetektől énekünk elmondására, hallgassanak meg kegyelmetek bennünket, hisz nemcsak az imádság, hanem az ének által is a Mindenható Isten dicsértetik. - Ezt követte egy hosszú ének, amelynek első versszaka így hangzott:

Szent Gergely doktornak,
íres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.

Ez ének második szakasza azonban egyúttal arra is látszik célozni, hogy e szokásban valamely régibb pogány természet-ünnep nyoma is lappang, amelynek alighanem a tavasz első hírnökeiül visszatérő énekes madarak üdvözlése volt az egyik jellemző vonása:

Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Majd eljönnek,
A szép kikeletkor
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Ezután a szereplők bemutatkoztak. Negyedik elem volt az adománykérő ének, végül búcsúzáskor áldást kértek a ház népére, és énekszóval köszönték meg az adományokat:

Köszönjük ezerszer,
Százszor meg ezerszer
Ajándéktok
Áldja meg az Isten,
Szívünkből kívánjuk,
Szép házatok!
Az Isten áldása,
És szent áldomása
Házatokon
Maradjon mindvégig,
Világ végeztéig,
Jószágtokon!

Sándor napja (március 18.)

Az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: "Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget." (Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát - fűzik hozzá a Muravidéken.)

József napja (március 19.)

A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"

József a meleghozók társaságába tartozik. A népi tapasztalat azt mutatja, hogy az első meleg napok megérkeztek. Most már sok helyen kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos méhészek. Az algyői méhtartó gazdák e szavakkal eresztik ki József napon a méheket: "Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe' induljatok, rakodjatok, mindén mézet behordjatok!" A göcseji gazda ezen a napon otthon marad, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek. A marhákat is kihajtják a Muravidéken a legelőre, de a rendszeres kihajtás, legeltetés csak később kezdődik. A gólyákat is ezen a napon várják vissza.

József osztja ki az énekesmadaraknak a sípokat, ez időtől madárdaltól lesz hangos a táj. "József kedvessége, jó év kezessége" a bókaháziak hitében. Akik Szegeden télidőben nem iparkodnak a havat eltakarítani tréfásan eképpen mentegetőznek: "majd mögfogadom Józsefot, majd elhordja ő". A tanyaiak szerint a cigány is azt mondja: "Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik a földbe a füvet, akkor is előbújik".

Régi regula szőlőnyitáskor: "Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad". Somlóvidéken "Szent József vesszeje" (Gladiolus communis) néven ismert fű a sárgaliliom levelével összemorzsolva sebet gyógyít.

Fokhagymára, krumplira, kaporra kisebb jelentőségű vetőnap. Negyvenes rámutató nap Péter-Pálra és a Szénahordás idejére. József napján kezdik el a kinti, elsősorban kerti munkát, annak javát.

A kistelkiek szerint, ha neve napján böjtölünk egy elhunyt rokonunk lelki üdvéért, az nyomban megszabadul a tisztítótűztől, és még aznap jelt ad. A gólyákat is ezen a napon várják vissza. A népi időjóslás szerint "Szent József, ha nappal virrad, teljesíti vágyaidat".

Benedek napja (március 21.)

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. A tavasz első hivatalos napja. Ünnepén a Nap erőre kap, diadalútját kezdi el. A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A földek méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek; de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a Naptól fogant életet.

Majd húsvét hajnalon, amikor halottaiból támad föl az Úr, legyőzve a pusztulást, szinte varázsütésre megújul a határ, a kert, az erdő; zöld-arany színe ragyog föl a mindeneknek, s vele ragyog a rítusát, dolgát tevő ember lelke is.

Napján a gyerekek forogva, ugrálva, hajadon főtt kiabálták: "Benedek, jönnek a jó melegek!" A göcsejiek azt tartják, hogy Benedek engedi ki zsákjából a bogarakat. A napján szentelt fokhagymát, a "benedekhagymát" felfúvódott, hasfájós marháknak kenyérben adták be. Szárának főzetjét Zalaszentbalázson elmezavar ellen tartották foganatosnak. Az Alföldön e napon hagymát duggattak, amelyet "benedöki hajma" névvel illettek. Bertalan napján szedték föl. A háztetőre tették, ott két vagy három napig a Nap szárogatta, éjszaka a harmat gyengítette; nappal s holddal áldatott. Főzetével tífuszos beteg fejét, hasát mosták meg. Termésfakasztó nap a fűre, termőnap, ültető idő a fokhagymára. Dörgésével szárazságra utaló negyvenes nap.

Topolyán (Bács-Bodrog vm.) a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetést: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.

Szent Benedek
480 táján született a szabin hegyvidék kis püspöki székhelyén, Nursiában (ma Norcia). A szülők viszonylag jómódúak és elég széles látókörűek voltak ahhoz, hogy fiukat egész fiatalon Rómába küldjék tanulni. Így Benedek abba a városba került, amely még az antik kultúra fényét mutatta, de már apostolok és vértanúk sírja is ékesítette. Az "örök város", az általános élvhajhászás és tanulótársainak lődörgése nem vonzotta Benedeket, ellenkezőleg. Otthagyta hát a várost a tanulmányaival egyetemben - ez a diákélet nem az Isten szerinti életnek volt az iskolája. Rövid ideig Enfide (Affile) templomának aszkéta életet élő közösségébe tartozott, de csakhamar megvált tőlük. Lehetséges, hogy a keleti szerzetesek szigorú életmódja hatott rá. Mindenesetre Subiaco mellett teljes magányba vonult, és a tökéletes lemondást kereste. Így átélhette a szerzetesség és a lelki fejlődés minden fokozatát. Három esztendeig tarthatott ez az előkészületi idő.

Ekkor belső fejlődése fordulóponthoz érkezett: Isten kivezette barlangja sötétjéből a remetét, és "odaállította az emberek elé példának, hogy mint a mécses a lámpatartón világítson mindenkinek, aki az Isten házában van". Vicovaro mellett egy szerzetesi közösség élén megkísérelte kolostori fegyelemre nevelni a maguk útján járókat. Ekkor megtanulta, mekkora veszélyei vannak a szerzetesi életnek, ha nincsenek a szabályai rögzítve. Visszatért hát Subiacóba. De a szerzetesek ismét arra kérték, legyen szellemi atyjuk. Erre szétosztotta őket tizenkét kolostorba, egy-egy "atya" keze alá rendelte őket, maga pedig a legfőbb irányítást vette át.

Subiacóból Istennek benne lakó Lelke Monte Cassinóra vezette, arra a hegyre, amely szimbólum lett a történelemben, "Isten hegyre épített városa'". Tanítványaival nekilátott az új feladatnak. Míg Subiaco a világtól való elfordulás helye volt Benedek számára, addig Monte Cassinón az "építő ember" teljesedett ki benne. Megszerezte az önmaga fölötti uralmat, és tanítómestere lett az istenkereső embereknek.

Egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épített, és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. Ezt is, azt is világos terv szerint, monasztikus alapelvekhez igazodva vitte végbe, s közben mindig nyitott maradt kora, az emberek és a feladatok számára. Mindnyájan a közös "szent szabály" szerint éltek, amely épp Monte Cassinón kapta meg végleges formáját. Pontosan meg volt határozva az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. Benedek aszketikus elképzelései, amelyeket évek hosszú során át próbált ki, ebben a formában öltöttek testet. Mindnyájan a szeretet közösségében éltek az apát vezetése alatt, és imádkozva, dolgozva (a bencések jelmondata: ora et labora=imádkozzál és dolgozzál!) törekedtek minden nap újra "tökéletes szerzetessé" válni. Az európai ember természetének megfelelően összekapcsolták a szemlélődő és a tevékeny életet.

547. március 21-én véget ért a szerzetesség Monte Cassino-i pátriárkájának földi élete. Nagy Szent Gergely szerint "a templomba vitette magát, és gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt ott - kezét az ég felé emelte, így lehelte ki imádsággal a lelkét."

Laetáre napja (március 22.)

A nők számára guzsalyütő nap. Most már végképp fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell fogni.

Gábor napja(március 24.)

Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket - mondják a kertészkedő háziasszonyok Szlavóniában. De vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (március 25.)

Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható.

Az örömhírvivés ünnepe ez. Gábriel arkangyal megjelent Máriának és megkérdezte tőle: akar-e az isten Fiának édesanyja tenni. Azzal a pillanattal, amikor Mária kimondta: "Legyen nekem a te igéd szerint!", megkezdődik a Megváltás, a Fiúisten emberré lesz.

Ahogy a vad alanyba beoltják a nemes oltó ágat, az Isten Fia ugyanígy oltotta be magát az emberiség vad fájába, hogy azt megnemesítse. A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, a szemzés szakrális napja.

Az ünnepet Rómában már a VII. században bevezették, neve "Annuntiatio Domini" volt, vagyis az Úr hírüladása. Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep.

Egyes források szerint az egyház Mária ünnepével Magna Mater (Nagy Anya) pogány ünnepét akarta eltakarni, akit minden isten anyjaként, a növés és a termékenység istennőjeként tiszteltek. A magyar mitológiában Boldogasszony ősi anyaistennő, a születést segítő lény neve.